BH 2015.5.130 I. Ha a szülő a kiskorú gyermeket a gyermekelhelyezési per folyamatban léte alatt a másik szülő hozzájárulása, illetve a gyámhatóság engedélye nélkül, a megszokott környezetéből letelepedési szándékkal külföldre viszi, ez - az egyéb bizonyítékokat is mérlegelve - a gyermekek másik szülőnél történő elhelyezése indokoltságát támasztja alá.

II. Nem jelenti a kapcsolattartási jog indokolatlan korlátozását, ha a bíróság a jelentős távolságra és a gyermek iskolai elfoglaltságára tekintettel a folyamatos kapcsolattartást csak a gyermek lakóhelyén biztosítja, ugyanakkor a huzamos időtartamú időszakos kapcsolattartást lehetővé teszi külföldön, a különélő szülő lakóhelyén is [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 1. § (2) bek., 77. § (3) bek., 92. § (4) bek. Pp. 206. § (1) bek.].

[1] A jogerős részítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a peres felek Budapesten, 1999. április 10-én kötöttek házasságot, amelyből 1999. október 5-én L., 2001. május 17-én V. és 2004. március 31-én Cs. utónevű gyermekek születtek.

[2] A felek utolsó közös lakóhelye a B.-n, az ingatlan-nyilvántartásban egymás között egyenlő arányú tulajdonukként bejegyzett ingatlanban volt.

[3] A felek házasságának megromlása a harmadik gyermekük megszületése után kezdődött, és a felek kölcsönös érzelmi elhidegüléséhez vezetett. A felperes javasolta párterápiás szakmai segítség igénybevételét, az alperes azonban kezdetben elzárkózott ettől, majd később, amikor az alperes vetette fel ennek szükségességét, a felperes már nem kívánta a kapcsolat rendezését. A felek közötti feszült viszony gyakori vitákhoz vezetett, a mindennapi élet csekélyebb jelentőségű kérdéseiben is.

[4] A felperes 2011. január elején az életközösség megszüntetésének szándékával elköltözött a házastársi lakásból, és a fővárosban élettársi kapcsolatot létesített A. K.-val, aki a felperest foglalkoztató svájci cég vezetője. Kapcsolatukból 2012. február 20-án A. utónevű gyermek született. A bíróság a 2012. szeptember 11-én jogerőre emelkedett ítélettel megállapította, hogy az A. utónevű gyermeknek nem az alperes az apja.

[5] A peres felek az életközösségük megszűnésétől 2013. augusztus 31-ig heti váltakozással gondoskodtak a háztartásukban a közös gyermekekről, akik továbbra is a b.-i általános iskolába jártak.

[6] A felperes az élettársával közös háztartásában, bérelt lakásban látta el a gyermekeket. A. K. havonta mintegy 10 napot töltött a fővárosban. Az L. utónevű gyermek nem tudott alkalmazkodni a felperes megváltozott környezetéhez, nem fogadta el a felperes élettársának jelenlétét a család életében, ezért a felperes és a gyermek közötti viszony is megromlott. 2013. év januárja óta L. nem tartott kapcsolatot a felperessel, ezt követően csupán V. és Cs. vonatkozásában működött a felek között a heti váltakozású gondoskodás.

[7] Az alperes továbbra is a házastársi lakásban nevelte a gyermekeket. Televíziós felelős szerkesztőként havonta néhány napon délutáni, illetve esti munkahelyi elfoglaltsága van, ilyenkor az édesanyja segítségével látta el a gyermekeket. Az életközösség megszűnése után az alperes tartotta a kapcsolatot a gyermekek iskolájával.

[8] Mindkét peres fél a személyiségjegyei alapján alkalmas a gyermeknevelésre, a felperes átlagos szinten, míg az alperes az átlagot meghaladóan jó szinten. A felperes élettársa vonatkozásában nem merült fel a gyermeknevelési képességet kizáró tényező. Mindkét peres fél erősen kötődik a gyermekekhez. L. az alpereshez ragaszkodik erősebben, míg V. a felpereshez, Cs. kötődése mindkét szülőhöz hasonló intenzitású.

