A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20771/2022/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:521. §, 6:522. § (3) bek., 6:537. § (1) bek.] Bírók: Csóka István, Istenes Attila, Lente Sándor

A határozat elvi tartalma:

I. Megállapítható az okozati összefüggés, ha a fokozott veszéllyel járó technológia alkalmazója már a tevékenységének a megkezdése előtt tisztában volt a technológia alkalmazásának lehetséges következményeivel, és e következmények ismeretében előre láthatta a technológia alkalmazásával fenyegető károk bekövetkezését.

II. Nem minősül a károsult felróható közrehatásának, ha nem erősíti meg az avult, de egyébként a funkciójánk megfelelő állapotú, és a rendeltetését megfelelően betöltő épületszerkezeti elemet kizárólag annak érdekében, hogy elhárítsa a szomszéd épületben alkalmazott építési technológiával fenyegető károkat.

III. Nem kell csökkenteni a kártérítést az avultságra tekintettel, ha a károsodott épületrész kár bekövetkezésének időpontjában fennállott, avult állapotba való helyreállítása sem műszakilag, sem jogilag nem lehetséges, vagy az nem ésszerű, és a kárért felelős személyt a fokozott veszéllyel járó tevékenységgel okozott károkért való tárgyi felelősség mellett vétkesség is terheli a kár bekövetkezéséért.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.771/2022/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Kondorosi Krisztián ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes (felperes címe) felperesnek a Szabó Csaba Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe I/3., eljáró ügyvéd: dr. Szabó Csaba) által képviselt I.r. alperes (I.r. alperes címe) I. rendű, és a Mátrai Mihály Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Mátrai Mihály ügyvéd) által képviselt II.r. alperes (II.r. alperes címe) II. rendű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2019. szeptember 15. napjára keltezett, de ténylegesen 2022. szeptember 15-én meghozott 25.P.23.267/2018/120. számú ítélete ellen a felperes által 122. és 124., a II. rendű alperes által 123. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. rendű alperesnek 12.700 (tizenkétezer-hétszáz) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 250.000 (kétszázötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] A felperes a keresetében 179.000.000 forint kártérítés és annak 2016. február 18-tól a kifizetésig járó késedelmi kamata egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket a 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:535. § (1) bekezdése, 6:519. §-a és 6:531. §-a alapján. Kártérítés iránti igényét arra alapította, hogy a szomszédos, ingatlan címe szám alatti ingatlanon az I. rendű alperes által megrendelt és a II. rendű alperes kivitelezésében, fokozott veszéllyel járó tevékenységgel megvalósuló építkezés következtében a társasház épületének földszinti tartópillérei károsodtak.

[2] Az alperesek az ellenkérelmükben elsődlegesen az eljárás megszüntetését, érdemben a kereset elutasítását kérték, annak jogalapját és összegszerűségét egyaránt vitatták. Az I. rendű alperes az alaki védekezése körében arra hivatkozott, hogy a felperes nem a károsodott épület tulajdonosa, ezért nem jogosult a kártérítés iránti követelés érvényesítésére. Hivatkozott arra is, hogy a felperes a keresetlevelében nem jelölte meg követelésének joglapját. A II. rendű alperes az alaki védekezését elsődlegesen arra alapította, hogy a keresetlevél meg nem engedett keresethalmazatot tartalmaz. Ebben a körben kiemelte, hogy a felperes nem jelölte meg a perbeli követelése alapjául szolgáló jogviszonyokat, ezért nem állapítható meg, hogy fennállnak-e a keresethalmazat feltételei. Másodlagosan hivatkozott a felperes perbeli jog- és cselekvőképességének a hiányára. Az eljárás megszüntetését harmadlagosan azért kérte, mert a felperes a keresetlevelében nem tüntette fel a törvényes képviselőjének képviseleti jogát megalapozó tényeket. A II. rendű alperes érdemben vitatta tevékenységének fokozott veszéllyel járó jellegét, a kár előreláthatóságának hiánya miatt az okozati összefüggés fennállását, kérte továbbá a felperes terhére levonni a káronszerzés tilalma megszegésének és az igényérvényesítéssel való késlekedésének a jogkövetkezményeit.

[3] Az elsőfokú bíróság az ítéletével az alperesek eljárás megszüntetése iránti kérelmét elutasította, és a II. rendű alperest kötelezte a felperes javára 15.845.225 forint és ezen összeg után 2022. szeptember 15-től a kifizetésig járó késedelmi kamat megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperes javára 3.000.000 forint, a II. rendű alperes javára 4.685.767 forint perköltséget. A le nem rótt 1.500.000 forint kereseti illetékből a felperest 1.365.000 forint, a II. rendű alperest 135.000 forint megfizetésére kötelezte, külön felhívásra.

[4] Ítéletének indokolásában a bíróság az alperesek alaki védekezése körében utalt arra, hogy a Pp. 240. § (1) bekezdés a) pontja szerint az eljárás megszüntetésének csak a Pp. 176. § (1) bekezdés a)-i) pontjaiban, valamint 176. § (2) bekezdés a)-c) pontjaiban foglalt esetekben lehet helye. Álláspontja szerint annak eldöntése, hogy a felperest megilleti-e a keresetlevélben megjelölt követelés érvényesítésének a joga, a per érdemi kérdése, amelyről a bíróságnak ítéletben kell határoznia. Kifejtette, hogy a jogalap megjelölésének hiánya esetén a Pp. 176. § (2) bekezdés e) pontja alapján van helye a keresetlevél visszautasításának, az eljárás hivatalból való megszüntetésének azonban ebből az okból nincs helye. Az volt az álláspontja, hogy a felperes a keresetét mindkét alperessel szemben ugyanazokra a tényekre alapította, ezért a keresetlevél nem tartalmazott a Pp. 176. § (2) bekezdés c) pontja szerinti meg nem engedett keresethalmazatot; a meg nem engedett keresethalmazat egyébként sem tette volna lehetővé az eljárás hivatalból történő megszüntetését. Rámutatott, hogy a 2003. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: Tht.) 3. § (1) bekezdése relatív jogképességgel ruházza fel a társasházat, amely kártérítési perben a perbeli jogképességét megalapozza, Ezért a Pp. 176. § (1) bekezdés e) pontja alapján, a felperes perbeli jogképességének hiánya miatt nem volt lehetőség az eljárás megszüntetésére. Okfejtése szerint a keresetlevél tartalmi hiányosága - a törvényes képviselő képviseleti jogát megalapozó tények megjelölésének elmaradása - sem ad lehetőséget az eljárás hivatalból való megszüntetésére. Rámutatott, hogy a cselekvőképesség kizárólag természetes személyek esetében értelmezhető, erre tekintettel rendelkezik úgy a Tht. 3. § (1) bekezdése, hogy a perbeli cselekvőképesség a közös képviselőt illeti meg. A felperes 2017. május 30. napján kelt szám1. számú közgyűlési határozata egyértelműen felhatalmazta a felperes közös képviselőjét a perindításra, ahhoz a majdani alperesek feltüntetésére külön nem volt szükség.