BH 1996.11.591 A szülőknek a saját szükséges tartása terhére megállapítható gyermektartásdíj-fizetési kötelezettsége nem korlátlan [Csjt. 69/A. § (1) bek., 69/C. § (1) és (2) bek.].

A peres felek 1983. július 20-án kötött házasságából két gyermek született: 1983. szeptember 5-én Zoltán és 1988. március 17-én Eszter. A felek életközössége 1991-ben megszűnt, azóta az alperes a felperesnél lévő gyermekek tartására havi 2000 forintot (gyermekenkénti havi 1000 forintot) fizet.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a házasságot felbontatta, a gyermekeket a felperesnél helyezte el, és az alperest 1994. december 1-jétől gyermekenként havi 2000 forint gyermektartásdíj megfizetésére kötelezte. Az ítéletnek az utóbbi rendelkezéssel összefüggő indokolása szerint a felperes nettó 10 867 forintos keresete, amelyhez havi 7500 forint családi pótlék járul, még akkor is indokolja az alperes által önként fizetettnél magasabb összegű gyermektartásdíj megállapítását, ha maga az alperes is rendkívül alacsony jövedelemmel rendelkezik: havi 5984 forint jövedelempótló támogatásban részesül. A Csjt. 69/A. §-ának (1) bekezdése értelmében ugyanis a szülő a saját szükséges tartásának rovására is köteles megosztani a kiskorú gyermekével azt, ami a közös eltartásukra rendelkezésre áll.

Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, és a gyermektartásdíj leszállítását kérte gyermekenként havi 1190 forintra.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Egyetértett az első fokú ítélet indokolásában foglaltakkal, kifejtette, hogy a felperes keresete alacsony, saját megélhetése biztosítására sem elegendő, így a tartási kötelezettségének elsősorban természetben, személyes gondozással tud eleget tenni. Az alperest viszont a pénzbeli tartási kötelezettség a jövedelempótló támogatás összegszerűségén túlmenően is terheli, függetlenül attól, hogy a megállapított tartásdíjból mennyi vonható le a végrehajtási eljárás során.