A Győri Ítélőtábla Bf.133/2017/7. számú határozata testi sértés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 348. §, 351. §, 371. §, 381. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 35. §, 37. §, 164. §] Bírók: Csák Csilla, Élő András, Kovács Tamás

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.I.133/2017/7. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Győrött, a 2018. évi június hó 19. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

v é g z é s t :

A testi sértés bűntette kísérlete miatt vádlott neve ellen indult büntető ügyben a Tatabányai Törvényszék 2017. november hó 10. napján kelt 3.B.317/2017/16. számú ítéletét helybenhagyja.

A másodfokú eljárásban 10.000.- /Tízezer/ Ft bűnügyi költség merült fel, melyet vádlott köteles felhívásra az államnak megfizetni.

I n d o k o l á s

A Tatabányai Törvényszék a 2017. november 10. napján kelt 3.B.317/16. számú ítéletében vádlottat bűnösnek mondta ki testi sértés bűntettének kísérletében (Btk. 164.§ (1), (8) bekezdés I. fordulat). Ezért 2 év 6 hónap börtönbüntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, határozott a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról. Rendelkezett a bűnjelek jogi sorsáról, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

Az első fokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, súlyosítás végett, a kiszabott börtönbüntetés tartamának felemelése érdekében jelentett be fellebbezést. Írásbeli indokolása szerint a vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés mértéke eltúlzottan alacsony, tekintettel az enyhítő körülményekkel - sértetti megbocsátás, kísérlet - szemben feltárt súlyosító körülmények nyomatékára. Álláspontja szerint a vádlott vonatkozásában a speciális és generális prevenció megvalósítását az 5 év középmértékhez közelítő tartamú börtönbüntetés szolgálná.

A vádlott és a védő felmentés érdekében fellebbeztek.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség BF.382/2017/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezéseket alaptalannak találta. Kifejtette, hogy a törvényszék a büntetőeljárási szabályokat betartotta, és annak eredményeként megalapozott tényállást állapított meg, amely a személyi és történeti része tekintetében szorul kisebb korrekcióra. Álláspontja szerint az első fokú bíróság indokolási kötelezettségének eleget tett, a vádlott bűnösségére levont következtetés okszerű, a cselekmény minősítése helytálló. A büntetéskiszabási körülmények tekintetében további súlyosító körülményként kérte figyelembe venni az ügyészség, hogy a vádlott alkoholtól súlyosan befolyásolt állapotban követte el indulati cselekményét, illetve kitért arra, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, azonban enyhítő hatását csökkenti, hogy befejezett kísérletről van szó. Hangsúlyozta, hogy a vádlott terhére szóló súlyosító körülmények közül a többszörösen büntetett előéletének nyomatékát jelentősen emeli, hogy több alkalommal volt személy elleni erőszakos bűncselekmények miatt büntetve - az elzárást is részben erőszakos cselekmény, garázdaság miatt kapta -, és ezen bűncselekményét a többszörös visszaesőkre vonatkozó 3 év időtartam eltelte után alig egy hónappal követte el. Álláspontja szerint a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának, a középmértéktől a terhelt javára történő nagymértékű eltéréssel való megállapítása, nem indokolt.

Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla változtassa meg az első fokú bíróság ítéletét, és a vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetés tartamát jelentős mértékben emelje fel. Egyebekben az első fokú bíróság ítéletét hagyja helyben a tényállás és a büntetéskiszabási tényezők pontosítását követően.

Az ítélőtábla nyilvános ülésén a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratában foglaltakat változatlan formában, kisebb mértékben kiegészítve fenntartotta. Perbeszédében hangsúlyosan foglalkozott a büntetés mértékével, mivel álláspontja szerint a kiszabott szabadságvesztés büntetés eltúlzottan enyhe. Kiemelte, hogy nyomatékos súlyosító körülményt jelent adott esetben, hogy három hónapon múlott, hogy a terhelt nem többszörös visszaesőként áll a bíróság előtt. Álláspontja szerint a vádlott erőszakos életvitele, annak ellenére, hogy hosszabb ideje nem volt büntetve, viszont az elzárást ismét erőszakos magatartás miatt kapta, ami jóval súlyosabb, a középmérték közelében megállapított büntetés alkalmazását indokolja a közügyektől eltiltás tartamának felemelésével együtt. Rámutatott, hogy az ítélet rendelkező részében a kiszabott büntetés tekintetében a Btk-tól eltérő, pontatlan a szóhasználat, mivel a Btk. 35.§ (1) bekezdése alapján a bíróság szabadságvesztést szab ki, melynek végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg.

A védő fenntartotta a felmentés érdekében bejelentett fellebbezést, amely mellett elsőként érvelt a perbeszédében. Kifejtette, hogy a vádlott a kezdetektől következetes vallomást tett, védekezését, hogy szerelmi összeesküvés történt, alátámasztotta az egyetlen elfogulatlan tanú, tanú 9 meg nem cáfolt vallomása. E két vallomás összhangot mutat, amelyek alapján teljesen más tényállás lenne megállapítható, és a jogi következtetés eltérő eredményre vezethetne. Hivatkozott arra, hogy a kihallgatott közvetett tanúk az ittas állapotú sértett első vallomásából merítettek, viszont - véleménye szerint - a sértettnek a büntetőjogi felelősség elől menekülő nyilatkozata nem elfogadható. Amennyiben a másodfokú bíróság nem osztaná az érveit, és arra a megállapításra jutna, hogy az ítélet megalapozott, és helyes a vádlott bűnösségére vont következtetés, abban az esetben a súlyosításra irányuló ügyészi fellebbezés elutasítását kérte. Hivatkozott arra, hogy az ítélet megállapítása szerint a mentősök és a rendőrök szerint is gördülékenyen lehetett kommunikálni a vádlottal, ezáltal megkérdőjelezhető védence súlyos fokú alkoholos befolyásoltsága, tekintettel arra, hogy a számítások közepes fokú ittasságot állapítottak meg nála. Rámutatott, hogy nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett el a sértett, és az eset után békülékeny magatartást tanúsított, megbocsátott a férjének, valamint a vádlott a helyszínen megvárta a kiérkező rendőröket, továbbá a cselekmény kísérleti szakban maradt. Álláspontja szerint a középmérték alatti tartamban meghatározott börtönbüntetés megfelelő szankció, és nem hagyható figyelmen kívül, hogy védence valóban igyekszik beilleszkedni a társadalomba. Ezért másodlagosan az első fokú ítélet helybenhagyását kérte.

A vádlott az utolsó szó jogán felmentését kérte, és csatlakozott a védője által előadottakhoz. Előadta, hogy törvénytisztelő életet él, megváltozott, felhagyott minden olyan dologgal, ami a bűn útjára vezetne. Ezt a bűncselekményt nem követte el.

Az ítélőtábla az előterjesztett ügyészi és védői - felmentésre irányuló - fellebbezéseket nem találta alaposnak.

Az ellentétes irányú fellebbezésekre tekintettel a másodfokon eljáró bíróság a törvényszék ítéletét az azt megelőző eljárással együtt teljes terjedelmében felülbírálta a Be. 348.§ (1) bekezdése szerint. A felülvizsgálat során nem észlelt olyan eljárási szabálysértést, illetőleg megalapozatlansági hibát, amely akadályát képezte volna az ítélet érdemi másodfokú felülbírálatának.