313/B/2006. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés alapján meghozta a következő

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a Rezi Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által az építményadóról alkotott 25/2004. (XI. 15.) számú önkormányzati rendelet 4. § e) pontja 2006. január 1-jéig alkotmányellenes volt.

2. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenes szabálynak a Zalai Megyei Bíróság előtt folyamatban levő 8.K.22.564/2005. számú közigazgatási perben való alkalmazhatósága tárgyában benyújtott indítványt elutasítja.

INDOKOLÁS

I.

A Zala Megyei Bíróság az előtte folyamatban levő 8.K.22.564/2005. számú közigazgatási perben - az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján - az eljárás felfüggesztése mellett, a Rezi Község Önkormányzatának Képviselő-testülete által az építményadóról alkotott 25/2004. (XI. 15.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 4. § e) pontja alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.

A bírói kezdeményezés alapjául szolgáló perben a felperes keresetében az építményadó fizetési kötelezettséget megállapító jogerős közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését kéri adómentességére hivatkozással, mert az Ör. 4. § e) pontja a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Hatv.) 13. § h) pontjában szabályozott feltételektől eltérő, kedvezőbb feltételekhez köti a mezőgazdasági rendeltetésű épületek adómentességét.

Az indítványozó bíró álláspontja szerint az Ör. 4. § e) pontja ellentétes a Hatv. 7. § e) pontjával, ezért sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiság elvét, illetőleg a 44/A. § (2) bekezdésének azon rendelkezését, mely szerint az önkormányzat rendelete nem lehet ellentétes magasabb szintű jogszabállyal. Az indítványozó az alkotmányellenes rendelkezés megsemmisítése mellett kérte azt is, az Alkotmánybíróság mondja ki, hogy az alkotmányellenes rendelkezés a bíróság előtt folyamatban lévő közigazgatási perben nem alkalmazható.

II.

Az Alkotmánybíróság az alábbi jogszabályok figyelembevételével hozta meg döntését:

1. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezései:

"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."

"44/A. § (1) A helyi képviselő-testület:

(...)

d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,

(...)

(2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."

2. A Hatv.-nek az indítványozó által felhívott rendelkezései:

"6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:

(...)

d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse,"

"7. § Az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy:

(...)

e) a vállalkozó (52. § 26. pont) üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó, továbbá a vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó megállapítása során - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a 6. § d) pontja nem alkalmazható. A vállalkozók kommunális adója, a helyi iparűzési adó, továbbá a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának korrigált forgalmi érték szerinti megállapítása esetén adónemenként csak egyféle adómérték állapítható meg. A vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó alapjának alapterület szerinti megállapítása esetén kizárólag az adótárgy fajtája, illetőleg a településen belüli földrajzi elhelyezkedése alapján állapítható meg differenciált adómérték."

"13. § Mentes az adó alól:

(...)

h) az ingatlan-nyilvántartási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló épület vagy az állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó tároló épület (pl. istálló, üvegház, terménytároló, magtár, műtrágyatároló), feltéve, hogy az épületet az adóalany rendeltetésszerűen állattartási, növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja."

3. Az Ör.-nek az indítványozó által vitatott szabálya:

"4. § Mentes az adó alól:

(...)

e) az állattartást szolgáló épület, valamint az ehhez kapcsolódó raktárak, tárolók, továbbá a növénytermesztéshez kapcsolódó tároló épületek (pl.: műtrágyatárolók, magtárak, borospincék stb.),"

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Rezi Község Önkormányzatának Képviselő-testülete 22/2005. (XII. 1.) önkormányzati rendelete az Ör. 4. §-át 2006. január 1-jével módosította. Az Ör. 4. §-ának hatályos szövege a következő:

"Az adómentesség megállapítását a Tv. 13. §-a alapján kell elvégezni."

III.

Az indítvány megalapozott.

1. Az Ör.-nek az indítványozó által vitatott rendelkezése 2006. január 1-jétől már nem hatályos.

Az Alkotmánybíróság - állandó gyakorlata szerint - csak a hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja. Hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre kizárólag akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261.) A konkrét normakontroll két esetében, az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján - mivel ilyenkor az alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség - az Alkotmánybíróság már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja. [12/1995. (IV. 6.) AB határozat, ABH 1995, 134, 138-139.]

A bírói kezdeményezésre tekintettel ebben az ügyben az Alkotmánybíróság az Ör. már nem hatályos 4. § e) pontjának alkotmányosságát érdemben vizsgálta.

2. A helyi önkormányzatok adómegállapítási joga az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontján alapul. Az Alkotmány e rendelkezése a helyi önkormányzati alapjogok között a képviselő-testület alkotmányi védelemben részesített hatásköreként határozza meg azt, hogy a képviselő-testület a törvény keretei között meghatározza a helyi adók fajtáit és mértékét.

A helyi önkormányzat adómegállapítási jogának kereteit a Hatv. szabályozza.

