BH 2020.10.290 Elköveti a sikkasztás bűntettét, aki az őrizetében levő, de a sértett tulajdonát képező takarmányt elszállíttatja, és állataival feleteti. Ez esetben a sikkasztás nem sajátjaként rendelkezéssel, hanem eltulajdonítással valósul meg [Btk. 372. §].

Pertörténet:

Siófoki Járásbíróság B.90/2018/13., Kaposvári Törvényszék Bf.429/2018/4., Kúria Bfv.741/2019/6. (*BH 2020.10.290*)

***********

[1] A járásbíróság a 2018. szeptember 26. napján meghozott ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki sikkasztás bűntettében [Btk. 372. § (1) bek., (4) bek. a) pont], ezért 1 év - börtön fokozatú - szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 év próbaidőre felfüggesztette és megállapította, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetés végrehajtásának elrendelése esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének a kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

[2] A másodfokon eljárt törvényszék a 2019. február 19-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terhelt cselekményének jogi minősítését a Btk. 372. § (1) bekezdés 2. fordulat, (4) bekezdés a) pontja szerint határozta meg, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[3] A jogerős ítélet tényállása szerint 2013. április 16. napján az R. Kft. sértett és a terhelt megállapodást kötöttek, miszerint a sértett 10 millió forint összegű hitelkeretet biztosított a terhelt részére input anyagok vásárlására, melyek fizetési határideje 2013. november 30. napja volt. A megállapodásban a terhelt vállalta, hogy betárolási nyilatkozattal a 2013. évi kukorica terményből 250 tonna mennyiséget ad a sértett tulajdonába legkésőbb a 2013. november 30. napjában megjelölt fizetési határidőig. A megállapodás alapján az R. Kft. sértett vetőmagot, műtrágyát és növényvédő szert szállított ki a terhelt részére 10 millió forintot meghaladó értékben.

[4] 2013. október 10. napján a terhelt mint eladó és az R. Kft. sértett mint vevő között írásban adásvételi szerződés jött létre 150 tonna GMO-mentes takarmánykukorica értékesítésére, összesen 6 millió forint értékben. Ezen adásvételi szerződéssel a terhelt a fenti, 2013. április 16. napján kötött megállapodás szerint leszállított műtrágya és input anyagok ellenértékét fizette volna meg terményben. Ezt követően a sértett képviselője és a terhelt 2013. november 29. napján takarmánykukorica-betárolási nyilatkozatot írtak alá, mely szerint a kft. által megvásárolt 150 tonna takarmánykukoricát a terhelt 2014. március 1. napjáig díjmentesen tárolja saját raktárában, majd ezt követően a kft. 65 forint/tonna/hét tárolási díjat fizet a terhelt részére. Ezen nyilatkozatban a terhelt büntetőjogi felelőssége tudatában kijelentette, hogy a betárolás időpontjától a termény a kft. tulajdonába kerül, azzal köteles az adásvételi szerződés szerint elszámolni. A nyilatkozatban foglaltak ellenére a terhelt a síktárolóba betárolt 150 tonna kukoricát 2013. november és december hónapokban a tulajdonos R. Kft. tudta és engedélye nélkül elszállította, majd ott a saját gazdaságában tartott állatokkal feletette, ily módon a sértett által tárolás céljából rábízott 6 millió forint értékű takarmánykukoricát jogosulatlanul felhasználta.

[5] A jogerős ügydöntő határozat ellen a terhelt védője a Be. 648. § a) pontjára és a Be. 649. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt.

