62004CJ0286[1]

A Bíróság (első tanács) 2005. június 30-i ítélete. Eurocermex SA kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM). Fellebbezés - Közösségi védjegy - A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése - Citromszeletet rejtő, hosszú nyakú palack alakjából álló térbeli védjegy - Feltétlen kizáró ok - Megkülönböztető képesség. C-286/04. P. sz. ügy

C-286/04. P. sz. ügy

Eurocermex SA

kontra

Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

"Fellebbezés - Közösségi védjegy - A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése - Hosszú nyakában citromszeletet rejtő palack alakjából álló térbeli védjegy - Feltétlen kizáró ok - Megkülönböztető képesség"

A Bíróság ítélete (első tanács), 2005. június 30. .

Az ítélet összefoglalása

1. Közösségi védjegy - A közösségi védjegy meghatározása és megszerzése - Feltétlen kizáró okok - A megjelölés megkülönböztető képességének hiánya - Több elemből álló védjegy - Az illetékes hatóságnak a védjegy minden egyes alkotóeleme vizsgálatára vonatkozó lehetősége - Az alkotóelemek kombinációja révén a vásárlóközönségben keltett összbenyomás figyelembevételének szükségessége

(40/94 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

2. Fellebbezés - Jogalapok - Az Elsőfokú Bíróság előtt felhozott jogalapok és érvek egyszerű megismétlése - A hivatkozott téves jogalkalmazás meghatározásának hiánya - Elfogadhatatlanság

(EK 225. cikk; a Bíróság alapokmánya, 58. cikk, első bekezdés; a Bíróság eljárási szabályzata, 112. cikk, 1. §, első bekezdés, c) pont)

1. A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében annak megítélésekor, hogy valamely közösségi védjegy rendelkezik-e megkülönböztető képességgel, az általa keltett összbenyomást kell figyelembe venni. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az illetékes hatóság, amelynek azt kell vizsgálnia, hogy a vásárlóközönség a bejelentett védjegyet származásra való utalásként érzékeli-e, ne vizsgálhatná először sorjában e védjegy megjelenítésére használt egyes elemeket. Célszerűnek mutatkozik ugyanis, ha az átfogó értékelés során a hatóság az érintett védjegy minden egyes alkotóelemét megvizsgálja.

Ebben az összefüggésben azonban arra az összbenyomásra kell támaszkodni, amelyet a védjegy az átlagos fogyasztóban kelt, nem pedig arra a vélelemre, hogy a külön-külön megkülönböztető képességgel nem rendelkező alkotóelemek összetételben sem rendelkeznek az említett képességgel, nem tulajdonítva jelentőséget az olyan szempontoknak, mint például valamely fantáziaelem előfordulása, amelyeket figyelembe kell venni ennél a vizsgálatnál.

(vö. 22-23., 26-27. pont)

2. Az EK 225. cikkből, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének (1) bekezdéséből és eljárási szabályzata 112. cikke 1. §-a első bekezdésének c) pontjából következően a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyeztetni kívánt ítélet kifogásolt elemeit és a kérelem alapjául szolgáló egyedi jogi érveket.

Nem felel meg ennek a követelmények az a fellebbezés, amely csupán az Elsőfokú Bíróság előtt már hivatkozott jogalapokat és érveket ismételi meg, és nem tartalmaz arra irányuló okfejtést, amely kifejezetten meghatározná, milyen jogi hibában szenved a megtámadott ítélet. Az ilyen fellebbezés ugyanis az Elsőfokú Bíróságnál benyújtott kereset újbóli megvizsgálására irányul, amely nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.

