A Kúria Kfv.35302/2017/6. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 8. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 1. §, 2. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az Art. 1. § (7) bekezdése feljogosítja az adóhatóságot az átalakulási szerződés valódi tartalmának megállapítására.

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.302/2017/6.

A tanács tagjai: Dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Dr. Heinemann Csilla előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva bíró

A felperes: felperes neve

A felperes képviselője: Dr. Kises Éva Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Kises Éva ügyvéd)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság

Az alperes képviselője: Dr. Borsos Krisztina kormánytisztviselő

A per tárgya: adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes 16. szám alatt

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.K.32.382/2016/12.

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 22.K.32.382/2016/12. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 450 millió forint értékű üzletrésszel rendelkezett az ... Kft.-ben (továbbiakban: átvevő társaság). A felperes, az átvevő társaság és az ... (továbbiakban: külföldi alapító) 2016. október 6. napján szétválási és beolvadási szerződést kötött. Ennek értelmében az átvevő társaság, a felperes, mint szétváló és egyben fennmaradó társaság és a külföldi alapító abban állapodtak meg a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (továbbiakban: Gt.) 86. § (1) bekezdése alapján, hogy a szétváló társaságból a külföldi alapító részvételével és a társasági vagyon egy részének - mely a felperes 450 millió forint névértékű üzletrésze az átvevő társaságban - felhasználásával létrejön a kiváló társaság, amely egyből beleolvad az átvevő társaságba, míg a szétváló társaság változatlan formában működik tovább. A szétválás és beolvadás utáni vagyon meghatározására a 2010. július 31-ei fordulónappal elkészített vagyonmérleg tervezet, illetve vagyonleltár tervezet szolgált alapul. Az átalakulás végleges vagyonmérlege 2011. január 31-ei fordulónappal készült, amely szerint a kiváló vagyona nemcsak a szétváló társaságnak az átvevő társaságban fennálló üzletrésze volt, hanem efelett még 324.678.000 Ft összegű, a külföldi alapító felé fennálló követelés is átadásra került.

[2] Az elsőfokú hatóság vizsgálatot folytatott 2010-2011 évekre az átvevő társaságnál és megállapítása szerint nem könyvelték le az átvevő társaság könyveiben a felperes tulajdonában lévő 450 millió forint névértékű társasági üzletrészt, a felperes 293.486.000 Ft tőketartalékát, valamint a 175.924.000 Ft eredménytartalékát annak ellenére, hogy a szétválási és beolvadási szerződésben a Kft., mint átvevő társaság szerepel. Megállapította, hogy a felperes üzletrésze után 2009 - 2010 évben is osztalékot kapott. Miután az üzletrész átkerült a külföldi alapító tulajdonába a felperesnek az üzletrész után járó osztalékkal kevesebb bevétele keletkezett.

[3] Az adóhatóság nézete szerint az ügyletnek ésszerű gazdasági indoka nem volt, a valódi szándék a felperesnek az átvevő társaságban fennálló üzletrészének az anyavállalat részére történő ingyenes átadása volt. A fentiek alapján az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdés, 2. § (1) bekezdésére alapozva a felperes terhére társasági adónemben 2011. évre 40.319.000 Ft adókülönbözetet állapított meg. Álláspontja szerint a felperesnek a rendeltetésszerű joggyakorlás alapelvét szem előtt tartva a társasági adóról és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao.tv.) 8. § (1) bekezdés d) pontja és a 3. számú melléklet A/13. pontja szerint társasági adóalapját az ingyenesen átadott üzletrész könyv szerinti értékével meg kellett volna növelnie. Az adóhiány után a felperes terhére adóbírság és késedelmi pótlék került kiszabásra.

[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 3144706461 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Megítélése szerint a felperes nem igazolta, hogy amennyiben nem került volna sor az átalakulásra, akkor a 2010-ben rendelkezésre álló információk és várakozások alapján jelentős veszteségek és gazdasági hátrányok érték volna mindhárom céget. Nem igazolta azt sem, hogy az átalakulás nélkül pótlólagos forrásokat kellett volna igénybe venni és jelentős ráfordítások, kiadások merültek volna fel. Ezzel szemben - mint ahogyan az elsőfokú adóhatóság helyesen mutatott rá - a felperes tulajdonában lévő 450 millió Ft névértékű üzletrész után a felperes 2009 - 2010 évben jelentős összegű osztalékot kapott, míg az üzletrész átkerülésével az üzletrész után járó osztalékkal kevesebb bevétele keletkezett. Az átalakulás gazdasági előnye részéről nem volt kimutatható, ellenben elesett a korábbi osztalékbevételtől és ez a gazdasági hátrány előre kalkulálható volt. A feltárt körülmények alapján az átalakulás üzletileg irracionális volta, a szerződési struktúra és a számviteli elszámolások hiányossága is azt igazolják, hogy az ügylet valós célja és eredménye az üzletrész ingyenes átadása volt a tulajdonos részére.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes keresetében az Art. 97. § (4)-(6) bekezdésében rögzített tényállás feltárási és bizonyítási kötelezettség elmaradását, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.) 50. § (1) bekezdésének sérelmét állította. Az alperes meg sem kísérelte feltárni a felperes javára szolgáló körülményeket, határozatát nem indokolta megfelelően, ezzel a Ket. 72. § (1) bekezdés e) pont, ea) és ef) alpontjai is sérültek. Hangsúlyozta, hogy a perbeli átalakulásokat a cégbíróság valamennyi társaság vonatkozásában bejegyezte, ezért az adóhatóság megállapításai a jogbiztonság követelményével is ellentétesek. A vizsgált időszakban független könyvvizsgáló vizsgálta felül a felperes éves beszámolóinak valódiságát és szabályszerűségét, aki a felperes eljárását megfelelőnek és az számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) előírásaival összhangban találta.

[6] Sérelmezte, hogy nem ismerhette meg teljes körűen a kapcsolódó vizsgálat iratanyagait, kifogásolta, hogy a jegyzőkönyv és a határozat eltér egymástól. E körben az Art. 104. § (1) bekezdés, 121. § sérelmére utalt.

[7] Az átalakulás nem kizárólag üzletrészt, hanem számos más vagyonelemet is érintett, azonban az alperes csak ezt az egy elemet ragadta ki és tévesen állította annak ingyenes átadását. Az üzletrész nem átadásra került, hanem megszűnt, és ha elfogadná, hogy az átalakulások valódi tartalma szerint ingyenes átadásnak minősültek, az alperes határozata akkor is jogszabálysértő. A felperes nem számolt el olyan ráfordítást, amelyre tekintettel a Tao.tv. növelő tételét alkalmazni lehetne. A növelés és csökkentés számviteli eredménye "0", így az ingyenes üzletrész átruházás semmilyen társasági adókötelezettséget nem eredményezhetett volna a felperesnél, e körben számszaki levezetést is csatolt. Sérelmezte, hogy ilyen táblázatos levezetést az alperes határozata nem tartalmazott. Mindezek folytán az alperes határozata nem felelt meg egyrészről a Gt., másrészről az Sztv. keresetben hivatkozott rendelkezéseinek. Kifogásolta az adóbírság és késedelmi pótlék mértékének meghatározását is. Bizonyítási indítványként igazságügyi könyvszakértő kirendelését kérte a számviteli elszámolások ellenőrzése érdekében.