BH 2005.6.204 I. Lényeges - az eljárásban részt vevő személyek törvényes jogainak korlátozásával járó - eljárási szabálysértés a vádlott gyermekkorú hozzátartozóinak - a törvényes képviselői hozzájárulás hiányában történő - kihallgatása- Az így megszerzett bizonyítási eszközből származó tények bizonyítékként nem értékelhetőek [Be. 78. § (4) bek., 86. § (2) bek., 373. § (1) bek. II. pont, 375. § (1) bek.].

II. A szakvélemény ellentmondásainak a feloldása nélkül az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan [Be. 109. §, Be. 111. § (1) bek., Be. 351. § (2) bek. a) pont, Be. 376. § (1) bek.].

A megyei bíróság B. Gy. vádlottat folytatólagosan, nevelése alatt álló, tizenkettedik életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szemérem elleni erőszak bűntette miatt 9 évi és 6 hónapi fegyházbüntetésre és 10 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Megszüntette az 1997. április 26-án született gyk. B. K. gyermeke vonatkozásában a szülői felügyeleti jogát.

A megállapított tényállás lényege szerint B. Gy. vádlott az élettársával, Sz. K.-val és hét közös gyermekükkel lakott egy kistelepülés háromszobás családi házában. Lakásuknak csak az egyik helyiségét használták, mindannyian egy légtérben aludtak. A vádlott az élettársával és három leánygyermekével egy ágyon, míg a négy fiúgyermek egy másik heverőn.

Az egyik gyermek, az alig tíz hónapos B. V. M. 2002 augusztusában egy hétre kórházba került, ide az édesanyja is elkísérte. Ezen időszaktól kezdődően - pontosan meg nem állapítható gyakorisággal - a vádlott az 1997. április 26-án született gyk. B. K. sértettel több alkalommal is fajtalankodott: merev hímvesszőjét a sértett lábai közé, vagy annak szájába helyezte, minden alkalommal kielégülve. Cselekményeire csak 2003. augusztus végén derült fény, amikor őt az élettársa tetten érte. Ezt követően Sz. K. a gyermekekkel elköltözött otthonról és a történtekről is beszámolt az önkormányzat alkalmazásában álló családgondozónak, majd a rendőrségen feljelentést tett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosbításért, hosszabb tartamú főbüntetés kiszabása és a szülői felügyeleti jog valamennyi gyermek vonatkozásában történő megszüntetése végett, míg a vádlott és védője felmentésért, továbbá a védő enyhítésért jelentett be fellebbezést.

A Fellebbviteli Főügyészség átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal tartotta fenn és az elsőfokú bíróság ítéletének a hatályon kívül helyezésére tett indítványt.

A másodfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be. 348. § (1) bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül.

Ennek során észlelte, hogy az elsőfokú bíróság a Be. 373. § (1) bekezdés II. pontjában fel nem sorolt olyan - az eljárásban részt vevő személyek törvényes jogainak korlátozásával járó - eljárási szabályt sértett, amely lényeges kihatással volt a bűnösség megállapítására. Ezen túlmenően ítélete a Be. 351. § (2) bekezdés a) pontjában írtak folytán megalapozatlan is, a tényállás nincs felderítve.

Ezért a másodfokú bíróság a Be. 375. § (1) bekezdése, illetve Be. 376. § (1) bekezdése szerint lényeges hatással járó eljárási szabálysértés, valamint a fellebbezési eljárásban ki nem küszöbölhető megalapozatlanság okából az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasította.

B. Gy. vádlott büntetőjogi felelősségét az elsőfokú bíróság döntően a vele egy háztartásban élő hozzátartozói - így Sz. K. élettársa, továbbá az 1997. április 26-án született gyk. B. K. sértett, az 1989. augusztus 14-én született fk. B. Gy., az 1994. április 2-án született gyk. B. A. és az 1995. július 2-án született gyk. B. R. - nyomozati vallomása, valamint az igazságügyi pszichológus szakértő véleménye alapján állapította meg.

A vád tárgyává tett cselekmény jellege folytán helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor - a Be. 86. § (1) bekezdésében írtak szerint - a bizonyítási eljárás keretében a tizennegyedik életévüket be nem töltött személyek kihallgatását is elrendelte. E személyek vallomásától várható bizonyíték ugyanis mással nem volt pótolható.

Elkerülte azonban a figyelmét a nyomozó hatóság azon mulasztása, hogy gyk. B. K. sértett feljelentésének a jegyzőkönyvbe foglalásakor - a kihallgatását foganatosító nyomozó és a megyei rendőr-főkapitányság állományába tartozó L. M. klinikai szakpszichológus mellett - a segítője nem volt jelen. Ez annál inkább indokolt lett volna, mert ekkor a sértett még a hetedik életévét sem töltötte be.

A büntetőeljárásban a tanú érdekében - Be. 59. §-a alapján - ún. segítő járhat el. Gyermekkorú tanú esetében ez többnyire a gondozója, illetve a törvényes képviselője, az a személy, aki az 1952. évi IV. törvény 86. § (1) bekezdése alapján a gyermek ügyeinek a képviseletére jogosult.

A Be. 85-88. §-ainak a tanú kihallgatása címet viselő rendelkezései - az 1973. évi I. törvény 63. § (4) bekezdésének korábbi szabályozásától eltérően - nem tartalmaznak arra vonatkozó kifejezett előírásokat, hogy ezen eljárási cselekménynél gyermekkorú tanú esetében ki lehet jelen. Más rendelkezések egybevetése folytán azonban bizonyos, hogy ilyenkor segítő - törvényes képviselő, gondozó, vagy meghatalmazott ügyvéd - jelenlétét lehetővé kell tenni.

Ez következik a nyomozási bíró eljárására és a zártcélú távközlési hálózat útján megtartott tárgyalásra vonatkozó előírásokból is. A Be. 213. § (3) bekezdése, illetve a Be. 244/B. § (1) bekezdése a tizennegyedik életévét be nem töltött tanú kihallgatásánál a törvényes képviselő és a gondozó számára lehetőséget ad a részvételre.

Hasonló következtetés vonható le a Be. 86. § (2) bekezdésének az értelmezése alapján. A hivatkozott rendelkezés szerint ugyanis a szellemi vagy egyéb állapota miatt a tanúvallomás megtagadásának [Be. 82. § (1) bek.] a jelentőségét korlátozottan megítélni képes személy csak akkor hallgatható ki tanúként, ha vallomást kíván tenni, és a törvényes képviselője vagy az általa megjelölt hozzátartozója ehhez hozzájárul. Cselekvőképtelen, azaz gyermekkorú személy tehát csak akkor, ha a tanúvallomás megtagadásának a következményeit mérlegelni képes segítője is jelen van és a kihallgatásához a beleegyezését adja. Ugyanakkor a hatóság tagja nyilvánvalóan nem lehet segítő, ahogyan az sem, aki a tanúval ellentétes érdekek érvényesítésére törekszik. Következésképpen eljárási szabályt sértett a nyomozó hatóság, amikor a hetedik életévét be nem töltött sértett kihallgatásakor a törvényes képviselő vagy - a Be. 86. § (3) bekezdésében írt érdekellentét esetén - a gyámhatóság által kijelölt személy helyett a megyei rendőr-főkapitányság állományába tartozó klinikai szakpszichológus számára biztosított részvételi lehetőséget.