(vö. 42., 49-50. pont)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2005. június 30. (*)

"Fellebbezés - Közösségi védjegy - A 40/94/EK rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja és (3) bekezdése - Hosszú nyakában citromszeletet rejtő palack alakjából álló térbeli védjegy - Feltétlen kizáró ok - Megkülönböztető képesség"

A C-286/04. P. sz. ügyben,

az Eurocermex SA (székhelye: Evere [Belgium], képviseli: A. Bertrand ügyvéd)

fellebbezőnek

a Bíróság alapokmányának 56. cikke alapján 2004. június 29-én benyújtott fellebbezése tárgyában,

a másik fél az eljárásban:

a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) (képviseli: A. Rassat, meghatalmazotti minőségben)

alperes az elsőfokú eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: P. Jann tanácselnök, K. Lenaerts, K. Schiemann, Juhász E. és M. Ilešič (előadó) bírák,

főtanácsnok: D. Ruiz-Jarabo Colomer,

hivatalvezető: R. Grass,

tekintettel az írásbeli szakaszra,

tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Fellebbezésében az Eurocermex SA kéri az Európai Közösségek Elsőfokú Bírósága T-399/02. sz., Eurocermex SA kontra OHIM ügyben 2004. április 29-én hozott azon ítéletének (sörösüveg formája) (EBHT 2004., II-0000. o.) (a továbbiakban: megtámadott ítélet) hatályon kívül helyezését, amelyben az Elsőfokú Bíróság elutasította a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (a továbbiakban: OHIM) első fellebbezési tanácsának az R 188/2002-1. sz. ügyben 2002. október 21-én hozott azon határozata (a továbbiakban: vitatott határozat) hatályon kívül helyezésére irányuló keresetet, amely megtagadta egy olyan térbeli védjegy lajstromozását, amely egy hosszú nyakában citromszeletet rejtő palack alakjából áll, és amelyet sárga és zöld színek vonatkozásában kérelmeztek.

Jogi háttér

2 A közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94 módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) "Feltétlen kizáró okok" címet viselő 7. cikke szerint:

"(1) A megjelölés nem részesülhet védjegyoltalomban, ha

[...]

b) nem alkalmas a megkülönböztetésre;

[...]

(3) Az (1) bekezdés b), c) és d) albekezdése alapján a megjelölés nincs kizárva a védjegyoltalomból, ha az árujegyzékben szereplő áruk, illetve szolgáltatások tekintetében használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet."

A jogvita előzményei

3 1998. november 27-én a fellebbező, amelynek tevékenysége a CORONA mexikói sör európai forgalomba hozatalára és forgalmazására irányul, a 40/94 rendelet alapján 1998. november 27-én közösségi térbeli védjegyre vonatkozó bejelentést nyújtott be az OHIM-nál.

4 A lajstromoztatni kívánt védjegy egy sárga folyadékkal töltött, hosszú nyakában zöldhéjú citrommal látható, átlátszó palack térbeli alakjából és színeiből áll.

5 A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15-i Nizzai Megállapodás szerinti 16., 25., 32. és 42. osztályokba tartozó árukkal és szolgáltatásokkal kapcsolatban tették.

6 2001. december 21-i határozatával az OHIM elbírálója azzal az indokolással utasította el a bejelentést a 32. osztályba tartozó "sörök, ásványvizek és szénsavas vizek, gyümölcslevek" áruk és a 42. osztályba tartozó "éttermek, bárok és gyorséttermek" szolgáltatások vonatkozásában, hogy a bejelentett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében, és a fellebbező nem bizonyította, hogy a védjegy használata révén megszerezte a megkülönböztető képességet.

7 A vitatott határozattal az OHIM első fellebbezési tanácsa hatályon kívül helyezte az elbíráló határozatát annyiban, amennyiben az a 32. osztályba tartozó "ásványvizek" áruk vonatkozásában elutasította a bejelentést. Egyebekben az elbíráló határozatát hatályában fenntartotta.

Az Elsőfokú Bíróság előtti eljárás és a megtámadott ítélet

8 Az Elsőfokú Bíróság előtt benyújtott keresetében a fellebbező a vitatott határozat hatályon kívül helyezését kérte annyiban, amennyiben az a "sörök, szénsavas vizek, gyümölcslevek" áruk és az "éttermek, bárok és gyorséttermek" szolgáltatások vonatkozásában elutasította a szóban forgó védjegy lajstromozására irányuló kérelmét.

