A Legfelsőbb Bíróság Bfv.158/2010/9. számú határozata sikkasztás bűntette tárgyában. Bírók: Kiss Sándor, Molnár Gábor, Schäfer Annamária

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.II.158/2010/9. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2010. június 24. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A sikkasztás bűntette és más bűncselekmény miatt folyamatban volt büntetőügyben a II. r. terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Zala Megyei Bíróság 2.B.9/2006/77. számú ítéletét és a Győri Ítélőtábla Bf.44/2008/13. számú ítéletét a II. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Zala Megyei Bíróság a 2008. április 17. napján kihirdetett 2.B.9/2006/77. számú ítéletével a II. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett sikkasztás bűntettében [Btk. 317. § (1) bek., (5) bek. a) pontja] és társtettesként elkövetett csődbűntettben [Btk. 290. § (3) bek.]. Ezért őt halmazati főbüntetésül 1 év börtönre, mellékbüntetésül 1 év közügyektől eltiltásra és 6.750.000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte azzal, hogy a pénzmellékbüntetés helyébe, annak meg nem fizetése esetén 15.000 forintonként egy-egy napi szabadságvesztés lép.

Tényállás I. pontja

A megállapított tényállás szerint az I. r., valamint az 1955-ben született II. r. terhelt 1997-ben alapította meg a K. Kft-t, amely 2000. november 15-től a H. Kft. nevet viselte. A Kft. képviseletére az alapításától 2002. augusztus 30. napjáig, majd 2002. november 18. napjától 2003. április 18. napjáig az I. r. terhelt, valamint ugyancsak az alapításától 2002. november 14. napjáig a II. r. terhelt egyaránt ügyvezetőként jogosult volt. A társasági szerződés szerint a cégjegyzés a két ügyvezető által együttesen történt.

1997. június 9-én a frissen megalakult K. Kft. a C. Kft-től, illetve a V. Rt-től megvásárolta a város 1300 hrsz-ú ingatlanon megkezdett szálloda-beruházást. A pinceszintig kész építményt azzal vették át, hogy átvállalták az eladónak a telek megvásárlásakor a Városi Önkormányzat felé keletkezett 50 millió forintos vételár-tartozását. Vállalták továbbá, hogy ellenértékként a kisbefektetők befizetéseinek a V. Rt. birtokában lévő összegéből 155.233.932 forint + 25 % ÁFA vételárat fizetnek és vállalták a projekt megvalósítását is.

Ezt követően a K. Kft. az építkezést folytatta és megkezdte a kialakításra kerülő apartman részek és egyéb helyiségek értékesítését. Az értékesítés az I. r. és a II. r. terhelt egységes akarataként oly módon történt, hogy az apartmant és az egyéb helyiségeket vásárolni szándékozó ügyfelek adásvételi előszerződést, majd ezt követően végleges adásvételi szerződést kötöttek a H. Kft-vel a földterület arányos részének megvásárlásáról, továbbá vállalkozói szerződést kötöttek a kiválasztott apartman és egyéb helyiségek megépítésére. A szerződésben a felek vállalták, hogy a használatba vételi engedély kiadását követően a létrejött közös tulajdont társasház alapításával megszüntetik.

Az apartmanok értékesítésének megkönnyítése érdekében az I. r. és a II. r. terheltek közös megállapodással úgy döntöttek, hogy magánszemélyek számára a vételárból 50 %-os ÁFA kedvezményt adnak, amit úgy állapítanak meg, hogy csupán a vételár felét tüntetik fel a szerződésekben ÁFA tartalommal megnövelve, a másik felét készpénzben, számla nélkül veszi át a cég képviselője.

A terheltek által közösen kialakított üzletpolitika alapján az értékesítéssel kapcsolatos konkrét tárgyalásokat az I. r. terhelt folytatta le. Az apartmanok döntő többségét 2000. év végére értékesítette. A kialkudott vételárat a vevők általában készpénzben az I. r. terhelt részére fizették ki, kisebb részben átutalták a H. Kft. számlájára.