[9] Mindkét peres fél megfelelő jövedelemmel rendelkezik, a felperes a foglalkoztatása idején havi nettó 912,80 svájci frankot kapott, az alperes átlagjövedelme havi nettó 440 000 forint.

[10] A felperes keresetében a házasság felbontását, az L. utónevű gyermek alperesnél, a V. és Cs. utónevű gyermekek nála történő elhelyezését, valamint a kapcsolattartás szabályozását kérte. Havi 25 000 forint kiegészítő gyermektartásdíj fizetésére kérte kötelezni az alperest.

[11] Az alperes viszontkeresettel maga is kérte a házasság felbontását, továbbá mindhárom gyermek nála történő elhelyezését, a kapcsolattartás szabályozását, és a házastársi lakás kizárólagos használatára való feljogosítását. Viszontkeresete vagyonjogi igények rendezésére is irányult.

[12] Az elsőfokú bíróság részítélettel a felek házasságát felbontotta, az L. utónevű gyermeket az alperesnél, a V. és Cs. utónevű gyermekeket a felperesnél helyezte el. Szabályozta a különélő szülők kapcsolattartását. A V. és Cs. utónevű gyermekek után gyermekenként havi 25 000 forint kiegészítő tartásdíj fizetésére kötelezte az alperest. A házastársi lakás kizárólagos használatára az alperest jogosította fel.

[13] A döntésének felülvizsgálattal támadott - gyermekelhelyezésre vonatkozó - rendelkezéseit azzal indokolta, hogy mindkét fél alkalmas a gyermeknevelésre, és a leánygyermekek érzelmileg erősen kötődnek mindkét félhez. Az L. utónevű gyermek vonatkozásában a felek egyező kérelme alapján döntött, a V. és Cs. utónevű gyermekek esetében pedig arra a következtetésre jutott, hogy távlati érdekük a felperesnél való elhelyezésük, mert életkoruk előrehaladtával egyre nagyobb a jelentősége annak, hogy az anyai környezetben nevelkedjenek, a női szerep mintát a felperestől sajátítsák el. A felperes kiegyensúlyozott, nyugodt környezetet tud számukra biztosítani. Rámutatott, hogy a felperes aktuálisan nem tervezi Svájcba költözését, az erre vonatkozó bizonytalan alperesi feltételezés pedig nem vehető figyelembe.

[14] A felperes az elsőfokú ítélet meghozatala után, 2013. szeptember elején, a letelepedés szándékával Svájcba költözött, ahová magával vitte a V. és Cs. utónevű gyermekeket is. Minderről nem értesítette előzetesen az alperest, aki a nyári szünet második felét a gyermekekkel töltötte, és 2013. augusztus 31-én abban a tudatban adta át a leánygyermekeket a felperesnek, hogy az új tanévet is a b.-i általános iskolában kezdik meg. Csak 2013. szeptember 2-án szerzett tudomást arról, hogy V. és Cs. nem jelentek meg az iskolában. 2013. szeptember 12-én a felperes jogi képviselőjétől értesült a gyermekek külföldre viteléről.

[15] A felperes a V. és a Cs. utónevű gyermekeket Svájcban, a k.-i általános iskola nyelvi előkészítő osztályába íratta be.

[16] A másodfokú bíróság részítéletével megváltoztatta az elsőfokú részítéletet, és a V., valamint a Cs. utónevű gyermekeket az alperesnél helyezte el. Szabályozta a felperes és mindhárom gyermek közötti kapcsolattartást.

[17] A jogerős részítélet indokolásában kiegészítette a tényállást a felperes Svájcba költözésével kapcsolatos tényekkel.

[18] Összességében a másodfokú bíróság a jogerős döntését azzal indokolta, hogy a peres felek gyermeknevelési képessége között jelentős különbség van, az alperes javára. A gyermekek érzelmileg kötődnek az édesapjukhoz, aki megfelelő jövedelemmel rendelkezik, és biztosítani tudja a gyermekek neveléséhez, ellátásához szükséges feltételeket. Munkahelyi elfoglaltsága esetén az édesanyja segítségét veszi igénybe, ez azonban nem jár a szülői feladatok teljes körű áthárításával.