9 Első jogalapjával a fellebbező arra hivatkozott, hogy a bejelentett védjegy rendelkezik a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti megkülönböztető képességgel, második jogalapjával pedig arra, hogy a védjegy használata révén mindenképpen megszerezte a megkülönböztető képességet a rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében.

10 Az első jogalappal kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 18. pontjában, különösen a T-323/00. sz., SAT.1 kontra OHIM (SAT.2) ügyben 2002. július 2-án hozott ítéletére (EBHT 2002., II-2839. o.) hivatkozva kifejtette, hogy nem rendelkeznek a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerinti megkülönböztető képességgel "különösen azok a védjegyek, amelyeket az érintett vásárlóközönség szempontjából a kereskedelemben rendszerint az érintett áruk vagy szolgáltatások bemutatására használnak vagy legalábbis konkrét utalás alapján feltételezhető róluk, hogy ilyen módon használhatják őket".

11 Ugyanezen ítélet 25. pontjában az Elsőfokú Bíróság megállapította, hogy valamely összetett védjegyet (mint amilyen a bejelentett védjegy is) megkülönböztető képességének megítélésekor egészében kell figyelembe venni, ez azonban nem zárja ki azt, hogy a védjegyet alkotó egyes alkotóelemeket egymás után megvizsgálják.

12 Ami egyrészt a "sörök, szénsavas vizek, gyümölcslevek" árukat illeti, miután az Elsőfokú Bíróság sorra megvizsgálta a megtámadott ítélet 26. és 27. pontjában a bejelentett védjegyben megjelenített palackot, a 28. pontban a citromszeletet és a 29. pontban a használt színeket, a 30. pontban arra a megállapításra jutott, hogy "a bejelentett védjegy olyan alkotóelemek kombinációjából áll, amelyek mindegyikét rendszeresen használhatják a kereskedelemben a védjegybejelentéssel érintett áruk bemutatására, ezért ezen áruk vonatkozásában nem rendelkezik megkülönböztető képességgel".

13 A megtámadott ítélet 31. pontjában az Elsőfokú Bíróság úgy ítélte meg, hogy "abból, hogy valamely összetett védjegy kizárólag olyan alkotóelemekből áll, amelyek nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel az érintett áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában, arra lehet következtetni, hogy a védjegy egészében is alkalmas arra, hogy rendszeresen használják a kereskedelemben ezen áruk vagy szolgáltatások bemutatására (az [Elsőfokú Bíróság SAT.1 kontra OHIM (SAT.2)] ítélet[ének] {hivatkozás fent} 49. pont[ja])" és hogy "[e]zt a következtetetést csak abban az esetben lehet megcáfolni, ha konkrét jele - mint például a különböző alkotóelemek összetételének módja - van annak, hogy az összetett védjegy egészében tekintve több, mint az alkotóelemek összessége".

14 Az Elsőfokú Bíróság az említett ítélet 32. pontjában úgy ítélte meg, hogy nem léteznek erre utaló jelek, különösen mivel "a bejelentett védjegy felépítését illetően, amelyre a palack nyakában található citromszelet jellemző, nehezen képzelhető el, hogyan lehetne ezeket az alkotóelemeket másként egyetlen térbeli egységbe kombinálni" és mivel "ez az egyetlen módja annak, ahogyan egy italt egy citromszelettel vagy -gerezddel díszíteni lehet, ha az italt közvetlenül a palackból isszák". Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 33. és 34. pontjában ehhez hozzáfűzte, hogy "a bejelentett védjegy és az érintett áruk csomagolására használt más palackok között fennálló esetleges formai és színkülönbség nem befolyásolja [azt] a következtetést, [hogy az említett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel]."

