ÍH 2004.41 A LEFOGLALÁSRA NEM KERÜLT KÁBÍTÓSZER HATÓANYAGTARTALMÁNAK SZÁMÍTÁSA - BE. 4. § - A VÁDLOTTNAK A MÁS BÜNTETŐELJÁRÁSBAN TETT GYANÚSÍTOTTI VAGY VÁDLOTTI VALLOMÁS BIZONYÍTÉKKÉNT VALÓ FELHASZNÁLÁSÁNAK A FELTÉTELEI - BE. 291. § (3) - 117. § (2) - A TANÚ KORÁBBI VALLOMÁSA FELOLVASÁSÁNAK ÉS ISMERTETÉSÉNEK A FELTÉTELEI - BE. 296. §

Amennyiben a bíróság az igazságügyi elmeorvos-szakértő véleményét nem fogadja el, új szakértői vélemény beszerzése helyett nem foglalhat állást saját maga, olyan különleges szakértelmet igénylő kérdésben, amelyre nézve - kábítószerfüggőség - a büntetőeljárási törvény szakértő alkalmazását teszi kötelezővé [Be. 99. § (2) bekezdés a) pont].

A megyei bíróság a 2002. év október hó 9. napján kelt ítéletével B. A. I. r. vádlottat jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette miatt - halmazati büntetésül - 10 évi fegyházbüntetésre és 7 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

S. B. II. r. vádlottat jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 8 év 6 hónapi fegyházbüntetésre és 6 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

K. R. III. r. vádlottat üzletszerűen elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette miatt 3 évi fegyházbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható.

Az elsőfokú bíróság ítélete Sz. Z. IV. r., V. T. V. r., N. S. VI. r., K. Z. VII. r. és K. L. VIII. r. vádlottak tekintetében első fokon jogerőre emelkedett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen B. A. I. r. vádlott és védője, S. B. II. r. vádlott és védője valamint K. R. III. r. vádlott és védője a tényállás téves megállapítása és téves jogi minősítés miatt enyhítésért fellebbezett.

Az I. r. vádlott védője a fellebbezését módosított tartalommal tartotta fenn. A fellebbezést olyan, az eljárás során észlelt eljárási szabálysértésekre is kiterjesztette, amelyek kihatással voltak a tényállás megállapítására, a bűnösség körének megvonására és a büntetés kiszabására.

A II. r. vádlott védője csatlakozott az I. r. vádlott védője által kifejtettekhez, és az enyhítésre irányuló fellebbezését szintén az eljárási szabálysértésekkel összefüggésben tartotta fenn.

A III. r. vádlott védője a kényszer és fenyegetés megállapítása mellett a III. r. vádlott felmentését kérte.

A fellebbviteli főügyészség átiratában mindhárom vádlottal szemben az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezési tárgyaláson a fellebbviteli főügyészség képviselője a másodfokú bíróság által felvett bizonyítás alapján a vádlotti és védői fellebbezéseket alaposnak találta, és mindhárom vádlott tekintetében a tényállás részbeni helyesbítését, a jogi minősítések megváltoztatását és a vádlottakkal szemben az időközben hatályba lépett Btk. módosulására is figyelemmel lényegesen enyhébb büntetés kiszabását indítványozta.

Az ítélőtábla a Be. 348. § (1) bekezdésében írt felülbírálati jogkörén belül megvizsgálta az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete két lényeges tény - S. B. II. r. vádlott kábítószer-függőségének, valamint a lefoglalásra nem került kábítószer-mennyiség tiszta hatóanyagtartamának számítása - tekintetében a Be. 351. § (2) bekezdésének a) pontja alapján megalapozatlan.

Ezért e megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a Be. 353. § (2) bekezdése alapján bizonyítást rendelt el, amelynek során új elmeorvos-szakértői vélemény beszerzését és az ORFK Bűnügyi Szakértői- és Kutatóintézet munkatársának vegyész-szakértő által benyújtott írásbeli szakvéleményének kiegészítését rendelte el.