Az I. r. terhelt az elsőfokú ítélet tényállásában 1-18. szám alatt felsorolt 18 megrendelőtől összesen 120.096.949 forintot vett át, amelyből 114.322.449 forintot önállóan, 5.774.500 forintot - a tényállásban 18. pont alatt feltüntetett ügylet során - II. r. terhelttel közösen eltulajdonított. Azon pontosan meg nem állapítható módon osztoztak. Az I. r. és a II. r. terheltek által a H. Kft-nek okozott kár nem térült meg.

Tényállás II. pontja

A H. Szálloda a 2001. év elejére készült el. A város jegyzője 2001. május 21. napján a H. Kft., illetve az apartman tulajdonosok részére végleges használatbavételi engedélyt adott.

Az I. r. és a II. r. terheltek terve az volt, hogy a szállodát az apartmanok bérleti konstrukciójával fogják üzemeltetni. Ennek érdekében a H. Kft. nevében az I. r. terhelt megállapodott az apartman tulajdonosok döntő többségével abban, hogy tőlük az apartmanokat kibérlik. A megállapodás az I. és a II. r. terhelt közös döntése volt, az egyes apartmanokért fizetendő bérleti díjat közösösen határozták meg. A bérleti szerződéseket 2001. év elejére megkötötték és ebben a rendszerben a szálloda 2001. év elejétől megkezdte a működését. 2001. május 21-én a tulajdonosi kör elfogadta és aláírta a társasház alapító okiratot, melyet a H. Kft. nevében az I. r. terhelt is aláírt.

Az I. és a II. r. terhelt a bérleti díjas konstrukció ilyen kialakításával, valamint a közösen meghatározott rendkívül magasan megállapított bérleti díjakkal olyan rendszert alakított ki, amely ésszerűtlen gazdálkodást eredményezett. Figyelemmel az üzemeltetésből származó teljes bevételre és a H. Kft. jelentős mértékű szállítói tartozására, a gazdálkodás eleve veszteségre volt ítélve.

A H. Kft. a szálloda működésének megkezdése előtt, 2000. december 15-én az I. és a II. r. terhelt együttes eljárásával 300 millió forint hitelt vett fel az M. Banktól, amelyet ugyanezen a napon teljes összegben az I. r. terhelt tulajdonában álló Kft. felé fennálló kifizetetlen számlák kielégítésére fordítottak.

Fél év múlva, 2001. június 20-án a két terhelt együttes elhatározásából a H. Kft. újabb hitelt vett fel az M. Banktól 583.978.000 forint összegben. Ebből rendezték az előző hitel tőkeösszegét és kamatait, 300 millió forint, illetve 10.667.000 forint összegben. A fennmaradó 270 millió forintból 245 millió forint körüli összegben kifizetetlen számlákat elégítettek ki, míg a fennmaradó 29 millió forint körüli összeget a folyó működési kiadásokra fordították. A Kft. ilyen módon 2001. június 20-án felvett hitelt 2001. július 6-ára teljes egészében felélte.

Ezt követően még egy esetben, 2002. július 31-én vett fel a cég ugyancsak a két terhelt közös döntésével az M. Banktól 24.716.000 forintnyi rövid lejáratú hitelt, amelyet szintén működési kiadásokra fordítottak egy hónapon belül.

A felvett hitelek ellenére, és annak ellenére, hogy a szálloda működése a városi átlagos szinten elindult, kihasználtsága megfelelő volt, a szálloda veszteségesen gazdálkodott és a tulajdonosok által megállapított bérleti díjat kitermelni nem tudta. A 2001. évet a társaság 2.395.000 forint veszteséggel zárta. 2001. évben az apartmanok bérleti díjaként 109.070.000 forint fizetési kötelezettsége keletkezett, amelynek csupán kisebb hányadát tudta kifizetni.