BH 1992.7.499 A munkaügyi jogszabályokban említett szakszervezeten (érdek-képviseleti szervezeten) nemcsak a szakszervezetet, hanem az egyéb elnevezésű olyan munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet is érteni kell, amelynek célja a munkavállalók érdekeinek előmozdítása és védelme [1976. évi 8. tvr. 87. sz. Nemzetközi Munkaügyi Egyezmény, (Mt.) 16. §*].

A felperes művezetője volt az alperes elektromos, szerelő, lakatos és festő munkacsoportjainak. Az alperes igazgatója 1990. május 16-án 1990. július 10-re - a nem termelő létszám csökkentésére és ezáltal munkaköre megszűnésére hivatkozással - felmondta a munkaviszonyát.

A per adatai szerint a felperes a vállalat munkástanácsának volt a tagja. A munkaügyi döntőbizottsághoz előterjesztett kérelmében a felperes azért kérte a felmondás hatálytalanítását, mert azt az igazgató bosszúállásaként értékelte.

A munkaügyi döntőbizottság határozatával azzal az indokkal utasította el a kérelmet, hogy egyrészt nem bizonyosodott be a felperesnek a felmondás hatálytalanítása érdekében közölt állítása, másrészt a felek között megállapodás jött létre a munkaviszony megszüntetését illetően.

A felperes keresetlevelében vitatta a döntőbizottság határozatának a munkaviszonya megegyezés alapján történt megszüntetésével kapcsolatos indokát, előadta továbbá, hogy a felmondásban közölt átszervezés nem érintette a munkakörét, mert annak vonatkozásában kizárólag személycsere történt. A felmondás lényeges okát arra vezette vissza, hogy alapító tagja volt a munkástanácsnak, és az igazgató az őt ért többirányú kritika és a munkástanács érdekvédelmi tevékenysége miatt annak vezetőit, tagjait sorra kívánja eltávolítani a vállalattól. Erre figyelemmel kérte a döntőbizottság határozatának megváltoztatását és a felmondás hatálytalanítását, továbbá elmaradt munkabére kifizetését.

A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a keresetét.

Az ítélet indokolásának lényege szerint a termelési osztály létszáma - amelyhez a felperes is tartozott - az átszervezést követően 8 főről 7 főre csökkent. Ehhez képest valós a felmondás indoka, és miután minden munkáltató joga annak eldöntése, hogy a munka termelékenysége és gazdaságossága figyelembevételével milyen munkaerőt kíván foglalkoztatni, a felmondás hatálytalanítására nincs alap.

Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A perben nem volt vitás, hogy a felperes a munkástanács tagja volt. Ezért az eljárt bíróságnak elsősorban azt a kérdést kellett volna vizsgálnia, hogy a felperest mennyiben illeti meg a Mt. 16. §-ában szabályozott felmondási védelem.

A gazdasági, szociális és kulturális jogokról szóló, 1966. december 16-i nemzetközi egyezségokmány - amelyet az

1976. évi 9. törvényerejű rendelet erősített meg, és hirdetett ki - 8. cikkelyének 1. pontjában rendelkezik a szakszervezeti szabadságról, és 3. pontjában elrendeli az egyesülési szabadságról és a szervezkedési jog védelméről szóló 1948. évi 87. számú nemzetközi munkaügyi egyezmény alkalmazását. Ennek a ratifikált egyezménynek 10. cikkelye értelmében a munkavállalói érdek-képviseleti szervezeten (szakszervezeten) a munkavállalók minden olyan szervezetét értesíteni kell, amelynek célja a munkavállalók érdekeinek előmozdítása és védelme. Ez az értelmező szabály megfelel annak az általános jogelvnek, hogy a jogszabály alkalmazásánál nemcsak a használt szavakra, elnevezésekre, hanem a jog, illetve a jogviszony valódi tartalmára is figyelemmel kell lenni.

Ennek megfelelően a munkaügyi jogszabályokban említett szakszervezeten (érdek-képviseleti szervezeten) nemcsak a szakszervezetet, hanem az egyéb elnevezésű olyan munkavállalói érdek-képviseleti szervezetet is érteni kell, amelynek célja a munkavállalók érdekeinek előmozdítása és védelme.

A munkaügyi bíróság nem tisztázta, hogy az alperesnél szervezett munkástanács, amelynek a felperes a tagja volt, a szakszervezettel egy tekintet alá eső munkavállalói érdek-képviseleti szervezet-e. Amennyiben ez megállapítható, a felperest az Mt. 16. §-ában meghatározott felmondási és egyéb védelem megilleti.

A Legfelsőbb Bíróság korábbi, az alperest érintő határozatából megállapítható, hogy az alperesnél 1989. július elején alakult munkástanács, ez azonban az alperes igazgatói tevékenységével összefüggésben július 11-én megszűnt. 1990. február 3-án új munkástanács alakult, amelynek a felperes tagja lett. Ezt a munkástanácsot a megyei bíróság végzésével a társadalmi szervezetek nyilvántartásába bejegyezte. A tényállásnak e részében való tisztázatlansága miatt indokolt lett volna beszerezni a munkástanács alapszabályát, és annak figyelembevételével állást foglalni, hogy a munkástanács alapszabályszerű feladatainál, jogainál és kötelezettségénél fogva munkavállalói érdek-képviseleti szervezetnek minősül-e. Ha az alperesnél szervezett munkástanács munkavállalói érdekképviseleti szervezetnek minősül, annak tagját az Mt. 16. §-ában szabályozott védelem illeti meg. Ezért az érintett szervezetnek a felmondást megelőzően adott hozzájárulása hiányában a felmondás érvénytelen.