A Fővárosi Ítélőtábla Bf.72/2014/17. számú határozata hivatali visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 225. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 2. §, 75. §, 321. §, 348. §, 351. §, 371. §, 372. §, 375. §] Bírók: Elek Balázs, Gömöri Olivér, Háger Tamás

Fővárosi Ítélőtábla

8.Bf.72/2014/17.sz.

A Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2014. szeptember 22. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2014. szeptember 26-án kihirdette a következő

végzést:

A hivatali visszaélés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2013. december 17. napján kihirdetett 28.B.436/2011/56. számú ítéletét helybenhagyja.

A vádlott személyazonosító igazolványának száma: 897911 RA.

Indokolás:

I. Az első fokú ítélet rendelkezéseinek lényege

A Fővárosi Törvényszék vádlottat személyes adattal visszaélés bűntettének kísérlete (Btk. 177/A. § (1) bekezdés a) pont, (2) bekezdés I. fordulat) miatt 1 évi időtartamra próbára bocsátotta. Kötelezte a vádlottat 51.000 Ft bűnügyi költség viselésére.

II. Az ítélet elleni fellebbezések és az azokra tett észrevételek

Az ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést az ítéleti tényállás részleges megalapozatlansága miatt, a jogi minősítés megváltoztatása, a vádlott bűnösségének hivatali visszaélés bűntettében való megállapítása és büntetés kiszabása érdekében (57. sz. bírósági irat).

A vádlott és a védő pedig a bűnösség megállapítását sérelmezve, felmentés céljából éltek jogorvoslattal (56. sz. jegyzőkönyv 21. o.).

Az ügyész fellebbezésének írásbeli indokolásában (Központi Nyomozó Főügyészség 1.Nyom.216/2005., másodfokú iratok 12.ssz.) kifejtette, hogy a törvényszék az eljárási szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást, a megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, azonban részben hiányos és téves ténybeli következtetésen alapszik (Be. 351. § (2) bekezdés b) és d) pont.). A vád szerint a vadászati adatokat hivatalos személyként, hivatalos eljárása során, a címzettek körében közismert beosztására tekintettel megtévesztésre alkalmas módon, jogszerű hatósági eljárás látszatát keltve kérte be, mely adatokat a megkeresettek részben rendelkezésére bocsátották. A vádlott az elsőfokú bíróság álláspontja szerint is tisztában volt azzal, hogy a vád tárgyává tett vizsgálat lefolytatására nem volt jogszabályi felhatalmazása, azaz jogszerűen ilyen vizsgálódást nem végezhet. Ennek ellenére a minden tekintetben hivatalosnak tűnő államtitkári fellépés a hierarchikus közigazgatási szervezetrendszerben elhelyezkedő Somogy Megyei Földművelésügyi Hivatal oldaláról nézve jogszerűnek tűnt, a vizsgálat jogszerű eljárás látszatát keltette. Ez a látszat azonban nyilvánvalóan nem valós és megtévesztésre maradéktalanul alkalmas. Az ügyészi érvelés szerint helyes ténybeli következtetéssel ezt a tényállásban meg kell állapítani és e következtetés különösen tárgyalási tanúvallomása, valamint tanúvallomása alapján megalapozottan levonható.

A törvényszék azt megállapította, hogy a vizsgált dokumentumok alkalmasak voltak - többek között - politikai jellegű következtetések levonására. Az elsőfokú bíróság tévedett ugyanakkor, amikor a vádlotti cselekményben a jogosulatlan politikai célzatot nem látta bizonyítottnak. A vádirat is utal rá, hogy nem pusztán államigazgatási vezetőként, hanem politikusi minőségben is eljárt. Mindez következik egyrészt a megállapított tényállás idézett részéből, másfelől az ítélet indokolásában is több helyen nyomon követhető a politikai indítékból való vádlotti eljárás. Ezen érveknek megfelelően az ügyész álláspontja szerint okszerűen vonható arra következtetés, hogy a vádlott szándéka nem csak arra irányult, hogy államigazgatási vezetőként értékelje a beérkezett vadászati adatokat, hanem arra is, hogy politikusként, politikai célokra is használhassa a megszerzett információkat, függetlenül attól, hogy a megkeresések formálisan a közpénzügyi államtitkártól kerültek kiadásra.