15 Az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 35. pontjában ezért úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjegy nem alkalmas arra, hogy a "sörök, szénsavas vizek, gyümölcslevek" árukat egyénivé tegye, és megkülönböztesse más kereskedelmi eredetű áruktól, és ezért nem rendelkezik megkülönböztető képességgel ezen áruk vonatkozásában.

16 Másrészt az "éttermek, bárok és gyorséttermek" szolgáltatásokkal kapcsolatban az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 36. pontjában megállapította, hogy ezek a szolgáltatások többek között a "sörök, szénsavas vizek, gyümölcslevek" áruk forgalmazására irányulnak, és hogy az a körülmény, hogy a bejelentett védjegyet a kereskedelemben rendszerint ezeknek az áruknak a bemutatására használják, arra utaló jel, hogy a védjegy alkalmas arra is, hogy a kereskedelemben rendszerint ezen szolgáltatások bemutatására használják, ezért pedig ezek vonatkozásában sem rendelkezik a védjegy megkülönböztető képességgel.

17 A második jogalapot illetően az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítélet 50-54. pontjában megállapította, hogy fellebbező nem bizonyította, hogy a védjegy használata révén a Közösség egészében megszerezte a megkülönböztető képességet a 40/94 rendelet 7. cikkének (3) bekezdése értelmében.

A fellebbezés

18 Fellebbezésében, amelynek alátámasztására két jogalapra hivatkozik, a fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

- helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet;

- helyezze hatályon kívül a vitatott határozatot.

19 Az OHIM azt kéri, hogy a Bíróság utasítsa el a fellebbezést és a fellebbezőt kötelezze a költségek viselésére.

A 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdése b) pontjának megsértésére vonatkozó első jogalapról

Az első részről: a bejelentett védjegy által keltett összbenyomás figyelembevétele

20 Az első jogalap első részében a fellebbező előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének megítélésekor nem a védjegy által keltett összbenyomást vizsgálta - mint ahogyan az kötelessége lett volna -, hanem téves megközelítést alkalmazott, amely abból állt, hogy a védjegyet alkotóelemeire bontotta szét, és külön-külön vizsgálta a palack alakját, a citromgerezdet és a használt színeket.

21 Az OHIM válaszában előadja, hogy a megtámadott ítélet 25. és 31-36. pontjából kitűnik, hogy az Elsőfokú Bíróság a védjegyet mint egészet vizsgálva vonta le azt a következtetést, hogy a bejelentett védjegy az érintett áruk és szolgáltatások vonatkozásában nem rendelkezik megkülönböztető képességgel.

22 E tekintetben, mint azt a Bíróság számos ízben megállapította és az Elsőfokú Bíróság is emlékeztetett rá a megtámadott ítélet 25. pontjában, az átlagos fogyasztó rendszerint egészében érzékeli a védjegyet, és nem vizsgálja egyenként annak részleteit. Ezért annak megítélésekor, hogy valamely védjegy rendelkezik-e megkülönböztető képességgel, az általa keltett összbenyomást kell figyelembe venni (lásd többek között a C-468/01. P.- C-472/01. P. sz., Procter & Gamble kontra OHIM egyesített ügyekben 2004. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-5141. o.] 44. pontját és a C-136/02. P. sz., Mag Instrument kontra OHIM ügyben 2004. október 7-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-0000. o] 20. pontját).

23 Ez nem jelenti azonban azt, hogy az illetékes hatóság, amelynek azt kell vizsgálnia, hogy a vásárlóközönség a bejelentett védjegyet mint eredetmegjelölést érzékelheti-e, ne vizsgálhatná először sorjában e védjegy megjelenítésére használt egyes elemeket. Célszerűnek mutatkozik ugyanis, ha az átfogó értékelés során a hatóság az érintett védjegy minden egyes alkotóelemét megvizsgálja (vö. többek között a Procter & Gamble ítélettel [hivatkozás a 45. pontban]).