Az ítélőtábla a felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság mindenekelőtt megsértette a Be. 99. § (2) bekezdésének a) pontját, amikor S. B. II. r. vádlott kábítószer-függőségének kérdésében az igazságügyi elmeorvos-szakértő véleményét nem fogadta el, és új szakértői vélemény beszerzése helyett maga foglalt állást ebben a különleges szakértelmet igénylő kérdésben. A megyei bíróság "a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján jutott arra a meggyőződésre, hogy a II. r. vádlott nem kábítószerfüggő".

A Be. 99. § (2) bekezdése kötelezően írja elő szakértő alkalmazását annak az eldöntendő kérdésnek a tisztázására, hogy a kérdéses személy kábítószerfüggő-e. A megyei bíróság ezt elmulasztotta, és ezzel az ítélet olyan lényeges tény tekintetében vált megalapozatlanná, ami jelentősen kihatott a II. r. vádlott cselekményének jogi minősítésére és a büntetés kiszabására.

Az I. r. vádlott védője kifogásolta továbbá, hogy a bíróság iratellenes megállapításokat, tett és a megállapított tényekből helytelen következtetéseket vont le.

Hivatkozott az I. r. védő arra, hogy az ítélet 12. oldal (4) bekezdésében B. A. I. r. vádlott védekezését az elsőfokú bíróság azzal utasította el, hogy K. R. III. r. vádlott a pisztoly és a lőszerek megszerzéséről nem tett vallomást. Így az I. r. vádlott vallomása nem lehetett K. R. III. r. vádlott vallomásának a megismétlése. Ez kétségtelen iratellenes megállapítás, de az - más bizonyítékon is nyugszik és nem rontja le azt a ténybeli következtetést, hogy az I. r. vádlott a pisztolyt és a lőszereket nem egy használt autó alatt találta.

Minthogy a bizonyítékok értékelése során a megyei bíróság a tényállás I. pontjában írtakat B. A. I. r. vádlott nyomozati vallomása alapján állapította meg, így az egyébként helyes védői hivatkozást a másodfokú bíróság csupán megemlítette.

Az I. r. vádlott védője kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság egy másik büntetőügyben benyújtott vádiratot, és a másik eljárás keretei között lefolytatott tanúvallomásokat a jelen ügyben bizonyítékként használta fel, nevezetesen "beemelte" a bizonyítékok sorába.

Az ítélőtábla az I. r. védő jogi okfejtésével egyetértett.

Kétségtelen, hogy az 1998. évi XIX. törvény 76. §-ának (2) bekezdése a bizonyítás eszközei közé sorolja azokat az okiratokat, amelyek valamely hatóság - jogszabályban - meghatározott feladatainak teljesítése során a hatáskörében eljárva - a büntető- eljárás megindítása előtt készített, ezek az okiratok azonban elsősorban szabálysértési, fegyelmi stb. okiratok, és nem egy másik büntetőeljárás során az ügyészség vádiratára, illetve tanúvallomásokra vonatkoznak.

Az okiratok bizonyítékként történő felhasználását ugyanis a Be. még az adott eljáráson belül is jelentősen korlátozza, amikor a vádlott korábbi vallomásának felolvasására és ismertetésére vonatkozó Be. 291. § (3) bekezdésében a következőképpen rendelkezik: "A vádlottnak más büntetőeljárásban gyanúsítottként vagy vádlottként tett vallomása akkor olvasható fel, ha a vallomásáról készült jegyzőkönyvből a Be. 117. § (2) bekezdésében meghatározott figyelmeztetés és az erre adott válasz egyértelműen kitűnik.

A Be. azonban a 296. §-ban a tanú korábbi vallomásának felolvasását és ismertetését a felsorolt korlátozásokkal teszi lehetővé, de egyáltalán nem rendelkezik arról, hogy a más büntetőeljárásban tett tanúvallomás - mint okirati bizonyítási eszköz - ne lenne felhasználható.