BH 1989.2.59 Vagyoni értékű műszaki ismeretek és tapasztalatok szolgáltatásáért járó ellenszolgáltatás megállapításánál irányadó szempontok [Ptk. 86. §, 200. § (1) bek., 207. § (1) és (4) bek., 228. §].

A peres felek 1983. november 18-án írásba foglalt "Hasznosítási szerződést"-t kötöttek. Ebben megállapították, hogy a felperes "szellemi alkotása" a "könnyen szerelhető ajtó és ablak menetes-pánt" és az "állítható műanyagbevonatú ajtó és bukóablak csuklópánt" elnevezésű termék.

A találmányokra, amelyekkel a termékek előállíthatók, szabadalmi bejelentés történt. Megállapodtak, hogy a szabadalmi oltalom megadása esetén a hasznosításra az alperes kizárólagos jogot szerez. A termékekre pedig ipari mintaoltalmat kérnek, ennek költségei az alperest terhelik.

Vállalta a felperes, hogy a termékek gyártása és értékesítése végett átadja a folyamatos gyártáshoz szükséges műszaki dokumentációt, tervrajzokat, műszaki előírásokat. A gyártási tapasztalatok átadásával közreműködik, és a gyártás beindításához műszaki segítséget nyújt.

Az alperes a termékek gyártásának folyamatos biztosítását vállalta és ellenérték fizetését. Ez utóbbit az előállítandó termékek árbevételének meghatározott hányadában kötötték ki, kétféle díjkulcs-csoport szerint. Az egyik csoportba a szabadalom és/vagy az ipari mintaoltalom megadása esetén a termékféleségként felsorolt darab-díj kulcsokat sorolták fel, a másik csoportba pedig azokat a darab-díjkulcsokat, amelyekkel "a Ptk. 86. § szerint" járó díj számítandó. Ez utóbbi csoportba tartozó díjkulcsok értéke a megadott oltalom esetén járó díjkulcsoknak kb. 60%-a. Külön rendelkeztek az esetleges külföldi értékesítésről, a díjak esedékességéről, és a szerződés tartamát öt évben határozták meg.

A felperes a termékek gyártásához szükséges műszaki ismeretek, tervek stb. átadását teljesítette, külön megállapodásokkal üzemi épületet, berendezéseket bocsátott az alperes tulajdonába. A tömeggyártáshoz döntő mértékben szükség volt egy különleges hegesztési eljárásra és berendezésre, amellyel a felperes rendelkezett; ezt is átadta az alperesnek. A gyártás és értékesítés kezdeti időszakában a felperes személyesen végzett szolgáltatásokkal is közreműködött.

A szabadalmi bejelentéseket utóbb az OTH elutasította, a termékféleségek közül kettő tekintetében az ipari mintaoltalmat engedélyezte ugyan, ezek közül az egyikre az oltalmat azonban megsemmisítették) a másikra pedig a megsemmisítési eljárás folyamatban volt.

Az alperes a gyártást és értékesítést üzemszerűen megindította; az 1983. és 1984. évre a felperesnek a szerződés szerint kikötött díjakat kifizette. Az 1985-ben az alperesnél bekövetkezett vezetőváltozással is összefüggésben a felek viszonya megromlott. A felperes ellen büntető feljelentéseket tettek üzérkedés, illetőleg csalás miatt. A nyomozati eljárás mindkét ügyben megszüntetéssel végződött. A gyártás az alperesnél folytatódott, az ellenszolgáltatás teljesítését azonban az alperes megtagadta. Az 1985. és 1986. évben gyártott termékek uán az szerződésben a "Ptk. 86. § szerint" meghatározott díjkulcsoknak megfelelően teljesítendő díjhátralék 112 769 Ft-ot, illetőleg 137 562 Ft-ot, összesen 250 331 Ft-ot tesz ki. A felperes az összeg megfizetése iránt nyújtott be keresetet.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Egyrészt azzal védekezett, hogy a szerződési nyilatkozat helyes értelmezése szerint az alacsonyabb díj kulccsal járó díj is csak abban az esetben és addig teljesítendő, ha és ameddig a termékre nézve az oltalmat megadják. Az oltalom megszerzése viszont végül is nem járt sikerrel, következésképpen a termékek nem tekinthetők a felperes "szellemi alkotásának", ezért a díjkövetelésnek sincs alapja. Másrészt azzal érvelt az alperes, hogy a hasznosítási díj kikötése valójában színlelt szerződés, amely a feleknek a gyártásban történő együttműködéséért járó ellenszolgáltatást leplezi. Az együttműködés azonban 1985-ben megszűnt, a felperesnek később ilyen szolgáltatásai nem voltak," ezért ellenszolgáltatásra sem tarthat igényt.