A Budapest Környéki Törvényszék Mf.21270/2015/4. számú határozata felmondás jogellenességének megállapítása (RENDKÍVÜLI felmondás jogellenességének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 13. §, 24. §, 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 474. §, 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 102. §] Bírók: Bicskei Ildikó, Sarudi Márta

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.699/2014/11., *Budapest Környéki Törvényszék Mf.21270/2015/4.*, Kúria Mfv.10566/2016/1. (BH 2017.12.412)

***********

A Budapest Környéki Törvényszék mint másodfokú bíróság által képviselt felperesnek - által képviselt alperes ellen rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása iránt a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnál 10.M.699/2014. szám alatt megindított perében a Budapesten, 2015. május 26. napján meghozott 11. sorszámú ítélettel szemben a felperes részéről 12-I. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 75.000 (Hetvenötezer) forint + 20.250 (Húszezer-kétszázötven) forint áfa másodfokú perköltséget.

A 733.400 (Hétszázharmincháromezer-négyszáz) forint fellebbezési illetéket és a 48.800 (Negyvennyolcezer-nyolcszáz) forint előlegezett költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította, kötelezte az alperes részére 190.500 forint perköltség megfizetésére, megállapította, hogy az illetéket az állam viseli.

Az ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes vállalkozókat keresett gyógyszerismertető tevékenységre. A 2011. február 1-jétől 2011. április 30-áig terjedő időszakra ügynöki megbízási szerződést kötött a Kft-vel, amelynek 2007. október 17-étől a felperes az ügyvezetője. A felek között munkaviszony létesítése nem került szóba. A felek a szerződésben rögzítették, hogy a felperes kizárólag a Kft-vel áll jogviszonyban, az alperessel sem munkaviszonyban, sem egyéb szerződéses jogviszonyban nem áll. A felperes a megbízási jogviszony létesítésekor orvoslátogató munkakörben egy másik cégnél dolgozott, ezt a munkaviszonyát a megbízásra tekintettel egy hónap múlva megszüntette.

Felperes valamint megye egy részén az alperes által meghatározott készítményekkel kapcsolatos gyógyszerismertető tevékenységet végzett napi rendszerességgel orvosoknál, gyógyszertárakban. Látogatásai során kizárólag az alperes által átadott gyógyszermintákat, promóciós és marketing anyagokat használhatta fel, követnie kellett az alperes szakmai előírásait, instrukcióit. Az alperes határozta meg, hogy milyen célcsoportokat kell látogatnia, arról a felperes döntött, hogy adott napon mely orvosokat, gyógyszertárakat keresi fel. A látogatásokat követő időben a munkáját otthon végezte, jelenléti ívet nem vezetett. Heti látogatási tervet kellett készítenie, és heti, majd később napi jelentésben kellett beszámolnia a látogatott orvosokról, gyógyszertárakról. Felperesnek a tevékenységet személyesen kellett ellátnia, az ahhoz szükséges képesítéssel, engedéllyel rendelkezett. A felperes jutalékos rendszerben dolgozott, a jutalék számításának alapját az adott hónapban általa értékesített gyógyszerforgalom képezte. Havi ügynöki jutaléka 500.000 forint volt azzal, hogy az egyes termékekre jutó jutalékhányad túlteljesítés esetén növekedhet, alulteljesítés esetén pedig csökkenhet. Az alperes a felperes részére telefont és névjegykártyát biztosított, felperes a feladat ellátásához saját gépjárművét és számítógépét használta.

Az elsőfokú bíróság - a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (Mt.) 75/A.§-ára, valamint a bírói gyakorlatra utalással - rögzítette, hogy azon tevékenységek esetében, amelyek mind munkaviszony, mind megbízásos jogviszony keretében végezhetők, a felek tényleges szerződéskötési akaratának van döntő jelentősége. Az elsőfokú bíróság a felek egybehangzó nyilatkozata alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felek akarata polgári jogi jogviszony létesítésére irányult, közöttük tartós megbízási jogviszony jött létre, a felperes a megbízási szerződésben meghatározott konkrét feladat ellátására, gyógyszerismertetői tevékenységre szerződött, az alperes által meghatározott termékek vonatkozásában meghatározott tervszámok teljesítése volt a feladata, amelynek érdekében a tevékenységét napi rendszerességgel kellett ellátnia. Tekintettel arra, hogy a gyógyszerismertetői tevékenység speciális képesítéshez és engedélyhez kötött, a felperesnek a szerződésben vállalt feladatokat személyesen kellett ellátnia, ez azonban önmagában nem utal munkaviszonyra, mivel a személyes munkavégzési kötelezettség megjelenhet a polgári jogi keretek közé tartozó munkavégzés esetében is.

A felperes személyes nyilatkozata, valamint tanúk vallomása igazolta, hogy a felperesnek rendelkezésre állási kötelezettsége nem volt, maga határozta meg, hogy a munkáját - a gyógyszertárak nyitvatartási és az orvosok rendelési idejéhez igazítva - mikor és hol végzi. Nem volt kötött munkaideje sem, a munkaidejét maga osztotta be, munkaidő nyilvántartást vezetnie nem kellett.

Az elsőfokú bíróság tanúk vallomása alapján megállapította, hogy az orvoslátogatók közvetlen felettese kereskedelmi és marketing vezető volt, aki az alperes képviseletében eljárva közvetítette feléjük a megbízó utasításait, határozta meg a feladataikat, ellenőrizte a tevékenységüket, ez azonban nem jelentett alá- és fölérendeltséget, az utasítások ugyanis nem vonatkoztak a munkavégzés részleteire, az orvoslátogatók a kereskedelmi és marketing vezetővel szakmai megbeszéléseket folytattak, nem vártak utasítást. Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a megbízási jogviszonyban is megilleti a megbízót az ellenőrzés lehetősége, amelyet az alperes a heti látogatási tervvel, a heti, majd később napi jelentésekkel, valamint a telefonban lévő GPS-el valósított meg.

A felperes jutalékos rendszerben dolgozott, a gyógyszertárak és orvosok rendelésének meghatározott százalékát számlázhatta le havonta az alperesnek. Tar tós megbízás esetén az elvégzett munka díjazása rendszeres lehet, a felperes a jogviszonya fennállása alatt nem kifogásolta, hogy megbízási díjat kap. A munkavégzés eszközei közül a telefont és a névjegykártyát az alperes biztosította, ugyanakkor a gépjármű és a számítógép a felperes tulajdonában volt. Mivel a felperes feladata az alperes termékeinek ismertetése volt, a tevékenység jellegéből adódott, hogy az ahhoz szükséges termékmintákat, szórólapokat is az alperes biztosította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint nem utal munkaviszonyra az sem, hogy a felek az ügynöki szerződésben meghatározták azt a területet, ahol a felperes a tevékenységét végezte, mivel a munkavégzés helye a feladatellátáshoz igazodott, a területen belül pedig a felperes határozta meg, hogy mikor melyik orvost, gyógyszertárat látogatja meg.

A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a felek szerződéskötési akarata polgári jogi jogviszony létesítésére irányult, és mivel a minősítő jegyek többsége is erre utalt, a munkaviszony fennállásának, illetve a munkaviszony megszüntetése jogellenességének megállapítása iránti keresetet elutasította.