24 A jelen ügyben az Elsőfokú Bíróság először a megtámadott ítélet 26-29. pontjában egymás után megvizsgálta a bejelentett védjegyben ábrázolt palackot, a citromszeletet és a használt színeket, majd az ítélet 30. pontjában arra a megállapításra jutott, hogy az említett védjegy olyan alkotóelemek kombinációjából áll, amelyek egyike sem rendelkezik megkülönböztető képességgel a "sörök, szénsavas vizek, gyümölcslevek" áruk vonatkozásában.

25 A megtámadott ítélet 31. pontjában az Elsőfokú Bíróság kifejtette, hogy "abból, hogy valamely összetett védjegy [mint a bejelentett védjegy is] kizárólag olyan alkotóelemekből áll, amelyek nem rendelkeznek megkülönböztető képességgel az érintett áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában, arra lehet következtetni, hogy a védjegy egészében is alkalmas arra, hogy rendszeresen használják a kereskedelemben ezen áruk vagy szolgáltatások bemutatására".

26 Mint azt a Bíróság a C-329/02. P. sz., SAT.1 kontra OHIM ügyben 2004. szeptember 16-án hozott ítéletének (EBHT 2004., I-8317. o.) 35. pontjában megállapította, annak megítélésekor, hogy valamely összetett védjegy rendelkezik-e megkülönböztető képességgel, arra az összbenyomásra kell támaszkodni, amelyet a védjegy az átlagos fogyasztóban kelt, nem pedig arra a feltételezésre, hogy a külön-külön megkülönböztető képességgel nem rendelkező alkotóelemek összetételben sem rendelkeznek ilyen képességgel.

27 Ebben az ügyben, amelyben a "SAT.2" szóösszetétel védjegyként történő lajstromozásáról volt szó, a Bíróság azzal az indokolással helyezte hatályon kívül az Elsőfokú Bíróságnak a fent hivatkozott SAT.1 kontra OHIM (SAT.2) ítéletét, hogy a szóösszetétel lajstromozásának elutasítását erre a feltételezésre alapították. A Bíróság ugyanis azt állapította meg, hogy az Elsőfokú Bíróság csak másodlagosan vizsgálta a szóösszetétel által keltett összbenyomást, és nem tulajdonított jelentőséget azoknak a szempontoknak, így például egy fantáziaelem előfordulásának sem, amelyeket figyelembe kellett volna venni ennél a vizsgálatnál, (a Bíróság SAT.1 kontra OHIM ítéletének [hivatkozás fent] 35. pontja).

28 A megtámadott ítéletben az Elsőfokú Bíróság a bejelentett védjegy minden egyes alkotóelemének külön-külön történő vizsgálata után is úgy találta, hogy feltételezhető a védjegy megkülönböztető képességének hiánya. A SAT.1 kontra OHIM (SAT.2) ítélet esetében végzett értékeléssel szemben azonban tovább folytatta a vizsgálatot és behatóan tanulmányozta, hogy a védjegy egészében véve rendelkezik-e megkülönböztető képességgel.

29 A megtámadott ítélet 32. pontjában a Bíróság azt is megállapította, hogy "[k]ülönösen a bejelentett védjegy felépítését illetően, amelyre a palack nyakában található citromszelet jellemző, nehezen képzelhető el, hogyan lehetne ezeket az alkotóelemeket másként egyetlen térbeli egységbe kombinálni" és hogy "ez az egyetlen módja annak, ahogyan egy italt egy citromszelettel vagy -gerezddel díszíteni lehet, ha az italt közvetlenül a palackból isszák", valamint hogy következésképpen "ez a mód, ahogyan a szóban forgó összetett védjegy elemei egymáshoz kapcsolódnak, nem alkalmas arra, hogy megkülönböztető képességet kölcsönözzön a védjegynek".

