BH 2001.10.462 A tényállítás becsület csorbítására alkalmas voltát nem a sértett szubjektív értékítélete, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van jelentősége, hogy a tényállítás objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására [Btk. 179. § (1) bek.].

A városi bíróság az 1999. február 4-én kelt végzésével a terhelttel szemben a rágalmazás vétsége miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és a terheltet megrovásban részesítette. A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt a társasház lakója. Ugyanabban a társasházban a magánvádló felesége és a leánya egy-egy saját tulajdonú lakással rendelkezik. A társasházi lakógyűléseken családtagjait rendszeresen a magánvádló képviseli, aki építészmérnök foglalkozású.

Az 1998. február 26-án megtartott lakógyűlésen a közös képviselő ismertette a megyei közigazgatási hivatal határozatát, mely a házban lakó lakásán nyitott és a társasház udvarára nyíló ablak fennmaradását engedélyezte. A közigazgatási eljárásra korábban azért került sor, mert az ablak beépítéséhez nem kérte a társasház lakóinak a hozzájárulását; az ablak megnyitását egyébként a lakók ellenezték.

A terhelt e lakógyűlésen a közigazgatási határozat ismertetését követően a magánvádlónak címezve azt a kijelentést tette, hogy megköszöni a magánvádló közreműködését, hogy M. L. megkapta a fennmaradási engedélyt az ablakra. Ez a kijelentés azt a látszatot keltette, mintha a magánvádló jogellenesen, a személyes kapcsolatait használta volna fel arra, hogy az ablakbeépítés engedélyeztetését a lebontás mellett szóló körülmények ellenére is elősegítse. A terhelt kijelentése valótlan tény látszatát keltette, és a magánvádló becsületét sértette.

A magánvádló 1998. március 26-án joghatályos magánindítványt terjesztett elő, melynek indokolása szerint a közgyűlésen a magánvádlóra nézve becsületsértő tényállítás hangzott el, így a terhelt elkövette a Btk. 179. §-ának (1) bekezdésébe ütköző rágalmazás vétségét.

A megyei bíróság a 2000. április 10-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, és a terheltet a rágalmazás vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást irányadónak tekintve kifejtette, hogy valamely kijelentésnek vagy tényállításnak a becsület csorbítására való alkalmasságát nem a szubjektív értékítélet, hanem a megnyilatkozás becsületérzés megsértésére való objektív alkalmassága alapján kell megítélni. A magánvádló által sérelmezett és a tényállásban rögzített, a terhelt által tett kijelentés a becsület csorbítására alkalmas tényállítást nem tartalmazott, és így bűncselekmény elkövetése sem valósult meg. Ezért a terheltet bűncselekmény hiánya okából felmentette.

A jogerős határozatok ellen jogi képviselője útján a magánvádló nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Az abban kifejtett álláspont szerint a terhelt kijelentése azt a látszatot keltette, mintha ő jogellenesen - lévén igazságügyi szakértő is - a személyes kapcsolatait használta volna fel az ügyintézésben. Minthogy ez valótlan tény látszatát keltette, és a becsületét sértette, a terhelt felmentése törvénysértő.

A nyilvános ülésen felszólaló védő a megtámadott másodfokú határozat hatályban tartását indítványozta.