A Fővárosi Törvényszék Mf.637209/2007/3. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 247. §, 253. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 3. §, 89. §, 90. §, 96. §, 100. §, 103. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Judit, Siposné dr. Takács Ágnes, Zubovics Lászlóné

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.4396/2006/14., *Fővárosi Törvényszék Mf.637209/2007/3.*, Kúria Mfv.10551/2008/3.

***********

A FŐVÁROSI BÍRÓSÁG

mint másodfokú bíróság

55.Mf.637.209/2007/3.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság

Dr. Lékó László ügyvéd (1016 Budapest, Krisztina krt 99.) által képviselt

felperes neve (felperes címe.) felperesnek,

Dr. Palotás Gábor ügyvéd (1055. Budapest, Szalay u. 5/A. IV/6.) által képviselt

... alperes ellen,

felmondás jogellenességének megállapítása iránt indított perben a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 2007. augusztus 28. napján kelt 23.M.4396/2006/14. sorszámú ítélete - melyet a bíróság 15. sorszámú végzésével javított ki - ellen, a felperes 16. sorszámú fellebbezése és az alperes 17. sorszámú fellebbezése folytán meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Az eljárás illetékét az állam viseli.

Kötelezi az alperest, hogy a felperesnek 15 napon belül fizessen meg 60.000,- (Hatvanezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletében állapította meg, hogy az alperes ...jén közölt felmondása jogellenes, a felperes munkaviszonya az ítélet jogerőre emelkedésével szűnik meg. Kötelezte az alperest 2.961.120,- Ft és kamata elmaradt bér, 399.924,- Ft és kamata általános költségtérítés, 484.000,- Ft és kamata ki nem fizetett cafetéria juttatás, továbbá 171.950,- Ft perköltség megfizetésére. Rendelkezett arról, hogy az eljárás illetékét az állam viseli.

Indokolása szerint a felperes ... óta állt munkaviszonyban az alperesnél, a jogviszonyt a munkáltató a ...re keltezett rendes felmondással szüntette meg. Ennek indoka az volt, hogy a felperes számos alkalommal, legutoljára ...-én az előírt eljárás be nem tartásával, kihasználva az ... kijárata által fennálló lehetőséget, munkahelyéről hosszabb időre eltávozott. A felperes cselekménye a bizalom megrendüléséhez vezetett. Az elsőfokú bíróság a rendes felmondás jogszerűségének felülbírálata során azt a perben bizonyított tényt tekintette döntőnek, hogy a felperes már ...-e óta járt kezelésre a ..., ...-én is ezen a szakambulancián megjelent. E bizonyított tény alapján az Mt. 90.§.(1) bekezdés d.) pontja szerinti felmondási tilalmat állapította meg a felperes javára a bíróság, amely tényt olyan objektív jellegűnek minősített, amely nem is áll összefüggésben a munkáltató tudomásával. A bíróság álláspontja szerint az emberi reprodukciós eljárásban való részvétel olyan mértékben érinti a munkavállaló magán érdekszféráját, amelyről a munkáltatót nem volt köteles tájékoztatni. A felperes maga sem vitatta a perben, hogy az alperes felé az ilyen jellegű kezelésben való részvételt nem jelentette be. A felmondás indokát kizárólag a ...-i eltávozás tekintetében vizsgálta a bíróság arra figyelemmel, hogy más időpontokat a munkáltató konkrétan nem jelölt meg, így a rendes felmondás indokát sem lehetett egyéb időpontokra kiterjeszteni. A jogellenesnek minősített munkáltatói intézkedéshez kapcsolódóan nem adott helyt a jogviszony helyreállítására vonatkozó felperesi keresetnek, az alperes érveit találta elfogadhatónak a bíróság annak megállapításával, hogy az alperes a bizalomvesztés miatt a felperest már a korábbi munkakörében nem tudja foglalkoztatni. A marasztalást az Mt. 100.§-ára alapította. Külön kitért arra, hogy az Mt. 100.§.(4) bekezdésében meghatározott juttatásról azért nem rendelkezett a bíróság, mert a felperesnek ilyen jellegű kereseti követelése nem volt.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt, amelyben kérte az ítélet részbeni megváltoztatását és keresetének teljes körűen helyt adást. Fenntartotta azt a kérelmét, hogy a jogellenes felmondásra figyelemmel a bíróság a felperest helyezze vissza az eredeti munkakörébe. Utalt arra, hogy az ilyen tartalmú keresetre figyelemmel nem terjesztette elő a felperes az Mt.100.§.(4) bekezdése szerinti igényét, azonban ha a bíróság a felperest az eredeti munkakörébe mégsem helyezné vissza, úgy a hat havi bérrel egyenértékű kár megfizetését kérte ezen jogszabály alapján.

Az ítélet ellen az alperes is fellebbezéssel élt, kérve az ítélet megváltoztatását és felperes keresetének teljes elutasítását. Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú ítélet jogsértő, mert az elsőfokú bíróság a perben releváns objektív felmondási korlátozás jogi kérdésében helytelen értelmezés alapján döntött. A bíróság figyelmen kívül hagyta a munkaviszonyban érvényesülő Mt. 3.§. (1) bekezdés és Mt.103.§.(1) bekezdés c.) pontjában foglaltakat. Az objektív felmondási tilalom esetén is érvényesül a felekre az együttműködési és jóhiszemű joggyakorlás kötelezettsége, amelynek a felperes nem tett eleget. A felperes a kezeléseken való részvételét a munkáltató előtt eltitkolta, amely kérdés alapjaiban érintette volna a rendes felmondás jogellenességét. Saját felróható magatartására, előnyök szerzése érdekében a felperes sem volt jogosult hivatkozni, így a jelentős tény elhallgatásával nem volt jogosult utólag az Mt.90.§.(1) bekezdés d.) pontjára alapítani a keresetét.

A felperes és az alperes fellebbezése nem alapos.