62008FJ0018[1]

A Közszolgálati Törvényszék (első tanács) 2008. szeptember 9-i ítélete. Luis Ritto kontra az Európai Közösségek Bizottsága. Közszolgálat - Tisztviselők - Jogosulatlan kifizetések visszatérítése. F-18/08. sz. ügy

A KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (első tanács)

2008. szeptember 9.

F-18/08. sz. ügy

Luis Ritto

kontra

az Európai Közösségek Bizottsága

"Közszolgálat - Tisztviselők - Jogosulatlan kifizetések visszatérítése - Háztartási támogatás - A kifizetés nyilvánvaló szabálytalansága"

Tárgy: Az EK 236. cikk és az EA 152. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben L. Ritto a következőket kéri: a Bizottság 2007. május 14-i határozatának megsemmisítését, amely arról tájékoztatja a felperest, hogy 2001. szeptember 1-jei hatállyal megvonják tőle a háztartási támogatást, és az ezen időpont óta részére ezen a címen megfizetett összeget a személyzeti szabályzat 85. cikke alapján vissza kell térítenie, valamint a Bizottság 2007. június 1-jén és 21-én hozott határozatainak megsemmisítését, amelyek e visszatérítés részletes szabályait rögzítik, továbbá a Bizottság 2007. november 7-i határozatának megsemmisítését, amely elutasítja a fent említett határozatokkal szembeni panaszát.

Határozat: A Közszolgálati Törvényszék a keresetet elutasítja. A Közszolgálati Törvényszék a felperest kötelezi a költségek viselésére.

Összefoglaló

Tisztviselők - Jogosulatlan kifizetések visszatérítése - Feltételek

(Személyzeti szabályzat, 85. cikk; VII. melléklet, 1. cikk, (3) bekezdés)

A személyzeti szabályzat 85. cikkének első bekezdéséből következik, hogy a jogalap nélkül kifizetett összeg visszakövetelhetőségéhez vagy azt kell bizonyítani, hogy a kedvezményezett ténylegesen tudatában volt a kifizetés szabálytalanságának, vagy azt, hogy a szabálytalanság olyan nyilvánvaló volt, hogy a kedvezményezett figyelmét nem kerülhette el. Amennyiben nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a kedvezményezett ténylegesen tudatában volt a kifizetés szabálytalanságának, meg kell vizsgálni a kifizetés körülményeit annak megállapítása érdekében, hogy a kifizetés szabálytalansága nyilvánvaló volt-e.

A személyzeti szabályzat 85. cikkében szereplő "nyilvánvalóan olyan" [helyesen: "annyira nyilvánvaló"] kifejezés nem azt jelenti, hogy a jogosulatlanul kifizetésben részesülő tisztviselő mentesül a végiggondolásra és ellenőrzésre tett minden erőfeszítés alól, hanem azt, hogy a kifizetést vissza kell téríteni, amennyiben a hiba nem kerülheti el az általában szokásos gondosságot tanúsító tisztviselő figyelmét.

A személyzeti szabályzat VII. melléklete 1. cikke (3) bekezdése rendelkezéseinek egyszerű elolvasása lehetővé teszi bármely - jogi végzettséggel sem rendelkező - tisztviselő számára, hogy tudomást szerezzen arról. hogy a házastársi támogatáshoz való joga csak azzal a feltétellel marad fenn, hogy a házastársának a szakmai kereső tevékenység folytatásából származó jövedelme egy meghatározott küszöböt nem lép túl. Egyebekben a hosszú szolgálati idővel és nagy tapasztalattal rendelkező magas rangú tisztviselő szükségszerűen ismeri a személyzeti szabályzat VII. melléklete 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott felső határ túllépésének következményeit.

Az a tény, hogy a tisztviselő minden évben megfelelően átadta az adminisztrációnak a házastársa szakmai kereső tevékenység folytatásából származó jövedelmére vonatkozó igazoló okmányokat, nem mentesíti a tisztviselőt az alól, hogy ő maga megállapítsa, hogy ez a jövedelem túllépi a személyzeti szabályzat VII. melléklete 1. cikkének (3) bekezdésében meghatározott felső határt. A személyzeti szabályzat 85. cikkének alkalmazása szempontjából semmiképpen sincs jelentősége az adminisztráció tévedésének vagy gondatlanságának, mivel ez a rendelkezés pontosan azt feltételezi, hogy az adminisztráció a szabálytalan kifizetéssel hibát követett el. Nem az a kérdés ugyanis, hogy az adminisztráció számára nyilvánvaló volt-e a tévedés, hanem az, hogy az az érintett számára nyilvánvaló volt-e. Márpedig mivel a felperesnek az összes tisztviselőhöz hasonlóan személyes érdeke fűződik ahhoz, hogy ellenőrizze a részére havonta történő kifizetéseket, a helyzetét nem lehet összehasonlítani az adminisztráció helyzetével, amelynek különféle típusú illetmények és támogatások ezreinek kifizetése a feladata.

(lásd a 29-31., 34., 36., 39. és 40. pontot)

Hivatkozás:

a Bíróság 71/72. sz., Kuhl kontra Tanács ügyben 1973. június 27-én hozott ítéletének (EBHT 1973., 705. o.) 11. pontja; 252/78. sz., Broe kontra Bizottság ügyben 1979. július 11-én hozott ítéletének (EBHT 1979., 2393. o.) 11. és 13. pontja; 142/78. sz., Berghmans kontra Bizottság ügyben 1979. október 11-én hozott ítéletének (EBHT 1979., 3125. o.) 9. pontja;

az Elsőfokú Bíróság T-111/89. sz., Scheiber kontra Tanács ügyben 1990. július 12-én hozott ítéletének (EBHT 1990., II-429. o.) 43. pontja; T-107/92. sz., White kontra Bizottság ügyben 1994. február 10-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1994., I-A-41. o. és II-143. o.) 38. pontja; T-38/93. sz., Stahlschmidt kontra Parlament ügyben 1994. február 24-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1994., I-A-65. o. és II-227. o.) 23. pontja; T-205/01. sz., Ronsse kontra Bizottság ügyben 2002. november 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2002., I-A-211. o. és II-1065. o.) 47-49. pontja; T-180/02. és T-113/03. sz., Gouvras kontra Bizottság egyesített ügyekben 2004. július 15-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2004., I-A-225. o. és II-987. o.) 76. pontja.