A Kúria Bfv.729/2014/8. számú precedensképes határozata emberölés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 166. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 426. §] Bírók: Kónya István, Márki Zoltán, Székely Ákos

A határozat elvi tartalma:

A két kézzel fogott vascsővel, kizárólag fejre mért, felülről lefelé irányuló többszöri erőteljes, koponyatöréssel is járó csapás olyan külső - tárgyi - körülmény, ami világos tükörképe a terhelt szándékának, egyértelmű ténybeli következtetési alap az ölésre kiterjedő, egyenes szándéknak. Ami pedig eleve kizárja a - halált, avagy életveszélyt okozó - testi sértésként való minősülés lehetőségét.

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék Bny.251/2010., Budapest Környéki Törvényszék B.131/2010/114., Fővárosi Ítélőtábla Bf.48/2013/20., Kúria Bhar.1348/2013/6. (BH 2014.8.229), *Kúria Bfv.729/2014/8.*, 3019/2016. (II. 2.) AB végzés, 3116/2016. (VI. 21.) AB határozat

***********

KÚRIA

Bfv.III.729/2014/8.szám

A Kúria Budapesten, a 2014. év október hó 28. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

Az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Budapest Környéki Törvényszék 20.B.131/2010/114. számú, illetőleg a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.48/2013/20. számú ítéletét - az I. rendű terhelt tekintetében - hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye; s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Budapest Környéki Törvényszék a 2012. május 7-én kihirdetett 20.B.131/2010/114. számú ítéletével az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében [1978. évi IV. törvény szerinti Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. b) pont]. Ezért őt 15 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság jogi értékelése szerint azáltal, hogy az I. rendű terhelt a sértettet a kezében tartott vascsővel egyszer igen nagy, egyszer legalább közepes erővel a fején megütötte, amelytől a sértett életét közvetlenül veszélyeztető állapotba került, majd tíz nap múlva e sérülések következtében meghalt, megvalósította a Btk. 166. § (1) bekezdése szerinti emberölés bűntettét.

Az I. rendű terheltet a bántalmazásban a II. rendű terhelt által felajánlott 10.000 Ft megszerzésének célja vezette, így az általa elkövetett bűncselekmény a Btk. 166. § (2) bekezdés b) pontja szerint nyereségvágyból elkövetett.

Az I. rendű terhelt a bűncselekményt egyenes szándékkal valósította meg. A 3,5 kg tömegű vascsővel, hátulról, kizárólag fejre mért igen nagy és legalább közepes erejű ütések nyomán tudatában volt a halálos eredmény bekövetkeztének.

Az I. rendű terhelt a bántalmazás megkezdéséig a sértettnek maradandó fogyatékosságot eredményező sérülést akart okozni, de elfogadta, tudata átfogta annak lehetőségét is, hogy ezáltal a sértett halálát idézi elő.

Kétirányú fellebbezések alapján eljárva a Fővárosi Ítélőtábla a 2013. június 24-én meghozott 2.Bf.48/2013/20. számú ítéletével az elsőfokú határozatot a I. rendű terhelt tekintetében akként változtatta meg, hogy vele szemben 10.000 forint vagyonelkobzást rendelt el. Egyebekben a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta.

A másodfokú bíróság szerint az I. rendű terhelt bűnösségére vont jogi következtetés helyes, a terhére rótt cselekmény minősítése törvényes.

Egyetértett azzal, hogy az I. rendű terhelt eredeti szándéka a sértett halálát illetően eshetőleges volt, mivel a cselekmény elkövetésére vállalkozó kijelentése szerint a sértettet csak úgy tudja megütni, hogy abba belehal. Ez azt jelentette, hogy eleve számolt azzal, miszerint nem tudja úgy megütni a sértettet, hogy annak kisebb sérülése keletkezzen, előfordulhat az is, hogy a sértett az ütésébe belehal.

A bűncselekmény elkövetése során az eshetőleges szándék megváltozott, megerősödött, és az I. rendű terhelt szándéka már kifejezetten a sértett életének kioltására irányult. Ezt egyértelműen bizonyítja az alkalmazott eszköz mivolta (vascső), a megtámadott testrész (ami kizárólag a sértett feje volt), az ütések ereje és az okozott sérülések mértéke. Akkor sem hagyott fel a sértett bántalmazásával, amikor a sértett - az első ütése következtében - földre került, hanem ekkor is még kétszer fejbe ütötte.

Az eljárt bíróság az elkövetéskor hatályos büntető törvényt alkalmazta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. rendű terhelt terjesztett elő (2013. december 18-i és 2014. május 22-i keltezésű beadványaiban) felülvizsgálati indítványt a jogi minősítés miatt, halált okozó testi sértés bűntette minősítés megállapítása érdekében.

Indokai szerint a sértett halála nem az általa okozott sérülések következménye. Az orvosszakértői vélemények és a cselekményt követően a mentősök alátámasztják, hogy a helyszínen a sértett eszméleténél volt, a mentőbe sem akart beszállni. A sértett nem a helyszínen vesztette életét, hanem 10 napos kórházi ellátása után, ahol időközben nála tüdőgyulladás, máj- és szívbetegség is fellépett.

A Legfőbb Ügyészség BF.980/2014/1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.

Álláspontja szerint a terhelt előzetes kijelentései, az elkövetés eszközének fizikai tulajdonságai, használatával kifejtett erő mértéke, és a bántalmazott testtájék alapján a terhelt szándékára vont következtetés, illetve a felrótt cselekmény jogi minősítése törvényes.

A felülvizsgálati indítvány nem alapos.

A felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, a jogerős ítélettel szembeni jogi - és nem ténybeli - kifogás lehetőségét biztosítja. Kizárólag a Be. 416. §-ának (1) bekezdésében megjelölt anyagi és eljárásjogi okból vehető igénybe, a felülvizsgálati okok törvényi köre nem bővíthető.

A Be. 423. § (1) bekezdése alapján felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ami a felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható; felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye [Be. 419. § (1) bek., 388. § (2) bek.].

Ez azt jelenti, hogy felülvizsgálatban a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve mértékének vitatására.