A képviselő-testületet megillető adómegállapítási jog és e tárgyban rendeletalkotási jogkörének terjedelmét a Hatv. 6. §-a állapítja meg. A Hatv. e szabályai alapján a helyi önkormányzat széles körű döntési szabadsággal rendelkezik a helyi adók szabályozása során. A Hatv. keretei között szabadon dönt arról, hogy vezet-e be adót, ha igen, akkor a helyi adók melyikét vezeti be, meghatározhatja a helyi adó bevezetésének időpontját és időtartamát, a helyi adózás részletes szabályait. A 6. § c) pontja arra hatalmazza fel az önkormányzatot, hogy a helyi sajátosságok, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek, az adóalanyok teherbíró képességének figyelembevételével állapítsa meg az adómaximumon belül az adó mértékét. A helyi önkormányzat adómegállapítási jogának egyik részjogosítványa az adómentességek és adókedvezmények megállapításának a joga. A Hatv. 6. § d) pontja felhatalmazza az önkormányzatot arra, hogy a törvény második részében meghatározott mentességeket, kedvezményeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményekkel bővítse. A törvény e szabályozásával lehetőséget kíván adni a helyi önkormányzatoknak a helyi adópolitika kialakítására. A helyi adópolitika kialakítása jogalkotói mérlegelés kérdése, s e mérlegelés során a helyi önkormányzat érvényre juttathat gazdaságpolitikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket, azonban ezt a mérlegelési jogkörét is csak a Hatv. keretei között gyakorolhatja.

Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. 4. § e) pontjának megalkotása során a képviselő-testület túllépte adómegállapítási jogkörének törvényi kereteit.

A Hatv. 13. § h) pontja értelmében mentes az építményadó alól az ingatlan-nyilvántatási állapot szerint állattartásra vagy növénytermesztésre szolgáló épület, vagy az állattartáshoz, növénytermesztéshez kapcsolódó tárolóépület (pl.: istálló, üvegház, terménytároló, magtár, műtrágyatároló stb.) akkor, ha az épületet az adóalany rendeltetésszerűen állattartási, illetőleg növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja.

Az Ör. vitatott szabálya azonos tárgykörben, de a Hatv.-től eltérő, kedvezőbb feltételekkel állapított meg adómentességet. Az adómentességhez egyrészt nem kívánta meg, hogy az épületek mezőgazdasági rendeltetését az ingatlan-nyilvántartás tartalmazza, másrészt nem szabta az adómentesség feltételéül azt, hogy az épületet az adóalany a saját állattartási és növénytermesztési tevékenységéhez kapcsolódóan használja.

Ezt figyelembe véve megállapítható, hogy a képviselő-testület az Ör. 4. § e) pontjában szabályozott adómentességet a Hatv. 6. § d) pontjában szabályozott felhatalmazással élve állapította meg, a Hatv. 13. § h) pontjában meghatározott adómentességhez képest bővítette a mezőgazdasági rendeltetésű épületekkel kapcsolatos adómentesség körét. Az Ör. az adómentességnek ezt, a Hatv. szabályához képest kiszélesített tényállását differenciálás nélkül, úgy határozta meg, hogy az adómentesség kiterjed minden, az Ör. 4. § e) pontjában meghatározott épület tulajdonosának adófizetési kötelezettségére, beleértve a vállalkozókat is.

Az Ör. vitatott szabálya ezzel ellentétessé vált a Hatv. 7. § e) pontjával, mely szerint az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozza az, hogy a vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze utáni építményadó, telke utáni telekadó, továbbá a vállalkozók kommunális adója és a helyi iparűzési adó megállapítása során - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a 6. § d) pontja nem alkalmazható. A Hatv. az építményadó tekintetében ettől eltérő rendelkezést nem tartalmaz. A vállalkozó üzleti célt szolgáló épülete, épületrésze tekintetében tehát az önkormányzatnak nincs felhatalmazása arra, hogy a Hatv.-ben meghatározott mentességen, illetőleg kedvezményeken túl adómentességet állapítson meg rendeletében. Ezen épületek tekintetében a Hatv. csak arra ad felhatalmazást, hogy az önkormányzat - építményadó alapjának alapterület szerinti megállapítása esetén - az adótárgy fajtája, illetőleg a településen belüli földrajzi elhelyezkedése alapján az adó mértékét differenciáltan állapítsa meg.

E rendelkezéseket figyelembe véve megállapítható, hogy az Ör. 4. § e) pontja a Hatv.-nek az önkormányzat adómegállapítási jogát korlátozó rendelkezésébe ütközött amiatt, mert a Hatv. 6. § d) pontjában szabályozott felhatalmazás alapján megállapított adómentességet úgy szabályozta, hogy annak hatálya kiterjedt a vállalkozók üzleti célt szolgáló épületeire is.

Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése kimondja, hogy a helyi önkormányzat rendelete magasabb szintű jogszabállyal nem lehet ellentétes.

Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. vitatott szabálya 2006. január 1-jéig az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésébe ütközött, ezért alkotmányellenes volt.

3. Az Alkotmánybíróság - annak ellenére, hogy a vitatott rendelkezés alkotmányellenességét megállapította - az alkalmazási tilalom elrendelését nem találta indokoltnak.

Az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján az alkotmányellenesnek ítélt jogszabályi rendelkezés konkrét ügyben való alkalmazásának tilalmát az Alkotmánybíróság akkor rendelheti el, ha azt a jogbiztonság vagy az eljárást kezdeményező nyomós érdeke indokolja.

Jelen esetben az alkalmazási tilalom elrendelésének ezen indokai nem állnak fenn. Az alkotmányellenesnek ítélt jogszabályi rendelkezés alkalmazásának kizárásához az eljárás kezdeményezőjének nyomós érdeke nem fűződik és azt a jogbiztonság követelményének érvényesítése sem kívánja meg. Ezért az Alkotmánybíróság az erre irányuló indítványozói kérelmet elutasította.

Budapest, 2006. december 19.

Dr. Holló András s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kukorelli István s. k.,

alkotmánybíró