Az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, a cselekmény azonban helyesen, a szükséges ténybeli kiegészítést követően nem személyes adattal visszaélésnek, hanem a Btk. 225. §-ába ütköző, folytatólagosan elkövetett hivatali visszaélés bűntettének minősül, mely nem kísérlet, hanem befejezett bűncselekmény. A vádlottal szemben alkalmazott intézkedés a büntetési célok elérésére nem alkalmas, vele szemben büntetés, próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása szükséges. Erre tekintettel az ügyészi fellebbezés iránya szerint az ítélet részbeni megváltoztatására tett indítványt.

A védelem egyfelől a "vádlotti észrevételek a Fővárosi Törvényszék 28.B.436/2011/56. számú ítéletéhez" megnevezésű beadványban (9.sz. másodfokú irat) indokolta jogorvoslatát, melyben több részben kifogásolta az első fokú ítélet tényállásának helyességét. Álláspontja szerint a 2. oldal 5. bekezdésében foglaltaktól eltérően semmi sem bizonyítja azt, hogy a vádlottat elsősorban a vadászaton résztvevő, a politikában, a gazdasági életben, a pénzügyi szférában közismert személyek nevei érdekelték. Mindezt csak a feljelentő állította, mely állítást az ügyészség kontroll nélkül átvett. Az ítéleti tényállás több pontját is pontatlannak, megalapozatlannak, a mérlegelés egyes részeit tévesnek, a bűnösségének megállapítását alaptalannak tartotta. Védekezése szerint jogszerűen, törvényi felhatalmazás alapján járt el, terhére a hivatali bűncselekmény nem állapítható meg.

A másodfokú irathoz a 15. sorszám alatt csatolt vádlotti észrevétel szintén vitatta az ügyészi álláspontot, a vádhatósági jogorvoslatban foglaltakat. A védelmi okfejtés szerint a vádlott végig abban a tudatban járt el, hogy közérdekű adatokat szerez be és kezel. Ellentmondó is az ügyészi érvelés, mert a védő indokai szerint, ha a személyes adattal visszaélés nem valósult meg, akkor a hivatali visszaélés megállapítására sem kerülhet sor. Továbbra is hivatkozott rá a védelem, hogy a vád nem tekinthető törvényesnek. Több ténymegállapítás bizonyítottságát aggályosnak tartotta. Összegezve, a vádlott bűnösségének megállapítására nem látva lehetőséget, ismételten felhívta a figyelmet a vád törvényességének a megvizsgálására.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.43/2014/1-I. számú átiratában a védelmi fellebbezést alaptalannak találva, a vádhatósági perorvoslatot pontosítással tartotta fenn. Álláspontja szerint a tényállás a Be. 351. § (2) bekezdés d) pontjában írt okból részben azért megalapozatlan, mert a törvényszék egyes tényekből további tényre helytelenül következtetett. Az elsőfokú bíróság nem látta megállapíthatónak, hogy a vádlott az adatokat megtévesztésre alkalmas módon kérte be. Osztva az elsőfokú ügyészi fellebbezés érveit, megítélése szerint a bíróság által megállapított tényekből a helyes következtetés egyértelműen levonható. A tényállásnak az adatbekérés megtévesztésre alkalmas módon történt kiegészítésével az első fokú ítélet már alkalmas érdemi felülbírálatra. Az ügyészi fellebbezésnek megfelelően az ítélet megváltoztatását, a minősítés módosítását, a hivatali visszaélés bűntettének megállapítását és a vádlottal szemben büntetés - próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés - kiszabását indítványozta.