BH 1997.8.400 Nem adnak jogi lehetőséget a Vht. ingatlanárverésre vonatkozó rendelkezései arra, hogy az adós akár az árverési vevővel, akár az ingatlant átvevő végrehajtást kérővel szemben az ingatlan használatával, illetőleg az azon esetleg elvégzett beruházásokkal összefüggésben vagy egyébként az ingatlannal kapcsolatban bármiféle olyan igényt érvényesítsen, amely az árverést megelőző időszakra vonatkozik, és amely az ingatlan becsértékében nem jut kifejezésre. Az ilyen igény érvényesítésének ugyanis az egyetlen törvényes módja az, hogy az adós az ingatlan becsértékét vitássá tegye [Ptk. 99. §, 120. § (1) bek., 361. § (1)-(2) bek., Vht. 137. §, 140. § (2) bek., Vht. 137. §, 140. § (2)-(3) bek., 158. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság a felperes 30 000 forint használati díj és járulékainak megfizetése iránt előterjesztett keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a perbeli szántóingatlan tulajdonjogát az alperes 1994. május 30-án az általa mint végrehajtást kérő által a felperes mint adós ellen vezetett bírósági végrehajtási árverésen szerezte meg a felperestől. A felperes a használati díj iránt előterjesztett kereseti kérelmét azzal indokolta, hogy az alperes csak 1994. július végén vette birtokba a területet, amelyen csemegekukorica volt, majd a termést betakarította. A föld beművelésével felmerült összesen kb. 16 300 forint költséget azonban a felperes viselte. Az alperes a becsatolt árverési jegyzőkönyvekkel igazolta, hogy 1994. május 31-én a perbeli ingatlant becsértéken átvette, és az árveréskor a terület már bevetett volt, az alperes tehát az árveréssel az ingatlant olyan állapotban, ahogy volt, tulajdonul megszerezte. Mint tulajdonost a Ptk. 99. §-a alapján megilleti a dolog használata és a dologból folyó hasznok szedésének a joga, használati díjat tehát a felperesnek mint volt tulajdonosnak nem köteles fizetni.

Az elsőfokú ítélet ellen a felperes fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Indokolása szerint az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és az abból levont jogi következtetése is helytálló. Rámutatott arra, hogy az alperes a perbeli ingatlant árverés útján szerezte meg 1994. május 31-én, a felperes az árverésről tudva az ingatlanon mezőgazdasági munkákat végzett, illetve végeztetett el, ezen munkálatok ellenértékét azonban az ingatlan árverési becsértéke tartalmazta, ezt az összeget pedig az alperes kifizette. A másodfokú eljárásban új tényállításként felmerült a felperes által a perbeli ingatlanon 1994 júliusában elvégzett ekézés, amelyről az alperesnek tudomása nem volt, és amelynek a megtörténtét is vitatta. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy e tényállítás bizonyítottsága esetén sem igényelhetné a felperes a munka ellenértékét az alperestől, figyelemmel a Ptk. 361. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra.

A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelemmel élt. Kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelemnek helyt adó ítélet hozatalát kérte, arra történt hivatkozással, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő, mert az a körülmény, hogy az alperes a perbeli ingatlanra a Ptk. 120. §-a alapján árverésen szerzett tulajdonjogot, nem zárja ki azt, hogy ne tartozzék helytállni a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint az ingatlanra általa végzett betelepítésért, munkálatokért. Hivatkozott arra is, hogy téves az az ítéleti álláspont, mely szerint az ingatlan értékbecslése tartalmazná az általa követelt munkálatok, illetve betelepítés ellenértékét, állította továbbá, hogy nem helytálló a jogerős ítélet indokolásának a Ptk. 361. §-a (2) bekezdésére való hivatkozása, mert az alperes a gazdagodástól a visszakövetelés előtt nem esett el, számolnia kellett a gazdagodás visszatérítésének a kötelezettségével, és a gazdagodáshoz egyébként is rosszhiszeműen jutott, hiszen tudott az általa elvégzett munkálatokról, illetve a betelepítésről is. Előadta, hogy mindezek miatt a jogerős ítélet egyaránt sérti a Ptk. 361. §-ának (2) bekezdésében, valamint a Ptk. 99. §-ában foglaltakat, a kereseti kérelme pedig a Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése alapján megalapozott.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban való fenntartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A Ptk. 361. §-ának (1) bekezdése értelmében aki másnak rovására jogalap nélkül jut vagyoni előnyhöz, köteles ezt az előnyt visszatéríteni. A hivatkozott szakasz (2) bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy nem köteles a gazdagodást visszatéríteni az, aki attól a visszakövetelés előtt elesett, kivéve, ha a) számolnia kellett a gazdagodás visszatérésével, és felelőssége a gazdagodás megszűnéséért megállapítható, vagy b) rosszhiszeműen jutott a gazdagodáshoz. A jogalap nélküli gazdagodás ilyen módon szabályozott jogintézménye ún. kisegítő, szubszidiárius jellegű tehát e szabályok nem alkalmazhatók mindaddig, amíg a követelésnek más jogalapja van (PJD VI. 244. sz.), alkalmas azonban minden olyan indokolatlan vagyoneltolódás megszüntetésére, amely a jogalap hiánya vagy fogyatékossága miatt következett be.

A felperesnek az 1994. évre járó használati díj iránti igénye a peres iratok tartalmából kitűnően két tételtől tevődött össze: egyrészt az ingatlanon az árverési értékesítést megelőzően általa elvégzett ún. beművelési és betelepítési munkálatokra, másrészt pedig az árverési értékesítést követően általa állítólag elvégzett ekézésre visszavezethető alperesi gazdagodásból.

Az alperes tulajdonszerzését megelőzően elvégzett munkálatokra visszavezethető állítólagos alperesi gazdagodás tekintetében nem volt vitás a perben az, hogy az alperes a perbeli ingatlan tulajdonjogát a felperes mint adós ellen vezetett végrehajtási eljárás keretében szerezte meg úgy, hogy az ingatlant a sikertelen árverést követően a Vht. 158. §-ának (1) bekezdésén alapuló jogával élve átvette, továbbá hogy az ingatlan az árverési vétel időpontjában - az alperes által sem vitatottan - beművelt és bevetett állapotú volt. Önmagában az ingatlan beművelt és bevetett állapota azonban nem ad alapot olyan jogi következtetés levonására, hogy az alperes az ingatlan birtokbavételével egyrészt gazdagodott volna a felperes rovására, másrészt pedig hogy az esetleges gazdagodása jogalap nélkül következett volna be. A felperes által bevetett csemegekukorica részbeni birtokbavételekor (kivágásakor) az alperes vitán felül a perbeli ingatlan tulajdonosa volt, ezért őt - a perben eljárt elsőfokú bíróság helyes okfejtése szerint - a Ptk. 99. §-a értelmében törvénynél fogva megillette az ingatlan birtoklásának, használatának és hasznai szedésének a joga, következésképp: más javára használati díj fizetésére nem kötelezhető.