837/B/1990/4. AB határozat

a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 42/1970. (X. 27.) Korm. rendelet 13. § (1) bekezdés d) pontjában írt rendelkezés alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványtés megsemmisítése iránti kérelem vizsgálatáról

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány alapján meghozta a következő

határozatot.

Az Alkotmánybíróság a gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 42/1970. (X. 27.) Korm. rendelet 13. § (1) bekezdés d) pontjában írt rendelkezés alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványt és e jogszabályhely megsemmisítése iránti kérelmet elutasítja.

INDOKOLÁS

1. Az indítványozó indítványában annak megállapítását kérte, hogy alkotmányellenes az a rendelkezés, amely a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás körében a biztosítónak megtérítési igényt biztosít arra az esetre, ha a gépjármű üzembentartója a gépjárművet szeszesital hatása alatt vezette és a káresemény emiatt következett be. Álláspontja szerint ez a rendelkezés - figyelemmel arra, hogy a biztosítottat ilyenkor büntetőjogilag is felelősségre vonják - a károkozót kétszeres büntetéssel sújtja. Ugyanakkor a biztosító által a károsultnak kifizetett kártérítés összege sem igazolt, annak reális volta ellenőrizhetetlen.

Az indítványban kifejtett álláspont szerint ezekre a körülményekre tekintettel a támadott jogszabályi rendelkezés az Alkotmányban megfogalmazott jogállamisággal összeegyeztethetetlen és a biztosítás alapvető elveivel is ellentétben áll. Ezért kérte e jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését.

2. Az Alkotmánybíróság az indítványt megalapozatlannak találta.

A gépjárművek kötelező felelősségbiztosításáról szóló 42/1970. (X. 27.) Korm. rendelet 13. § (1) bekezdés d) pontja szerint a biztosító a biztosított személytől a kifizetett kártérítési összeg megtérítését követelheti, amennyiben a biztosított a gépjárművet szeszesital hatása alatt vagy vezetői engedély nélkül vezette, illetve a gépjármű vezetését szeszesital hatása alatt álló vagy vezetői engedéllyel nem rendelkező személynek engedte át (Btk. 194. §).

Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a biztosítónak ez az úgynevezett visszkereseti (regressz) joga az Alkotmány egyetlen rendelkezésével sem áll ellentétben, és mindenben megfelel a nemzetközileg is elfogadott biztosítási elveknek. A támadott és alkotmányellenesnek állított rendelkezés a felelősségbiztosítás körébe esik. A Polgári Törvénykönyv 559. § (3) bekezdése szerint a felelősségbiztosítás körében a biztosítót a károsulttal szemben a biztosított szándékos, vagy súlyosan gondatlan magatartása nem mentesíti ugyan, a szándékos károkozás, továbbá a súlyos gondatlanságnak a szerződésben (vagy jogszabályban) megállapított eseteiben azonban követelheti a biztosítottól a kifizetett biztosítási összeg megtérítését. Egy ilyen megtérítési lehetőség az indítvánnyal támadott jogszabályban írt az az eset, amikor a biztosított a kárt szeszesital hatása alatt levő állapotban okozta. Ez a károkozás az irányadó büntetőjogi szabályok alapján szándékos magatartásnak minősül, ezért a biztosító megtérítés iránti igénye ebben a körben törvényi rendelkezésen nyugszik.

Ez a törvényi szabályozás pedig az Alkotmány egyetlen rendelkezésével sem áll ellentétben, ugyanakkor nem ellentétes a biztosítás nemzetközileg elfogadott normáival sem. Az indítványban megfogalmazott állásponttal ellentétben a nemzetközi biztosítási gyakorlatban sem ismert megoldás az, hogy a biztosító szándékos bűncselekményből származó károk esetén is - megtérítési igény nélkül - köteles helytállni. A biztosítás ugyanis - klasszikus értelemben is - elsősorban a vétlen károk kivédésére konstruált jogintézmény, amely mindig bizonytalan jövőbeni esemény bekövetkezésétől függően kötelezi a biztosítót bizonyos összeg (biztosítási összeg) megfizetésére (Ptk. 536. § (1) bekezdés). Márpedig a szándékos károkozás nem bizonytalan jövőbeni esemény, így annak biztosítási fedezetvállalása éppen hogy veszélyeztetné a jogbiztonságot, csökkentené az állampolgári felelősséget, így ellentétben állna az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében írt jogállamisággal. A jogállam formális deklaráció ugyan, tartalmilag azonban a jog uralmát és a jogbiztonság lehetséges követelményét fejezi ki, amellyel az indítványban támadott rendelkezés minden tekintetben összhangban áll.

A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kifogásolt jogszabályhely sem alkotmányos szabályt, sem alkotmányos alapelvet nem sért, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt, mint megalapozatlant elutasította.

Budapest, 1991. február 20.

Dr. Lábady Tamás s. k.

előadó alkotmánybíró

Dr. Schmidt Péter s. k.

alkotmánybíró

Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.

alkotmánybíró