BH 2009.11.333 Ha a fürdő üzemeltetője a vendégek értékeinek megőrzésére fokozott biztonsági őrizetet lehetővé tévő értékmegőrzőt tart fenn és a vendég a gépjármű indítókulcsát nem az értékmegőrzőbe helyezi el, hanem az öltözőszekrényben hagyja, a fürdő üzemeltetője mentesül a fokozott felelősség alól a gépjármű ismeretlen tettes általi eltulajdonításból eredő kárért [Ptk. 340. §, 467. §, 471. §].

Az irányadó tényállás szerint 2003. április 19-én a felperes családjával együtt meglátogatta az alperes által üzemeltetett barlangfürdőt. Személygépkocsiját a fürdő mellett lévő parkolóban hagyta, a fürdőbe bevitt ingóságait pedig öltözőszekrényben helyezte el. Percekkel azt követően, hogy fürödni ment, a lezárt öltözőszekrényt ismeretlen személyek felfeszítették, a felperes kabátzsebéből a gépjármű indítókulcsát magukhoz vették, majd annak segítségével a gépjárművet az abban lévő 428 000 Ft értékű ingósággal együtt eltulajdonították.

A felperes keresetében a Ptk. 471. § (1) bekezdés, valamint a Ptk. 318. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Ptk. 339. § (1) bekezdés alapján összesen 2 040 950 Ft és ennek kamatai tekintetében kérte az alperes marasztalását. A 2 040 950 Ft tőkeösszegen belül 1 612 950 Ft-ban jelölte meg a gépkocsi elvesztése miatt őt ért - Casco biztosítás alapján meg nem térült - kár összegét.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság 16. sorszámú közbenső ítéletében megállapította, hogy az alperes kártérítési felelőssége a 2003. április 19-én felperest ért kár tekintetében fennáll. Az ítélet szerint az indítókulcs a Ptk. 471. § (1) bekezdésében meghatározott vagyontárgynak minősült, de nem olyannak, melyet a látogatóknak - a jelenlegi életkörülmények mellett - értékmegőrzőben kellene elhelyezniük, a perbeli öltözőszekrény azonban nem volt alkalmas az indítókulcs megőrzésére. A zárszerkezet gyorsan feltörhető volt, az öltözőben szolgálatot teljesítő két alkalmazott a feltörést nem is észlelte, csak az öltözőszekrény nyitott ajtaját vette észre. Az alperes ugyan hangosbemondón közölte, hogy a perbeli öltözőszekrény nyitott állapotban van, a közleményt a barlangfürdő egyes részein érteni, illetve értelmezni nem lehetett. Bár 100%-os lefedettséggel biztonsági kamerák működtek az öltözőszekrényeknél is, a monitorok folyamatos figyelésére az alperes külön munkakört nem rendszeresített, így a videokamerák csak az elkövető azonosításában jelenthettek - elvileg - segítséget. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy a kárt saját alkalmazottainak és vendégeinek körén kívül eső elháríthatatlan ok, vagy legalább részben a felperes okozta volna, így kártérítési felelőssége alól a Ptk. 467. § (1) bekezdése szerint nem mentesülhet.

Az alperes fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság 3. sorszám alatti rész- és közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét a gépkocsi eltulajdonítása tárgyában rész- és közbenső ítéletnek tekintette, s azt helybenhagyta. Az egyéb ingóságok tekintetében a közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot e keretben a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.

