A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20340/2011/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §] Bírók: Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna, Mészáros Mátyás

Pfv.IV.20.340/2011/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Farkas Géza ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kocsis Tamás ügyvéd által képviselt II. rendű és III. rendű alperesek ellen kártérítés iránt a Kaposvári Városi Bíróságon 7.P.20.780/2009. számon megindított és a Somogy Megyei Bíróság 2.Pf.21.484/2010/5. számú jogerős ítéletével befejezett perében az alperesek által 37. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek 100.000 (Százezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget, valamint az államnak - külön felhívásra - 210.100 (Kettőszáztízezer-egyszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Kaposvári Városi Bíróság 2008. február 11-én kelt 4.B.318/2006/113. számú ítéletével a II-III.r. alpereseket, mint vádlottakat bűnösnek találta lopás bűntettében. A felperes, magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt a törvény egyéb útjára utasította.

A büntető ítélet megállapítása szerint a II.r. alperes 2003. február 24-én árverésen megvásárolta a .. hrsz-ú erdő területet, majd azt 2003. augusztus 27-én eladta ..nak. 2003. őszén a II-III.r. alperes a szomszédos, felperes tulajdonát képező ingatlan erdő területét kitermelték egy fakitermelő brigáddal. A kitermelt fát értékesítették, így cselekményükkel a felperesnek 495 m3 égerfa eltulajdonításával 4.325.000 forint kárt okoztak.

A Somogy Megyei Bíróság 1.Bf.86/2008/11. számú végzésével a II-III.r. alperes vonatkozásában az első fokú ítéletet helybenhagyta. A Legfelsőbb Bíróság Bfv.II.785/2008/2. számú végzésével a II-III.r. alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelmet elutasította.

A felperes kereseti kérelmében 3.501.303 forint kártérítés és kamatai egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni a II-III.r. alpereseket.

Az alperesek ellenkérelmükben vitatták a kereset jogalapját és összegszerűségét is.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek 3.501.303 forint tőkét, valamint ezen összegnek 2003. október 1. napjától a kifizetés napjáig járó, jogszabályban megállapított mértékű kamatát. Kötelezte az alpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 napon belül a felperesnek 437.831 forint perköltséget. Megállapította, hogy a 199.305 forint feljegyzett eljárási költséget az állam viseli.

Az elsőfokú bíróság az alperesek tanúbizonyítási indítványát elutasította, figyelemmel arra, hogy büntetőeljárás során a tanúk részletes vallomást tettek, vallomásukat a büntetőbíróság megfelelően értékelte. A tanúk ismételt meghallgatását az időmúlásra tekintettel szükségtelennek tartotta.

Kifejtette, hogy a perben kirendelt szakértő az alperesek által a felperesnek okozott kár összegszerűsége tekintetében a büntetőeljárás során készült szakvéleményekhez képest nagyságrendbeli eltérést nem tartalmazott. Ezért az elsőfokú bíróság az alperesek újabb szakértő kirendelésére vonatkozó bizonyítási indítványának nem adott helyt, mivel attól csupán a pertartam elhúzódása és a perköltség növekedése várható, továbbá az újabb szakértő is kizárólag a rendelkezésre álló adatokból tud szakvéleményt összeállítani.

Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a .. által az érintett erdőrészlet vonatkozásában elrendelt új eljárás lefolytatása miatt a jelen eljárás felfüggesztésének nem volt helye, mivel az alperesek büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerősen megállapította.

Mindezekre figyelemmel a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján a felperes követelésével megegyező kártérítési összeg egyetemleges megfizetésére kötelezte az alpereseket.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperesek éltek fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság újabb eljárás lefolytatására és újabb határozat hozatalára utasítását kérték. Fenntartották az eljárás felfüggesztésére vonatkozó indítványukat is.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a II-III.r. alpereseket, hogy külön felhívásra egyetemlegesen fizessenek meg az államnak 210.100 forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket, 15 nap alatt pedig a felperesnek 100.000 forint fellebbezési eljárási költséget.

A másodfokú bíróság megállapította, hogy az alperesek eljárás felfüggesztése iránti kérelme megalapozatlan volt, annak nem volt helye a Pp. 152. § (1) bekezdése alapján. Az Erdészeti Igazgatóság által megindított új eljárás nem érinti a jogvita érdemét, ugyanis nem bír relevanciával az, hogy a károsult területtel szomszédos terület tulajdonjoga hogyan változott meg, és ki kapott arra erdőgazdálkodási engedélyt.

Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a kihallgatni kért tanúk a nyomozás, illetve büntetőeljárás során részletes vallomást tettek, az eltelt idő alapján pedig nem várható eltérő vallomás tétele. A büntetőbíróság a felperes kártérítési követelésének jogalapját eldöntötte, a Pp.4.§ (1) és (2) bekezdése alapján csupán az összegszerűség lehet vitás. Az összegszerűségre pedig a tanúk nem tudnak nyilatkozni, így meghallgatásuk szükségtelen.

A bizonyítékok zárt láncolatot alkotva, kétséget kizáróan bizonyítják azt, hogy a sértett felperesi területet a II-III.r. alperesek jogosulatlanul termelték ki. Az elkövetési érték megállapításánál a büntetőbíróság a számlaértéket vette figyelembe. A polgári perben kirendelt szakértő aggálytalan, a szükséges adatokkal alátámasztott szakvéleményt adott. Amiatt nem tekinthető elfogultnak, hogy a büntetőeljárás során szakvéleményt adó szakértő képességét és tudását elismerte.

A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalásra és újabb határozat hozatalára utasítását kérték. Előadták, hogy az első fokú ítélet sérti a Pp. 3. § (5) bekezdése szerinti szabad bizonyítás elvét. Helytelen volt az, hogy a tanúbizonyítási indítványukat az elsőfokú bíróság elutasította. Hivatkoztak arra, hogy a polgári bíróságot a büntetőügyben megállapított tényállás nem köti. Lehetősége van a tanúvallomásokat a büntetőügyben történt értékeléstől eltérően értékelni, eltérő tényállást megállapítani. Állították, hogy a büntetőeljárás során meghallgatott tanúk az alperesek javára nyilatkoztak, kivéve ..t, aki a büntetőügyben vádlott volt. A tanúk meghallgatása nélkül a bizonyítás teljes körűen nem folytatható le, így az ítélet megalapozatlan. Nem számoltak azzal, hogy a tanúk megváltoztatják vallomásukat, ugyanis az alperesekre nézve terhelő adattal nem bírtak. Álláspontjuk szerint a Pp. 4. § (2) bekezdéséből nem következik, hogy a közokirattal szemben ellenbizonyításnak nincs helye. Így az ügyben eljárt bíróságok megsértették a Pp. 195. § (6) bekezdésében foglaltakat is. Hivatkozásuk szerint az elsőfokú bíróság megsértette a Pp.221.§ (1) bekezdésében előírt indokolási kötelezettségét is.