A Kecskeméti Törvényszék Bf.305/2007/7. számú határozata közúti veszélyeztetés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 186. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 331. §, 339. §, 348. §, 351. §, 352. §, 354. §, 578. §] Bírók: Babinyecz Ferenc, Endre Istvánné, Isaszegi István

Kapcsolódó határozatok:

Kecskeméti Járásbíróság B.3022/2005/12., *Kecskeméti Törvényszék Bf.305/2007/7.*, Szegedi Ítélőtábla Bhar.310/2008/8.

***********

BÁCS-KISKUN MEGYEI BÍRÓSÁG KECSKEMÉT

1.Bf.305/2007/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN

A BÁCS-KISKUN MEGYEI BÍRÓSÁG,

mint másodfokú bíróság, Kecskeméten, 2008. évi június hó 6. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján 2008. június 20. napján meghozta a következő

Í T É L E T E T :

A megyei bíróság a közúti veszélyeztetés bűntette miatt vádlott ellen indított bűnügyben a Kecskeméti Városi Bíróság 2007. évi június hó 11. napján kelt 14.B.3022/2005/12. szám alatt hozott ítéletét m e g v á l t o z t a t j a,

a vádlottat az ellene közúti veszélyeztetés bűntette [Btk. 186.§ (1) bek. (2) bek. a./ pont ] miatt emelt vád alól f e l m e n t i.

Az eljárás során felmerült bűnügyi költséget az állam viseli.

A megyei bíróság megállapítja, hogy a vádlott készkiadása és védője díja és esetleges készkiadása megtérítésének feltételei fennállnak. Ezért felhívja az első fokú bíróságot, hogy a fentiek megállapítása és kiutalása iránt a különleges eljárás szabályai szerint intézkedjen.

I N D O K O L Á S :

A városi bíróság ítélete ellen a vádlott védője elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában történő felmentésért fellebbezett.

A Bács-Kiskun Megyei Főügyészség átiratában az ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A megyei bíróság a védő fellebbezése alapján az első fokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül a Be. 348.§ (1) bekezdésében írtak szerint, a Be. 354.§ (1) bekezdés szerinti súlyosítási tilalom korlátai között.

Eljárása során a megyei bíróság megállapította, hogy az első fokú bíróság az ügy felderítéséhez szükséges bizonyítást teljes körűen nem folytatta le, amely miatt az első fokú bíróság ítélete a Be. 351.§ (2) bekezdés a./ pontja szerinti okból részben megalapozatlan, illetve egyes tények vonatkozásában a fenti törvényhely (2) bekezdés b./ pontja szerint hiányos is.

A felderítetlenséghez az vezetett, hogy a nyomozás során kirendelt igazságügyi gépjármű-műszaki szakértő a baleset helyszínén nem járt, ott méréseket nem végzett, véleményét a nem méretarányos helyszínrajz alapján készítette el, amely ennél fogva csak valószínűségi kategóriában tartalmazhatott megállapításokat.

A fentiek miatt nem került megállapításra az első fokú bíróság ítéletének tényállásában a pontos baleseti mechanizmus, különösen a vádlott és a sértett járművének kiindulási és ütközési helye, a járművek mozgásának egymáshoz viszonyított megkezdése, továbbá a sértett sérüléseinek keletkezése.

A fenti körülmények lehetőség szerinti pontos megállapítására a megyei bíróság bizonyítás felvételét rendelte el, amelynek keretében felhívta az első fokú eljárásban igazságügyi gépjárműszakértői véleményt előterjesztő szakértő a baleseti helyszín pontos felmérésére, a mérése adatainak közlésére, és a motorkerékpár valamint a sértett feltalálási helyének méretarányos meghatározására.

Az ügyben kitűzött tárgyalásra a megyei bíróság a véleményét kiegészítő igazságügyi gépjárműszakértőt és igazságügyi orvosszakértőt megidézte, és a másodfokú eljárásban felvett bizonyítás eredményéhez képest szakértői véleményeik kiegészítésére hívta fel őket.

Az igazságügyi gépjárműszakértő véleménye kiegészítéseként előadta, hogy a baleseti helyszín az ott végzett útfelújítás során a méretek tekintetében nem változott, számottevő eltérés a baleseti helyszínelés és a később elvégzett mérések között nem tapasztalható. A mérési adatok alapján jó közelítéssel a helyszínrajzon feltűntetett helyre adódott a motorkerékpár feltalálási helye is.

A motorkerékpár először a kiemelt útszegélynek ütközött, és a járművek sérüléseit is figyelembe véve kizárható, hogy az első ütközés a motorkerékpár és a személygépkocsi között következett volna be.

A motorkerékpár útszegélynek történt ütközése alapján állította, hogy a sértett a szándékolt balra kanyarodását nem a Kresz előírásainak megfelelően kezdte végrehajtani és állította azt is, hogy a vádlott által vezetett személygépkocsi a már dőlő félben lévő motorkerékpárral ütközött.

Nyom hiányában azonban egyértelműen megállapítani továbbra sem tudta a járművek elindulási helyét és azt sem, hogy a motorkerékpár vagy a személygépkocsi indult-e el előbb és nem volt pontosan meghatározható a másodlagos ütközés helye sem.

Műszaki szakértői eszközökkel azt sem tudta határozottan véleményezni, hogy a sértett a személygépkocsival történt érintkezéskor még a motorkerékpáron tartózkodott-e.

Az igazságügyi orvosszakértő véleményének kiegészítéseként előadta, hogy a sértett sérülései alapján azok keletkezési mechanizmusa egyértelműen nem állapítható meg.

Azt azonban kategórikusan állította, hogy a sértett jobb térdét oldalról érte erőbehatás, amely többféle módon is bekövetkezhetett. Történhetett úgy, hogy az autó közvetlenül nekiütközött a sérült testrésznek, de úgy is, hogy a sértett már korábban lekerült a motorkerékpárról és a jobb térde csapódott valamilyen kemény tárgyhoz, illetve úgy is, hogy a motorkerékpár dőlt rá.

A sértett bal oldali testfelén a sérülések hiányát azzal magyarázta, hogy a motorkerékpár kiálló alkatrészei a dőléskor eltartották a járművet az úttesttől, ezért a sértettet nem szorította az aszfalthoz.

Kiegészítő véleményében előadta, hogy a balesetet követően a sértett ruházatának nyomszakértői vizsgálata nem történt meg, amely pedig megállapíthatóvá tette volna a leírt sérülések pontos keletkezési módját.