[6] Ebben kifejtette, hogy a terhelt és az R. Kft. sértett között ténylegesen kölcsönszerződés jött létre, amelyre vonatkozóan sikkasztás megvalósítása kizárt. A megállapodás szerint a sértett 10 000 000 forintos hitelkeretet biztosított a terhelt részére, aki 250 tonna kukoricát ad el a sértettnek, azonban ez ettől még nem adásvételi szerződés és az összeg nem vételár volt. A felek a korábbi megállapodás után - 2014. április 1-jén - tartozáselismerésről rendelkeztek, amely az indítványozó álláspontja szerint szintén arra utal, hogy a felek között tulajdonátruházásra irányuló szerződés nem jött létre, illetve az egyébként is semmissé tette a korábbi megállapodásokat. Mindezek alapján a termény a terhelt szemszögéből nem minősült idegen dolognak, így a sikkasztás tényállási eleme hiányzik, a bűncselekmény megállapítására nincs törvényes lehetőség.

[7] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a jogerős határozatot változtassa meg és a terheltet az ellen sikkasztás bűntette miatt emelt vád alól mentse fel.

[8] A Legfőbb Ügyészség szerint a Be. 650. § (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ügydöntő határozat által megállapított tényállás az irányadó, az nem támadható, ebből következően nem vitatható a tényállás megalapozottsága, és nem kifogásolható a tényállás megállapítását eredményező bizonyítékértékelő tevékenység mikéntje sem. A tényálláshoz kötöttségből következően a bűnösség is csak az ítéleti tényekkel mindenben összhangban álló tényállítások alapján vitatható. A tényállástól eltérő ténybeli alapokon álló jogi érvek a felülvizsgálat során nem vehetők figyelembe. Törvényben kizártak ezért a felülvizsgálati indítványnak a terhelt és a sértett közötti jogviszonyra vonatkozó megállapításokat támadó, bizonyítékértékelő, mérlegelő tevékenységre vonatkozó kifogásai.

[9] A felülvizsgálati indítványban kifejtettek egyébként sem alaposak, mivel a bűncselekmény nem a felek között 2013. április 16. napján létrejött megállapodásra, hanem a 2013. október 10. napján kelt adásvételi szerződésre figyelemmel valósult meg, melyre tekintettel a takarmánykukorica a 2013. áprilisi megállapodás jogi megítélésétől függetlenül a terhelt számára idegen dolognak minősült. Ezt támasztja alá az adásvételi szerződésen és a betárolási nyilatkozaton kívül a terhelt által 2014. január 14. napján kiállított számla is. Az ezt követően keletkezett tartozást elismerő megállapodás az adásvétel megtörténtét nem teszi semmissé, és utólagosan a már megvalósult bűncselekmény büntetendőségét nem befolyásolja.

[10] Ezért azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványt utasítsa el.

[11] A terhelt védőjének észrevétele szerint nem minősül a bírói mérlegelést támadónak a felülvizsgálati indítvány, amikor a sikkasztás törvényi tényállásának egyik elemét - az idegen dolgot - megalapozó mögöttes polgári jogi szerződés tartalmi, valóságos minősítését vitatja az indítványozó. Az első- és a másodfokú bíróság tévesen minősítette adásvételi szerződésnek a létrejött jogügyleteket és ez alapján állapította meg, hogy a terhelt szemszögéből a takarmány idegen dolognak minősül. A felülvizsgálati eljárásban a mögöttes jogügylet jogi besorolásának vitatása nem minősülhet a bírói mérlegelést támadó indítványnak.

[12] A hiteljogügyletet követő tartozáselismerés - amely jogcím nélküli egyoldalú kötelezettségvállalás - megszünteti az előtte lezajlott jogügyleteket, hiszen a felek a tartozáselismerést ebből a célból hozták létre. Ellenkező esetben a terhelt több jogcímen többszörös teljesítésre lenne köteles. A történeti tényállás jogi megítélésében nem a hitelező (sértett) nyilatkozata az irányadó, hanem a keletkezett teljes bizonyító erejű magánokiratok. A hitelezőknek vagy a sértetteknek nincs arra törvényes lehetőségük, hogy egy későbbi, a gazdasági kapcsolatot lezáró tartozáselismerést követően visszatérjenek az eredeti jogügyletre annak érdekében, hogy büntetőeljárást tudjanak kezdeményezni.