BH 1995.4.197 I. Az emberölés előre kitervelt elkövetése akkor is megállapítható, ha az ölés elhatározása és végrehajtása között viszonylag rövid idő telik el, és a terhelt az ölési cselekmény valamennyi részletét nem tervezi meg előzetesen [Btk. 166. § (2) bek. a) pont].

II. A rablást tettesként és nem társtettesként követi el, aki egy másik elkövetővel közösen viszi véghez a cselekményt, és az utóbbi ennek során a sértetteket megöli [Btk. 321. §, 166. §, 20. §].

A megyei bíróság az I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki több emberen, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel

- részben előre kitervelten - elkövetett emberölés bűntettében és társtettesként elkövetett lopás vétségében. Ezért őt mint többszörös visszaesőt halmazati büntetésül életfogytig tartó fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte.

A II. r. vádlottat társtettesként elkövetett rablás bűntette és társtettesként elkövetett lopás vétsége miatt mint visszaesőt halmazati büntetésül 4 évi börtönre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte.

Az I. r. vádlott feltételes szabadságra bocsátásának legkorábbi időpontját 25 évben határozta meg. Kimondta, hogy a II. r. vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

A II. r. vádlottal szemben 1991-ben kiszabott szabadságvesztés büntetéssel kapcsolatos feltételes szabadságot megszüntette.

A tényállás lényege a következő.

A vádlottak 1992 nyarán ismerkedtek meg egymással, akkor azonos munkahelyen dolgoztak. Közöttük szorosabb kapcsolat alakult ki, esetenként találkoztak, és közösen szórakoztak. Találkozásaik alkalmával szóba került, hogy mindketten anyagi nehézségekkel küzdenek, és az is felmerült, hogy nehézségeik megoldása érdekében pénzt kellene szerezniük. A beszélgetések eredményeként, részben közös elhatározás alapján, részben I. r. vádlott egyedül, az alábbi bűncselekményeket követték el.

I. A vádlottak 1992. november első napjaiban - pontosan meg nem állapítható napon - ismét találkoztak, és beszélgetésük során szóba került, hogy pénz szerzése érdekében bűncselekményt kellene elkövetni. A II. r. vádlott javaslata alapján 1992. november 11-én a késő esti órákban - korábbi elhatározásuknak megfelelően - behatoltak egy családi házba oly módon, hogy az I. r. vádlott a ház hátsó részén levő egyik bezáratlan bukóablakot, illetve annak akasztóját kiakasztotta, majd az így szabaddá vált ablakon a házba bement, a ház bejárati ajtaját belülről kinyitotta, és ezt követően a házba a II. r. vádlott is bement. A házban magukhoz vettek, és elvittek egy magyar gyártmányú, honvédségi karabélyra kapcsolható, rögzíthető közelharcszuronyt (bajonettet) 400 forint értékben, egy ugyanilyen szúrófegyvert 600 forint értékben és más tárgyakat, valamint készpénzt, összesen 116 200 forint értékben.

Az elvett tárgyakat a vádlottak egymás között elosztották, a külföldi fizetőeszközt beváltották, az értük kapott forintot pedig elköltötték.

2. A fenti bűncselekmény elkövetése, illetve az annak révén szerzett pénz a vádlottak anyagi helyzetén jelentősen nem javított. Az I. r. vádlott azt is kijelentette, hogy pénzszerzés érdekében embert is képes lenne megölni, sőt kifejezetten arról is beszélt, hogy akár egy taxist is megölne. A két vádlott 1992. november 25-én a késő esti órákban együtt szórakozott a vendéglőben. Az I. r. vádlott ekkor is kijelentette, hogy pénzszerzés érdekében akár emberölésre is képes lenne. A szórakozást a vádlottak 1992. november 26-án éjfél után fejezték be, és elváltak egymástól. Az I. r. vádlott magához vett egy feszítővasat és az előző bűncselekmény helyszínéről eltulajdonított egyik bajonettet. Szándéka az volt ugyanis, hogy azok felhasználásával bűncselekményt követ el, és pénzt szerez.

