A Legfelsőbb Bíróság Bhar.951/2008/7. számú határozata befolyással üzérkedés bűntette (HIVATALI befolyással üzérkedés bűntette) tárgyában. Bírók: Katona Sándor, Molnár Gábor, Schäfer Annamária

Kapcsolódó határozatok:

Kaposvári Törvényszék Bny.131/2007., Kaposvári Törvényszék B.145/2007/15., Pécsi Ítélőtábla Bf.67/2008/5., *Kúria Bhar.951/2008/7.* (BH 2010.7.180)

***********

Bhar.II.951/2008/7. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2009. évi április hó 2. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A hivatali befolyással üzérkedés bűntette miatt folyamatban lévő büntetőügyben a vádlott és a védő által benyújtott másodfellebbezést elbírálva, a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.67/2008/5. számú ítéletét helybenhagyja.

I n d o k o l á s

A Somogy Megyei Bíróság a 2008. március hó 6. napján kihirdetett B.145/2007/15. számú ítéletében a vádlottat bűnösnek mondta ki 2 rb. vesztegetést állítva és üzletszerűen elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntettében. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 6 hónap börtönre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. Az előzetes fogva tartásban töltött időt a szabadságvesztésbe beszámítani rendelte. A vesztegetés alapjául szolgáló 3.714.000 forintot elkobozta. Rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és kötelezte a vádlottat 36.800 forint bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész által a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, valamint a vagyonelkobzás összegének felemelése érdekében, míg a vádlott és védője által részben felmentésért, részben pedig az eljárás megszüntetése érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt Pécsi Ítélőtábla a 2008. évi június hó 11. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozott Bf.I.67/2008/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta:

1 rb. befolyással üzérkedés bűntette vonatkozásában az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte és a vádlottal szemben indított büntetőeljárást megszüntette;

a vádlott által elkövetett bűncselekmény megnevezését befolyással üzérkedés bűntettére [Btk. 256. § (1) bek. és (2) bek. a) és c) pontja] pontosította;

a főbüntetés tartamát - a halmazati büntetésre utalás mellőzésével - 2 év 6 hónap börtönre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 3 évre súlyosította;

az elkobzásra vonatkozó rendelkezést megváltoztatta akként, hogy a vádlottat 1.114.000 forint vagyonelkobzás megfizetésére kötelezte, és végül

pontosítva az elsőfokú bíróság által megállapított előzetes letartóztatás időtartamát, a kiszabott szabadságvesztésbe a 2006. november hó 27. napjától 2007. március hó 19. napjáig előzetes fogva tartásban eltöltött időt számította be.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádiratban a vádlott terhére rótt és a tényállás I. pontja alatt részletezett cselekmény elkövetésének ideje 2001. május vége. A nyomozó hatóság 2006. december hó 12. napján gyanúsította meg őt a Btk. 256. §-ának (1) bekezdésében meghatározott, a (2) bekezdésének a) és c) pontja szerint minősülő befolyással üzérkedés bűntettével. Mivel az elkövetés időpontjában ezt a bűncselekményt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegette a törvény, az a gyanúsítás időpontjáig elévült. A másodfokú bíróság ezért a tényállás I. pontjában írt cselekmény tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét - a Be. 373. §-a (1) bekezdésének I/a) pontja alapján - hatályon kívül helyezte, és az eljárást elévülés címén megszüntette.

A másodfokon eljárt Pécsi Ítélőtábla - a felmentésre irányuló védelmi fellebbezések kapcsán - rámutatott arra, hogy a tényállás megállapítása körében nem csupán az aktív vesztegető terhelő vallomása állt bizonyítékként a hatóságok rendelkezésére. H.-né Sz. K. vallomásán túl ugyanis férje, H. B. vallomása, valamint a feljelentéshez csatolt CD lemezen található hangfelvételek is minden kétséget kizáróan bizonyítják a vádlott bűnösségét. E felvételek tanúsága szerint - amelyek valódiságát a vádlott sem vonta kétségbe - a vádlott olyan kijelentéseket tett és olyan kifejezéseket használt, amelyek egyértelműen bizonyítják, hogy H.-né Sz. K.-tól azért vett át pénzt, hogy befolyásos ismerősein - táblabírákon és magas rangú ügyészen - keresztül elintézze, hogy H. B. az ellene folyó büntetőeljárás során az előzetes fogva tartásból kiszabaduljon, és vele szemben az eljárás ne vezessen eredményre. Az ítélőtábla elvetette a védőnek azt az érvelését is, amely szerint a H. B. által készített, a közte és a vádlott között lezajlott beszélgetést rögzítő hangfelvétel a Be. 78. §-ának (4) bekezdésben írt korlátozás alá esik, ezért bizonyítékként nem használható fel.

Végül rámutatott a másodfokú bíróság arra is, hogy H.-né Sz. K. maga is kölcsönt vett fel annak érdekében, hogy a vádlott által kért összegeket ki tudja fizetni. Ezen túlmenően üzleti és egyéb kapcsolatuk sem indokolta ilyen jelentős összegű kölcsön nyújtását, különösen akkor, amikor a férje előzetes letartóztatásban volt. Mindezek a körülmények cáfolják a vádlottnak azt az előadását, amely szerint kölcsönt kért és kapott H.-né Sz. K.-tól.

A vádlott arra hivatkozva vette át H.-nétől több részletben a 13.664.000 forintot, hogy ezt az összeget az igazságszolgáltatásban dolgozó ismerőseinek átadja. Magatartása alkalmas volt az állami szervek és a hivatalos személyek működésébe vetett bizalom megingatásába.

A vádlott azt a látszatot keltette, hogy a pénzt hivatalos személyek megvesztegetésére használja fel azért, hogy azok kötelességüket megszegve, a vonatkozó törvényi előírásokat semmibe véve intézkedjenek H. B. előzetes letartóztatásának a megszüntetése érdekében.

Miután a vádlott alig több mint fél év alatt 38 alkalommal vett át különböző összegeket H.-nétól, ezért a rendszeres haszonszerzésre törekvés és az üzletszerűség - mint a bűncselekmény másik minősítő körülménye - is aggály nélkül megállapítható.

A másodfokú bíróság szerint sem az elsőfokú bíróság által kiszabott főbüntetés, sem a mellékbüntetés nem állt arányban a vádlott által elkövetett cselekmény tárgyi súlyával és a személyében rejlő társadalomra veszélyességgel, ezért a fő- és mellékbüntetés tartamát a rendelkező részben írtak szerint súlyosította.

Az eljárás részbeni megszüntetésére figyelemmel a vádlottal szemben alkalmazott vagyonelkobzás összegét is módosította. A vádlott Á. J.-tól és családtagjaitól összesen 2.600.000 forintot kért és kapott. Tekintettel arra, hogy büntethetősége ennek a bűncselekménynek az elkövetése miatt elévülés folytán megszűnt, ezért e cselekmény miatt vagyonelkobzás alkalmazására sem kerülhetett sor.

A H.-né Sz. K.-tól átvett 13.664.000 forintból a vádlott 12.550.000 forintot H.-éknak visszafizetett, tehát ezzel az összeggel nem gazdagodott, így erre vonatkozóan vele szemben vagyonelkobzás alkalmazására nincs lehetőség. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság a vagyonelkobzás mértékét a vádlott gazdagodásának erejéig, azaz 1.114.000 forint összegben látta alkalmazhatónak.

A másodfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére az eljárás megszüntetése miatt jelentett be fellebbezést.