A Fővárosi Ítélőtábla Pf.21115/2014/6. számú határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 6. §, 164. §, 195. §, 228. §, 229. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 349. §, 360. §] Bírók: Bleier Judit, Egriné dr. Salamon Emma, Hőbl Katalin

Fővárosi Ítélőtábla

9.Pf.21.115/2014/6/I.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Luter Mária ügyvéd (fél címe 1) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az OBH Jogi Képviseleti Osztály (fél címe 2, ügyintéző neve) által képviselt Balassagyarmati Törvényszék (alperes címe) alperes ellen bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 2014. június 18. napján meghozott 15.P.20.071/2014/11. számú ítélete ellen a felperes 12. sorszámon előterjesztett fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 3.056.880 (hárommillió-ötvenhatezer-nyolcszáznyolcvan) forintot és ezen összegből 2.502.930 (kétmillió-ötszázkétezer-kilencszázharminc) forint után 2013. január 12-től, 279.680 (kétszázhetvenkilencezer-hatszáznyolcvan) forint után 2013. május 28-tól és 274.270 (kétszázhetvennégyezer-kétszázhetven) forint után 2013. február 1-től a kifizetésig járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatot, valamint 225.000 (kétszázhuszonötezer) forint elsőfokú perköltséget. A felperes által felhívásra fizetendő kereseti illeték összegét 20.300 (húszezer-háromszáz) forintra leszállítja azzal, hogy a kereseti illeték fennmaradó részét az állam viseli. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 112.500 (száztizenkétezer-ötszáz) forint másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 27.000 (huszonhétezer) forint fellebbezési illetéket. A fellebbezési illetéket egyebekben az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes a keresetében 3.380.000 forint bírósági jogkörben okozott kár és járulékai megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Arra hivatkozott, hogy a szlovák bíróságok azért nem ismerték el az alperes előzményi perben hozott jogerős ítéletének végrehajthatóságát, mert az idézés és a keresetlevél a szlovákiai alperesnek nem került szabályszerűen kézbesítésre. Emiatt a részére megítélt, de behajtani nem tudott összegek, továbbá a szlovákiai eljárások perköltsége, valamint a jogi képviseletével és utazásával felmerült költségei megtérítését követelte.

Az alperes érdemi védekezése a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen a követelés elévülésére hivatkozott, másodlagosan vitatta a kereset jogalapját és összegét.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak a NAV felhívására 202.800 forint állam által előlegezett eljárási illetéket.

Ítéletének indokolásában idézte az 1952. III. törvény (Pp.) 6. §-ának (1) és (2) bekezdését, a Hágai Egyezményről szóló 2005. évi XXXVI. törvény 10. cikkének a) pontját, a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben a bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló 2000. május 29-i 1348/2000/EK tanácsi rendelet (1348/2000/EK rendelet) 14. cikkének (1) és (2) bekezdését, a Magyar Köztársaság Igazságügyi Minisztériuma Nemzetközi Magánjogi Főosztályának 2005-ben kiadott, a bírósági és a bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről szóló tájékoztatóját, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (44/2001/EK rendelet) 34. cikkének 2. pontját és az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §-ának (1) bekezdését. Megállapította, hogy az alperes valóban megsértette az előzményi per alperesének az anyanyelv használatához fűződő jogát, amikor a keresetlevelet a részére szlovák nyelven nem kézbesítette. Az alperes a kézbesítési szabályokat is megsértette, azonban ez a szabálysértés a 44/2001/EK rendelet 34. cikkének 2. pontja szerint nem vezethetett arra, hogy a szlovák bíróság a jogerős határozat elismerését megtagadja. Emiatt az alperes jogellenes magatartása és a felperesnek az ítélet elismerésének megtagadása miatt bekövetkezett kára között az okozati összefüggés nem állt fenn. Okozati összefüggés hiányában pedig a felperes keresetét a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése értelmében el kellett utasítani. Az elévülési kifogást alaptalannak tartotta, mert a felperes kára nem a keresetét teljesítő ítélet jogerőre emelkedésekor, hanem akkor keletkezett, amikor a szlovák bíróságok annak végrehajthatóságát nem ismerték el, és a végrehajtási eljárást 2013. január 11-én megszüntették.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezett. Fellebbezésében kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg és a keresetének adjon helyt. Súlyos tévedésnek tartotta az elsőfokú bíróság azon következtetését, hogy az előzményi per alperese értette a magyar nyelvet. Ezt az előzményi per iratai semmilyen módon nem igazolták. Előadta, hogy az alperes eljárása sértette a Pp. 6. §-ának (1) és (2) bekezdését mind az eljárást megindító idézés kibocsátásakor, mind a marasztaló ítélet kézbesítésekor. Az alperes a kézbesítési rendelet 8. cikkének (1) bekezdésében foglaltak ellenére nem győződött meg arról, hogy a címzett igazolhatóan érti-e, és ha igen, milyen szinten a magyar nyelvet. Részletesen ismertette az 1348/2000/EK rendelet kézbesítési szabályait. Álláspontja szerint az alperes mind az eljárás során, mind az ítélet meghozatalakor e kézbesítési szabályokat figyelmen kívül hagyta. Ez pedig az előzményi per alperesének a védekezéshez való jogát jelentősen csorbította. A rendelet, az európai bírói gyakorlat és a jogirodalom a fordítás hiányát egyaránt olyan súlyos kézbesítési hibának tartja, amely az érintett védekezési lehetőségét korlátozza. Az alperes az előzményi per alperesének a nyelvtudásáról nem dönthetett volna, mert ha a másik tagállam bírósága a végrehajtás során azt nem tartja kielégítőnek, akkor a védekezéshez való jog megsértése miatt a 44/2001/EK rendelet 34. cikk 2. pontja alapján megtagadja az eljárásban született határozat elismerését és a végrehajtást. Ennek következménye, hogy a követelés Magyarországon ítélt dolog, így ismételten nem peresíthető, és az Szlovákiában sem érvényesíthető, hisz a jogkérdésről mindkét államban döntöttek. Amennyiben fordítási kötelezettségének a magyar bíróság eleget tesz, az ítélet Szlovákiában végrehajtható, így kára nem merült volna fel. Kamatkövetelése kezdő időpontja tekintetében a keresetét pontosította. A marasztalás tőkeösszege után 2006. október 26-tól, a szlovákiai végrehajtási eljárás költségei után 2013. január 12-től, az ítélet elismerésének megtagadása iránti eljárás költségei után 2013. május 28-tól, szlovákiai jogi képviseletének költsége után 2013. február 1-től, míg az utazási költségei után 2006. október 26-tól követelt késedelmi kamatot.