EH 1999.106 I. A megítélt perköltség fogalmába csak az ellenérdekű fél javára fizetendő perköltség, valamint az állam javára fizetendő, a pernyertes ellenérdekű fél által le nem rótt illeték tartozik [Pp. 271. § (3) bek.].
II. A feltűnően nagy értékkülönbség elvi alkalmazhatósága szempontjából általában nincs jelentősége annak, hogy azt milyen visszterhes szerződéssel kapcsolatban kell vizsgálni [Pp. 271. § (4)-(5) bek., 275. § (2) bek., Ptk. 201. § (2) bek.].
A felperes keresetében a fizető autópálya két alkalommal történt használatakor kifizetett összesen 1800 forint autópályadíjból feltűnő értékaránytalanságra hivatkozással 1300 forintnak a visszafizetésére kérte az alperes kötelezését. Az elsőfokú bíróság a szolgáltatás-ellenszolgáltatás feltűnő értékaránytalanságát megállapíthatónak találta és azt kiküszöbölve az alperest 1010 forint megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében részben megváltoztatta és az alperes marasztalásának az összegét 350 forintra leszállította, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. A jogalap kérdésében a másodfokú bíróság is úgy foglalt állást, hogy az autópálya használati szerződések díjvitáiban fogalmilag nem kizárt a Ptk. 201. § (2) bekezdésének az alkalmazása. A konkrét esetben pedig a bizonyítékok, így különösen a perszakértői vélemény alapján a másodfokú bíróság a feltűnő értékaránytalanságot a teljes szakaszra vonatkozó díj tekintetében megállapíthatónak is találta.
A jogerős ítélet őt marasztaló rendelkezése ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve hogy a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 271. §-ának (3) és (4) bekezdései alapján engedélyezze a felülvizsgálatot.
Az alperesnek a felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelme nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróságnak először abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az alperes felülvizsgálati kérelme a Pp. 271. § (3) bekezdés hatálya alá esik-e. A Pp. 271. § (3) bekezdése szerint: "Ha a kérelmező által vitatott határozatban, illetve a határozat vitatott részében megítélt, illetve elutasított követelés (illetve annak a 24. § alapján megállapított értéke) a kettőszázezer forintot nem haladja meg, felülvizsgálatnak csak akkor van helye, ha a felülvizsgálat iránti kérelem előterjesztését a Legfelsőbb Bíróság engedélyezi. Az érték megállapításánál a megítélt perköltség összegét be kell számítani."
Az alperest a jogerős ítélet 350 forint "megítélt követelés" megfizetésére, valamint 15 000 forint "megítélt perköltség" megfizetésére kötelezte. Ezen túlmenően a jogerős ítélet azt az egyébként az ítélet rendelkező részére nem tartozó megállapítást tette, hogy "ezt meghaladó költségeiket a peres felek maguk viselik." Az ítéleti indokolás szerint azért az alperes köteles az általa előlegezett szakértői költségek viselésére, mert a jogalap kérdésében pervesztes lett. A szakértői költség tehát nem "megítélt", hanem az alperes által a részleges pervesztessége folytán "viselt" saját költség. A Pp. 271. § (3) bekezdés második mondatában a jogalkotó nem általában a perköltségnek, hanem kifejezetten csak a "megítélt" perköltségnek a beszámítását rendelte el az érték megállapításánál. A "megítélt" perköltség fogalmába csak az ellenérdekű fél javára fizetendő perköltség, valamint az állam javára fizetendő a pernyertes ellenérdekű fél által le nem rótt illeték tartozik. Nem esik viszont ebbe a körbe az a költség (pl. saját lerótt vagy le nem rótt illeték, előlegezett szakértői költség, saját ügyvédi költség) , ami a felülvizsgálatot kérő félnél felmerül és amit pervesztessége (részleges pervesztessége) folytán maga visel. Ez perköltség ugyan, de nem "megítélt" perköltség, és így a Pp. 271. § (3) bekezdés szerinti értékhatár megállapításakor nem jön figyelembe.
A jelen esetben tehát ún. "kis pertárgy-értékről" van szó, amiből következik, hogy a felülvizsgálati eljárás lefolytatására csak akkor kerülhet sor, ha a felülvizsgálati kérelem előterjesztését a Pp. 271. § (4) bekezdése alapján a Legfelsőbb Bíróság engedélyezi. A Pp. 271. § (4) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem előterjesztését csak akkor lehet és kell engedélyezni "ha az ügyben hozott jogerős határozat a 275. § (2) bekezdésében meghatározottakra is figyelemmel - jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság határozatától eltér vagy, ha az adott jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság még nem határozott. Más esetben az engedély megadásának helye nincs." Az engedélyezés alapjaként az alperes arra hivatkozott, hogy az ügyben eldöntendő jogkérdésben a Legfelsőbb Bíróság még nem határozott. A Legfelsőbb Bíróság azonban nem osztja ezt az álláspontot. Az ügyben eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a perbevitt két autópálya-használati szerződés esetében van-e feltűnő értékaránytalanság az autópálya által nyújtott előnyök és az autópálya használati díj között. A Ptk. 201. § (2) bekezdés alkalmazásával kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság már számtalan eseti ügyben, valamint a PK. 267. számú állásfoglalásban is kifejtette álláspontját. Ennek lényege, hogy elvileg visszterhes szerződés esetében helye van a szolgáltatás- ellenszolgáltatás közötti feltűnő értékaránytalanság megállapíthatóságának, bár bizonyos esetekben (pl. szerencseelemet, kockázati elemet tartalmazó szerződéseknél, vagy ha a szerződéses és kialakítási versenytárgyaláson, árverésen licitálás eredményeként történt) erre általában nem kerülhet sor. A Ptk. 201. § (2) bekezdés elvi alkalmazhatósága szempontjából azonban annak, hogy a feltűnő értékaránytalanság kérdése konkrétan milyen visszterhes szerződés kapcsán merül fel, nincs jelentősége. Az adott ügy nem vet fel tehát olyan jogkérdést, amely alapot adhatna a felülvizsgálati kérelem engedélyezésére, mivel a Legfelsőbb Bíróság a jogkérdésben már határozott és attól a jogerős határozat nem tért el. Törvényes lehetőség hiányában ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperes kérelmét a Pp. 271. §-ának (5) bekezdése alapján elutasította. (Legf. Bír. Pfv. VI. 23 726/1998. sz.)