Az I. r. vádlott megállított egy szabadjelzéssel arra haladó taxi gépkocsit, amelyet egy 21 éves gépkocsivezető vezetett. A vádlott a taxi gépkocsi megállása után a gépkocsiba beszállt, a hátsó ülésen, a gépkocsivezető mögött foglalt helyet, és megjelölte az úti célt. A taxis a gépkocsival a megjelölt utcába hajtott, ott a vádlott kívánságának megfelelően az úttesten megállt. A megállást követően a gépkocsi motorját nem állította le, és a gépkocsi lámpái is égtek, a gépkocsivezető várta, hogy a fuvardíjat a vádlott kifizesse. A díjmutató szerkezet 140 forintot mutatott, a vádlottnak a fuvarért ennyit kellett volna fizetnie, a vádlott azonban a fuvardíjat nem fizette ki, hanem bal kezével hátulról megragadta a gépkocsivezető fejét, és azt a gépkocsi ülésének fejtámlájához szorította, majd a nála levő és időközben elővett 250 mm pengehosszúságú és 22 mm pengeszélességű bajonettel - azt a jobb kezében tartva - öt esetben nagy erővel a sértettet a mellkasán, illetve a gyomra környékén megszúrta. A szúrások következtében a sértett a vezetőülésen hátrahanyatlott, amikor pedig már életjelt nem adott, a vádlott a bal oldali hátsó ajtón a gépkocsiból kiszállt, kinyitotta a bal oldali első ajtót, és magához vette a sértett tulajdonában levő, időközben a gépkocsi padlózatára leesett fekete szírtű pénztárcáját, az abban talált 10 000 forint készpénzzel, majd gyalogosan a belváros irányába indult. A pénztárcában magával vitte a sértett nevére kiállított személyi igazolványt, az útlevelet és a gépkocsivezetői engedélyt is. A belváros felé haladva a pénztárcából a pénzt kivette, magának megtartotta, a pénztárcát pedig a benne volt iratokkal együtt egy autóbusz megállóban levő szeméttárolóba dobta.

A délutáni órákban a tárcát és a benne levő iratokat a szeméttároló ürítését végző személyek megtalálták, és azokat a rendőrségnek leadták.

Az I. r. vádlott cselekménye következtében a sértett a helyszínen életét vesztette. A vádlott által leadott, a mellkast ért szúrások egyike áthatolt a szívburkon, a jobb szívkamra üregén, és átvágta a szívburok hátsó oldalát is. A mellkast ért másik két szúrás is megnyitotta a mellüreget. A vádlott által leadott szúrások egyenként is halálosak voltak, a sértett életét az azonnali orvosi segítség, illetőleg műtét sem menthette volna meg.

3. A vádlottak a fenti cselekményeket követően is többször találkoztak, és közöttük ismételten szóba került a pénz hiánya, illetve az, hogy akár bűncselekmény elkövetése révén is pénzt kellene szerezni.

A vádlottak 1992. december 3-án a délutáni órákban ismét találkoztak. Az I. r. vádlott azzal a céllal indult el, hogy az este folyamán bűncselekményt fog elkövetni, ennek érdekében lakásán magához vett egy feszítővasat és a másik bajonettet, amelyet a korábbi lopás alkalmával tulajdonított el. A két vádlott találkozása után közösen elhatározta - a II. r. vádlott javaslatára -, hogy a Cs. testvérpár lakásába kísérlik meg a behatolást és ott pénz, értékek megszerzését.

A vádlottak 1992. december 3-án 21 óra 30 perc közötti időben érkeztek a Cs. testvérpár házához. Az épületet hátulról, a kertek felől közelítették meg. Az épület felé haladva az I. r. vádlott kijelentette, hogy a sértettek pénzét "bármi áron is meg kell szerezni". Ezt követően a vádlottak elváltak egymástól. A II. r. vádlott a kertben maradt, az I. r. vádlott pedig az épülethez ment.