A jogerős ítélet szerint az alperes ugyan állította, hogy - a korábban történt hasonló káreseményekre tekintettel - a perbeli esemény előtt biztonsági rendszerét megváltoztatva a fürdőszolgáltatóknál általában alkalmazott biztonsági rendszert épített ki, de mégsem lehet megállapítani, hogy kellő hatékonysággal szervezte volna meg vagyonvédelmét. A bekövetkezett káresemény bizonyítja, hogy az öltözőszekrények rövid idő alatt feltörhetők voltak, a videokamerák üzemeltetése pedig azért nem volt alkalmas eszköz az elkövetők elriasztására, mert a közvetített képeket nem figyelte alkalmazott. Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal abban, hogy a gépkocsi indítókulcsa nem értéktárgy volt, hanem a fürdőbe rendszerint bevitt használati tárgynak minősül. E vonatkozásban az alperes kártérítési felelősségét azért állapította meg a lopást elkövető személlyel közösen okozott kárért, mert a kárhoz vezető okfolyamatban mulasztásával, - a vagyonvédelem nem kellő hatékonyságú megszervezésével - közrehatott. Miután azonban álláspontja szerint a jogalap tekintetében aggálytalanul csak a gépkocsi eltulajdonítása körében lehetett állást foglalni, a gépkocsiban volt ingóságok tekintetében újabb eljárásban kell az elsőfokú bíróságnak jogalap és összegszerűség kérdésében is döntést hoznia.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 4. §, 339. §, 340. §, 467. § és 471. § rendelkezéseit, a Pp. 3. §, 163. és 206. §-aiba ütközik. Felülvizsgálati kérelmét a következőkkel indokolta:

Az indítókulcs bár a fürdőbe rendszerint bevitt dolognak minősül, az értéket is képvisel, erre tekintettel a Ptk. 471. § (1) bekezdés b) pontjában írtakat is alkalmazni kell.

Önmagában a káresemény bekövetkezése nem bizonyítja, hogy az alperes mulasztást követett volna el, azaz hogy vagyonvédelme ne lett volna megfelelő. Az öltözőszekrény csak a ruhák biztonságos megőrzésére szolgál, ezért zárja is egyszerűbb megoldású. Nem az a cél, hogy széfként szolgáljon, mert erre a biztonsági fokozatot az értékmegőrző biztosítja. Az öltözőszekrények zárhatóságával, megfelelő értékmegőrző kialakításával és a kamerarendszer 100%-os kiépítésével az alperes kielégítő vagyonvédelmi rendszert alakított ki. A kamerafelvételeket figyelő munkavállaló, illetve a szekrények között járó munkavállalók már nem jelentenek kijátszhatatlan védelmet, figyelmük ugyanis elterelhető, megtéveszthető.

Valóban történt korábban egyetlen, a perbeli eseményhez hasonló káresemény, de a két ügy nem hasonlítható össze. A korábbi ügyben azt állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a helyiség őrzése nem volt megfelelő, az értékőrző szekrény nem volt alkalmas a biztonsági őrzésre, és a vagyonbiztonság körében fennálló hiányosságokat kihasználva tudta eltulajdonítani az elkövető az öltözőszekrényben lévő ingóságokat. Ezért állapította meg ebben az ügyben a Legfelsőbb Bíróság, hogy nincs helye a Ptk. 467. és 471. §-ai alkalmazásának, a felróhatóságon alapuló kárigényt a Ptk. 339. §-a alapján kell elbírálni. Jelen esetben azonban nem állapítható már meg a vagyonvédelem körében hiányosság, mert a felperes a vagyonvédelmi rendszert kiegészítette, átalakította, "mind az értékmegőrzőt tekintve, mind a kamerarendszert tekintve".

A fürdőhelységbe be nem vitt dolgokra, mint amilyen a gépjármű is, nem lehet alkalmazni a Ptk. 467. §, 471. §-ában írtakat. Ilyen esetben a Ptk. 339. § alkalmazásának van helye, e jogszabályhely alapján pedig a károkozó kimentheti felelősségét. Az alperes az általában elvárhatónál többet tett meg az adott helyzetben nem volt általában elvárható, hogy az öltözőszekrényeket ugyanolyan biztonsági zárral lássa el, mint az értékmegőrző szekrényeket, illetve, hogy minden személyt munkavállalóval őriztessen. Önmagában a káresemény bekövetkeztéből nem lehet arra következtetni, hogy a vagyonvédelem hatástalan volt.