BH 1992.12.766 Az elhelyezkedési nehézségek értékelése a nagykorú gyermek tartásdíj iránti igényének elbírálásánál [Csjt. 60. (2) bek. 1991. évi IV. tv. 32. § XXIX. sz. PED].

A peres felek házasságát a bíróság jogerős ítéletével felbontotta. A felek a házasságukból 1972. március 23-án született László és az 1975. május 21-én született Károly nevű gyermekeik elhelyezése, tartása és egyéb járulékos kérdésekben bírói egyezséget kötöttek: a gyermekek az alperes gondozásában maradtak, a felperes pedig gyermektartásdíj megfizetését vállalta. A László nevű gyermek 1990 júniusában a Vízügyi Szakközépiskolában sikeres érettségi vizsgát tett, majd folyamatosan tovább tanult, és 1991. június hónapban ugyanebben a középiskolában megszerezte a technikusi szakképzettséget. Ezt követően nem kísérelte meg, hogy szakképzettsége szerinti munkakörben elhelyezkedjék, hanem 1991 júliusában felvételt nyert a Baross Gábor Szakmunkásképző Intézetbe, ahol nappali tagozaton autószerelő tanulóként újabb tanulmányokat folytat, s havi 270 forint ösztöndíjban részesül.

A felperes 1991. július 23-án benyújtott keresetében a László nevű gyermekével szemben fennálló gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége 1991. augusztus 1. napjától kezdődő megszüntetését kérte. Keresete jogalapját abban jelölte meg, hogy a gyermek nagykorú, középfokú végzettséggel rendelkezik, amellyel köteles elhelyezkedni, munkát vállalni, további kétéves tanulmányi idővel járó -, vagyis jövedelmet biztosító szakmunkás-bizonyítvány megszerzését pedig ő már nem köteles anyagilag támogatni. Arra is hivatkozott, hogy a gyermek a tartásra érdemtelen, mert 8 éve nem tartja vele a kapcsolatot.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Védekezése szerint a gyermek biztosabb elhelyezkedése érdekében döntött a továbbtanulás mellett, ami a saját anyagi erejét is megterheli. A nagyarányú munkanélküliség mellett a gyermek érdeke azt kívánja meg, hogy a vízgazdálkodási technikusi szakképzettségen túl olyan szakképzettséget is szerezzen, amely képesítéssel könnyebben tud munkaviszonyt létesíteni. Az eljárás alatt hat munkahely igazolását csatolta annak bizonyítására, hogy a gyermek szakképzettsége szerinti munkakör 1991. október hónapban nem áll rendelkezésre.

A munkaügyi központ a bíróság megkeresésére adott válaszában közölte, hogy települési és vízgazdálkodási szakon végzett technikusoknak - a kirendeltségnél nyilvántartott munkaerőigények alapján - szakképzettségüknek megfelelő munkahelyet nem tud ajánlani.

A peres felek az ezt követően tartott tárgyaláson egyezséget kötöttek, amelyben megállapodtak abban, hogy a felperesnek a László nevű gyermek vonatkozásában fennálló gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége 1991. augusztus 1. napjától kezdődően megszűnik, a felperes által 1991. augusztus 1-től 1991. december 31-ig kifizetett 11 000 forint gyermektartásdíjat pedig a Károly nevű gyermek tartásdíjába beszámítanak oly módon, hogy a Károlyt illető gyermektartásdíj 11 hónapon át - 1992. január 1-jétől 1992. november 30-ig havi 1000 forinttal csökken.

A városi bíróság végzésével az egyezséget jóváhagyta. A felek a végzés elleni fellebbezési jogukról lemondtak, a végzés ezért nyomban jogerőre emelkedett.

A városi bíróság egyezséget jóváhagyó végzése ellen emelt törvényességi óvás indokolása szerint a Csjt. 60. §-ának (2) bekezdése értelmében tartásra a munkaképes leszármazó is jogosult, ha erre szükséges tanulmányai folytatása érdekében rászorul. A szükséges tanulmányok körébe tartozik az életpályára előkészítő szakképzettség megszerzéséhez szükséges tanulmányok végzése. A felek László nevű gyermeke a peradatok szerint a vízgazdálkodási technikusi oklevél birtokában lakókörnyezetében szakképzettségének megfelelő munkaviszonyt nem tud létesíteni, az autószerelő szakmunkás-bizonyítvány megszerzése ezért életpályára előkészítő tanulmányként értékelendő. Nincs tehát jelentősége annak, hogy a gyermek a szakközépiskola befejezését követően azonnal nem keresett végzettsége szerinti munkahelyet. A gyermeket egyébként a szakképzettsége megszerzését követően a választott életpályára előkészítő szakmunkásképző intézetbe felvették, a tartásra kötelezett felperes ezért nem hivatkozhat arra, hogy a nagykorúságát elért gyermek még akkor is köteles munkát vállalni, ha a szakképzettségénél alacsonyabb munkakörben tud munkaviszonyt létesíteni. A gyermek érdekeinek védelme és a társadalmi érdek egyaránt megkívánja, hogy a gyermek minél magasabb képzettséget szerezzen, s az, aki korábbi tanulmányai eredményeként arra alkalmasnak bizonyul, további végzettséget megszerezzen. Az adott esetben a tanult szakmában rendelkezésre álló elhelyezkedési lehetőségek korlátozott volta miatt a továbbtanulás bármely formája szükséges tanulmánynak tekinthető, és ebből következően tartási jogosultságot eredményezhet.

A Csjt 69/A. §-ának (1) bekezdése szerint a szülő csak a kiskorú gyermekét köteles saját szükséges tartásának rovására eltartani. A szülő a szükséges tanulmányait folytató munkaképes gyermeket akkor köteles eltartani, ha ezáltal a saját szükséges tartását vagy kiskorú gyermekének tartását nem veszélyezteti. Az óvás értelmében a bíróság nem folytatott le bizonyítást a felperes anyagi teherbíró képességére. A felperes kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyainak, családi és személyes körülményeinek mérlegelésével kell elbírálni, hogy az adott esetben a nagykorú munkaképes továbbtanuló gyermek részére a felperes tartásdíj fizetésére milyen, esetleg a korábbi kötelezettségénél kisebb mértékben képes. További szempontként kell értékelni, hogy a másik szülőtől mennyiben várható el hozzájárulása a továbbtanulás költségeinek fedezéséhez, figyelemmel a továbbtanuló gyermek indokolt szükségletére is. E körülmények tisztázása nélkül megalapozottan nem lehet állást foglalni abban a kérdésben, hogy a felperes a nagykorú gyermek tartásához köteles-e és milyen mértékben hozzájárulni.