30 A megtámadott ítélet 33. pontjában az Elsőfokú Bíróság továbbá kimondta, hogy "a bejelentett védjegy és az érintett áruk csomagolására használt más palackok között fennálló esetleges formai és színkülönbség nem befolyásolja [azt] a következtetést, [hogy az említett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel]", mivel "a bejelentett védjegy összképe nem különbözik lényegesen az érintett áruk kereskedelemben használt alapcsomagolásának formáitól, hanem inkább ezen formák egyik változatának tűnik".

31 Végül az említett ítélet 35. pontjában arra a megállapításra jutott, hogy "a bejelentett védjegy nem alkalmas arra, hogy a szokásosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó szemében a bejelentéssel érintett árukat egyénivé tegye, és megkülönböztesse más kereskedelmi eredetű áruktól".

32 Következésképpen az Elsőfokú Bíróság a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének értékelését helyesen alapította arra az összbenyomásra, amelyet a bejelentett védjegy alakja és színelrendezése vált ki, mint ezt a jelen ítélet 22. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlat is megköveteli.

33 Az első jogalap első részét ezért mint megalapozatlant el kell utasítani.

A második részről: a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének elismerése

34 Az első jogalap második részében a fellebbező előadja, hogy az OHIM első fellebbezési tanácsa által vizsgált iratokból az tűnik ki, hogy a bejelentett védjegy tökéletesen alkalmas arra, hogy a fogyasztók felismerjék a védjeggyel ellátott áruk eredetét.

35 A bejelentett védjegyben ábrázolt palackot illetően, amelyet a CORONA sör csomagolására használnak, a fellebbező három érvre hivatkozik. Először is előadja, hogy a közösségi piacon forgalmazott söröket - néhány mexikói sört kivéve, amelyek gyártóit ezért bírói úton elmarasztaltak - vagy széles, alul zömök palackban árusítják, amelynek a nyaka az összméret harmadát teszi ki, vagy ha pedig az ábrázolttal egyező formájú palackban árusítják, akkor azok általában nem átlátszóak. Továbbá a hagyományosan gyümölcsleveknél használt forma - eltekintve attól, hogy átlátszó üvegű - semmilyen azonosságot nem mutat az ábrázolt palackkal. Végül az átlagos fogyasztó nem szokott hozzá, hogy limonádét 33 cl-es palackban árusítsanak, mivel ezt az italt egy- vagy másfél literes palackban árulják.

36 Ezenkívül az ehhez az egyedi palackformához kapcsolódó kiegészítő elemek (citromgerezd, valamint a zöld és sárga szín) mindenképpen megkülönböztető képességet kölcsönöznek a bejelentett védjegy egészének. Különösen sajátossága a fellebbező árujának az a szokás, hogy citromgerezdet tesznek az üveg nyakába. Csak a SOL védjeggyel forgalmazott sört ábrázolják még citromgerezddel az üveg nyakában, de ott nyilvánvalóan a CORONA védjegy áruinál tapasztalható fogyasztási szokás átvételéről van szó.

37 A fellebbező szerint így kérelmének az OHIM-hoz történt benyújtása időpontjában a kérelmezett sajátos palackforma, a citromgerezd, valamint a sárga és zöld szín társítása egyedi volt az árui vonatkozásában. A bejelentett védjegy lehetővé tette ezáltal az átlagos fogyasztó számára, hogy beazonosítsa a védjeggyel ellátott áruk és szolgáltatások eredetét.

38 A fellebbező hozzáteszi, hogy semmiképpen sem lehet azt állítani, hogy teljességgel szokványos dolog gyümölcsleveket és limonádét citromgerezddel díszíteni.

39 Az OHIM elsőként azt adja elő, hogy a fellebbezés első jogalapjának második része elfogadhatatlan.

40 Egyrészt a fellebbező csupán az elsőfokú eljárásban hivatkozott tényállításokat ismétli meg, és nem hoz fel konkrét kifogást a megtámadott ítélettel szemben. Ez a jogalap csupán az Elsőfokú Bíróságnál benyújtott kereset újbóli vizsgálatára irányul, amely azonban a Bíróság alapokmányának 58. cikke értelmében nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.

41 Másrészt a fellebbező előterjesztésével azt vitatja, hogyan értékelte az Elsőfokú Bíróság a tényeket. Ez azonban - amennyiben nem az Elsőfokú Bíróság elé terjesztett tényállás kiforgatásáról van szó - nem jogkérdés, amelynek vizsgálata a fellebbezési eljárás keretein belül a Bíróságra tartozik. Az OHIM úgy véli, hogy az Elsőfokú Bíróság megállapításai nem tartalmaznak olyan elemet, amely alapján feltételezhető lenne az eléterjesztett tények elferdítése. Végeredményben a fellebbező sem hivatkozik ilyen elferdítésre.

42 E tekintetben az EK 225. cikkéből, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének (1) bekezdéséből és a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §-a első bekezdésének c) pontjából következően a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyeztetni kívánt ítélet kifogásolt elemeit és a kérelem alapjául szolgáló egyedi jogi érveket (lásd többek között a C-352/98. P. sz., Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 2000. július 4-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-5291. o.] 34. pontját és a C-234/02. P. sz., Médiateur kontra Lamberts ügyben 2004. március 23-án hozott ítélet [EBHT 2004., I-2803. o.] 76. pontját).

43 Ezenkívül az EK 225. cikk és a Bíróság alapokmánya 58. cikkének (1) bekezdése alapján a fellebbezés jogkérdésekre korlátozódik. Az Elsőfokú Bíróság hatásköre ezért kizárólag a releváns tények megállapítására és értékelésére, valamint a bizonyítékok értékelésére terjed ki. Ezeknek a tényeknek és bizonyítékoknak az értékelése tehát - amennyiben nincsen szó az elferdítésükről - nem jogkérdés, amelynek vizsgálata a fellebbezési eljárás keretein belül a Bíróságra tartozna (a Mag Instrument kontra OHIM ítélet [hivatkozás fent] 39. pontja).

44 A jelen ügyben a fellebbező az első jogalap második részével annak előadására szorítkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen állapította meg azt, hogy a bejelentett védjegy nem rendelkezik megkülönböztető képességgel, ám nem pontosítja, milyen jogban való tévedést követett el az Elsőfokú Bíróság a 40/94 rendelet 7. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmezésekor és alkalmazásakor.

45 A fellebbező valójában tehát azt kéri a Bíróságtól, hogy a tényekre vonatkozó saját értékelésével cserélje fel az Elsőfokú Bíróság azon álláspontját, amelyet az a bejelentett védjegy megkülönböztető képességének vizsgálatakor kialakított.

46 Mivel a jelen ügyben nem állapítható meg, hogy az Elsőfokú Bíróság elferdítette volna a tényeket és a bizonyítékokat, az első jogalap második részét a jelen ítélet 43. pontjában felhozott okokból elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

A harmadik részről: a vitatott határozat indokolása az "éttermek, bárok és gyorséttermek" szolgáltatásokra vonatkozóan

47 Az első jogalap harmadik részével a fellebbező arra hivatkozik, hogy az OHIM első fellebbezési tanácsa semmilyen érvvel nem igazolja, miért lenne a bejelentett védjegy alkalmatlan arra, hogy megkülönböztesse az általa nyújtott "éttermek, bárok és gyorséttermek" szolgáltatásokat más vállalkozások szolgáltatásaitól.

48 Az OHIM válaszában előadja, hogy a megtámadott ítélet 36. pontja elegendő jogi indokolással szolgál az Elsőfokú Bíróság álláspontjához a bejelentett védjegy lajstromozásának elutasításával kapcsolatban.

49 Mint ahogyan az már a jelen ítélet 42. pontjában említésre került, e tekintetben az EK 225. cikkéből, a Bíróság alapokmánya 58. cikkének (1) bekezdéséből és a Bíróság eljárási szabályzata 112. cikke 1. §-a első bekezdésének c) pontjából következően a fellebbezésben pontosan meg kell jelölni a hatályon kívül helyeztetni kívánt ítélet kifogásolt elemeit és a kérelem alapjául szolgáló egyedi jogi érveket.

50 Nem felel meg ennek a követelmények az a fellebbezés, amely csupán az Elsőfokú Bíróság előtt már hivatkozott jogalapokat és érveket ismételi meg, és nem tartalmaz arra irányuló okfejtést, amely kifejezetten meghatározná, milyen jogi hibában szenved a megtámadott ítélet. Az ilyen fellebbezés valójában az Elsőfokú Bíróságnál benyújtott kereset újbóli megvizsgálására irányul, amely nem tartozik a Bíróság hatáskörébe (vö. többek közott a Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ítélet [hivatkozás fent] 35. pontjával és a Médiateur kontra Lamberts ítélet [hivatkozás fent] 77. pontjával).

51 A jelen ügyben a fellebbező csupán az elsőfokon már előadott, a vitatott határozat indokolásának állítólagos hiányára vonatkozó érvelést ismételi meg, és nem utal arra, milyen jogban való tévedést követett el az Elsőfokú Bíróság a megtámadott ítéletben.

52 Ennélfogva az első jogalap harmadik részét mint elfogadhatatlant el kell utasítani, és így az első jogalapot egészében el kell utasítani.

A 40/94 rendelet 7. cikkének (3) bekezdésének megsértésére vonatkozó második jogalapról

53 A fellebbező arra hivatkozik, hogy - az ügyben csatolt iratokra is tekintettel - a bejelentett védjegyet ténylegesen, állandóan és megszakítás nélkül, széles körben reklámozták, és ezért a vásárlóközönség teljes mértékben összekapcsolta a fellebbező vállalkozásával.

54 Először is az OHIM azt kéri a Bíróságtól, hogy a fellebbezéshez csatolt egyes iratokat minősítse elfogadhatatlannak, mivel ezeket sem az OHIM fellebbezési tanácsa, sem pedig az Elsőfokú Bíróság előtt nem terjesztették elő.

55 Az OHIM továbbá arra hivatkozik, hogy a fellebbező csupán azokat a ténybeli állításokat foglalja össze, amelyeket már az Elsőfokú Bíróság előtt előadott, és nem hivatkozik olyan jogbeli tévedésre, amelyet az Elsőfokú Bíróság követett volna el a megtámadott ítéletben, és így ez a jogalap nem tartozik a Bíróság hatáskörébe.

56 E tekintetben megállapítható, hogy a fellebbező azon állítása, miszerint az ügyhöz csatolt iratokból következően a bejelentett védjegy használat révén megszerezte a megkülönböztető képességet, valójában arra irányul, hogy a Bíróság cserélje fel az Elsőfokú Bíróságnak a megtámadott ítélet 48-54. pontjában foglalt álláspontját a tényekre vonatkozó saját értékelésével.

57 Mivel a jelen jogalapban nem állítják, hogy az Elsőfokú Bíróság elferdítette az eléterjesztett tényeket vagy bizonyítékokat, a jogalapot a jelen ítélet 43. pontjában foglalt indokokból mint elfogadhatatlant el kell utasítani, és nem kell vizsgálni az OHIM arra irányuló kérelmét, miszerint figyelmen kívül kell hagyni egyes, a fellebbezéshez csatolt iratokat, mert azokat nem terjesztették az OHIM első fellebbezési tanácsa, illetve az Elsőfokú Bíróság elé.

58 Ennélfogva a fellebbezést egészében el kell utasítani.

A költségekről

59 Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján, amely a 118. cikk alapján a fellebbezési eljárásra is alkalmazandó, a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, az OHIM kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

1) A fellebbezést elutasítja.

2) Az Eurocermex SA-t kötelezi a költségek viselésére.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.