A Legfelsőbb Bíróság Pfv.20191/2008/9. számú határozata gondnokság alá helyezés megszüntetése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 21. §]

Kapcsolódó határozatok:

Kisvárdai Járásbíróság P.20974/2002/9., Kisvárdai Járásbíróság P.20355/2006/20., Nyíregyházi Törvényszék Pf.21032/2007/3., *Kúria Pfv.20191/2008/9.* (BH 2008.10.265)

***********

Pfv.II.20.191/2008/9.

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága ügyvéd, ügygondnok által képviselt felperesnek alperes ellen gondnokság alá helyezés megszüntetése iránt a Kisvárdai Városi Bíróságon 3.P.20.355/2006. számon megindított és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 2.Pf.21.032/2007/3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú jogerős határozat ellen a felperes részéről 23. és Pfv. 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a 2008. május 20. napján megtartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit részben megváltoztatja és a felperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését

az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog, valamint

a bentlakásos szociális intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos jognyilatkozatok tekintetében tartja fenn,

ezt meghaladóan a felperes cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezését megszünteti.

Az elsőfokú bíróság útján elrendeli a gondnokoltak névjegyzékének megfelelő módosítását valamint az ítélet megküldését a gyámhivatal részére.

A felperes ügygondnokának: dr. G. G. ügyvédnek a díját 10.000 (tízezer) forint munkadíjban és 2.000 (kettőezer) forint ÁFÁ-ban állapítja meg, melyet az állam visel.

Felhívja a Legfelsőbb Bíróság Költségvetési és Ellátási Főosztályát, hogy a fenti ügygondnoki díját a számla bemutatását követően fizesse meg az ügygondnoknak.

I n d o k o l á s

A felperest a bíróság 2003. január 28-án jogerős ítéletével cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezte, általános jelleggel. Az ítélet alapjául szolgáló igazságügyi elmeorvosszakértői vélemény értelmében a felperes idült alkoholizmussal összefüggő súlyos életviteli hanyatlásban, közepes fokú elbutulásban szenved, csak az élet kisebb jelentőségű ügyeiben döntőképes.

A felperes, aki azóta idősek otthonában él, keresetében a cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá helyezésének megszüntetését kérte, mivel állítása szerint nincs szüksége gondnokra, az ügyei önálló vitelére teljes mértékben képes.

Az elsőfokú bíróság a perben a felperes igazságügyi elmeorvosszakértői vizsgálatát rendelte el. Dr. M. K. szakértő véleményében megállapította, hogy a korábbi vizsgálathoz képest a felperes állapotában részleges javulás következett be, azonban a felperesnek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége szellemi hanyatlása és alkoholos eredetű személyiségtorzulása miatt továbbra is nagymértékben csökkent az ingó és ingatlan vagyonnal kapcsolatos rendelkezési jog, a tartási kötelezettséggel kapcsolatos vagyoni döntés meghozatala, a lakásbérlettel kapcsolatos jognyilatkozat megtétele, és a bentlakások szociális intézetben történő elhelyezéssel kapcsolatos jognyilatkozat ügycsoportok vonatkozásában.