287/B/1999. AB végzés
önkormányzati rendelet és képviselő-testületi határozat alkotmányellenessége tárgyában
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet és képviselő-testületi határozat alkotmányellenessége utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
végzést:
1. Az Alkotmánybíróság Pécel Város Önkormányzatának az iparűzési adóról szóló 9/1995. (XI. 30.) rendelete alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Pécel Város Önkormányzata Képviselőtestülete 118/1999. (III. 5.) határozata alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére benyújtott indítványt visszautasítja.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában Pécel Város Önkormányzatának az iparűzési adóról szóló 9/1995. (XI. 30.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) érvényességére irányuló kérdést, valamint állásfoglalás iránti kérelmet terjesztett elő. Az Alkotmánybíróság hiánypótlásra irányuló felhívására benyújtott újabb indítványában az Ör. alkotmányellenességének megállapítását és 1997. december 31-i időponttal történő megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint az Ör. az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében foglaltakat sérti, mivel "az érvényben lévő adójogszabályokkal egyértelműen ellentétben áll".
2. Az indítvány Pécel Város Önkormányzata Képviselő-testülete 118/1999. (III. 5.) határozata (a továbbiakban: Kth.) alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó kérelmet is tartalmazott.
Az indítványozó azért sérelmezte a Kth.-t, mivel az a jegyzői tisztségre pályázó személyek meghallgatásának mellőzésével rendelt el szavazást a jegyző személyéről.
Az indítványozó a Kth.-ban rögzített eljárást a helyi önkormányzáshoz való jog, illetve a képviselői önállóság sérelmének tekintette.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta.
1. Az indítványozó kérelmében az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének sérelmére hivatkozott. E rendelkezés szerint a helyi képviselő-testület feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A beadvány azonban nem jelölte meg sem a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény, sem más olyan, az önkormányzati rendeletnél magasabb szintű jogszabály egyetlen rendelkezését sem, amelybe az Ör.-t ütközőnek véli.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 22. § (2) bekezdése szerint az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölése mellett határozott kérelmet kell tartalmaznia. Ez azt jelenti, hogy az indítványozónak meg kell jelölnie nemcsak a jogszabályt, hanem a jogszabálynak azt a konkrét rendelkezését is, amelyet az Alkotmánynak ugyancsak valamely konkrét rendelkezésébe ütközőnek tart (440/B/1993. AB végzés, ABH 1993, 910.). Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a beadvány az Ör. tekintetében nem tartalmaz olyan határozott kérelmet, mint amilyet az Abtv. 22. § (2) bekezdése kötelezően előír, ezért nem felel meg az indítványokkal szemben támasztott követelményeknek.
Az indítványozó nem jelöli meg azt sem, hogy mely, az önkormányzati rendeletnél magasabb szintű jogszabály rendelkezésébe ütközőnek tartja az Ör. előírásait.
Az indítvány nem kellően határozott voltára figyelemmel az Alkotmánybíróság 1999. május 14-én felhívta az indítványozót beadványának a fenti szempontok szerinti kiegészítésére.
Az indítványozó beadványát nem a felhívásban foglaltaknak megfelelően egészítette ki. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elbírálásra alkalmatlannak ítélte, és ezért azt érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
2. Az indítványozó a Kth. alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte. Az Abtv. 1. § b) pontja szerint az Alkotmánybíróságnak utólagos normakontroll keretében kizárólag jogszabály vagy az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányellenességének vizsgálatára van hatásköre.
Az Alkotmánybíróság eljárása során tekintettel volt a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) rendelkezéseire is:
"1. § (1) A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják:
f) az önkormányzat rendeletet".
"10. § Az önkormányzat rendeletet ad ki
a) törvény, törvényerejű rendelet vagy kormányrendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő, részletes szabályok megállapítására;
b) a magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére".
A Jat. 46. § (1)-(2) bekezdése így rendelkezik:
"Az állami irányítás egyéb jogi eszközei Határozat
46. § (1) Az Országgyűlés, a Kormány, a kormánybizottságok, az Önkormányzatok és az önkormányzatok szervei határozatban szabályozzák az általuk irányított szervek feladatait, a saját működésüket, és állapítják meg a feladatkörükbe tartozó terveket.
(2) E rendelkezés nem érinti az (1) bekezdésben felsorolt szerveknek az egyedi határozat meghozatalára vonatkozó jogát".
A Kth.-ban foglalt szabályozás megállapítja: "Pécel Város Önkormányzat Képviselő-testülete úgy dönt, hogy nem hallgatja meg ismét a megjelent 4 jegyzőjelöltet, a pályázati anyagok és az 1999. február 22-én történt személyes meghallgatás alapján a mai napon szavazást tart a jegyző személyére vonatkozóan.
Határidő: haladéktalanul Felelős: polgármester".
A Jat. idézett rendelkezései szerint az önkormányzati képviselő-testület határozata nem minősül jogszabálynak, az állami irányítás egyéb jogi eszközének pedig kizárólag akkor tekinthető, ha nem egyedi határozat. A 15/1999. (VI. 13.) AB határozat elvi jelleggel hívta fel a figyelmet arra, hogy az Alkotmánybíróságnak a képviselő-testületi határozat alkotmányossági vizsgálatára csakis akkor van hatásköre, ha a határozat "olyan tartalmat hordoz, amely alkalmassá teszi arra, hogy az állami irányítás egyéb jogi eszközei közé sorolható önkormányzati határozatként érvényesüljön". (ABH 1999, 407., 409-410.)
Az Alkotmánybíróság eljárása során úgy ítélte meg, hogy a Kth. egyedi ügyre, a jegyzői pályázatra jelentkezők meghallgatására, a jegyző kinevezésének rendjére vonatkozik.
A vázoltak alapján ezért az Alkotmánybíróság a Kth. alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt hatásköre hiányában utasította vissza.
Budapest, 2000. december 12.
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró