A Kúria Pfv.20919/2015/6. számú precedensképes határozata végrehajtás megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 369. §] Bírók: Harter Mária, Kovácsfi László, Mocsár Attila Zsolt

A határozat elvi tartalma:

Az alperes külföldi pénzintézet a perbeli hitelszerződés megkötésének időpontjában határon átnyúló szolgáltatás keretében nyújthatott pénzügyi szolgáltatást Magyarországon. Nem állapítható meg "csalárd kapcsolás", ha a hitelt nyújtó pénzintézeten túl a létrejött jogügylet további lényegi elemei is Ausztriához kapcsolódnak. Nem "fogyasztói" a hitelszerződés, ha a hitel célja üzletrész megvásárlása volt. 1952. III. Tv. 369. § a), 1996. CXII. Tv. 3/A. § (4), 1996. CXII. Tv. 3/B. §

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Pfv.I.20.919/2015/6.szám

A Kúria a Dr. Puja Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Puja János Attila ügyvéd) által képviselt felperesnek a Dr. Tóka Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Tóka Tamás ügyvéd) által képviselt alperessel szemben végrehajtás megszüntetése iránt a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróságnál 14.P.III.20.986/2014. számon folytatott és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 47.Pf.639.898/2014/5. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 250.000 (kétszázötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget,

továbbá az államnak felhívásra 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint feljegyzett felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A külföldi pénzintézet alperes a 2007. október 11. napján Magyarországon közjegyzői közokiratba foglalt hitelszerződés szerint 500.000 euró hitelt nyújtott a felperesnek, üzletrész megvásárlására. A felperes a szerződésben foglaltaktól eltérően ténylegesen 442.815 euró kölcsönt vett igénybe akként, hogy 2007. november 13. napján 29.815 euró az alperesi ügyvéd letéti számlájára került átutalásra (amelyből kiváltásra került a perben nem álló, zálogkötelezettséget és készfizető kezességet vállalt M.Kft. zálogingatlant terhelő hitele), 2007. december 5. napján a hitelintézet külföldön működő fiókjában a felperes készpénzben felvett 83.000 eurót, 2007. december 6. napján pedig további 250.000 euró és 80.000 euró átutalása történt meg a felperes által megjelölt magyarországi bankszámlára. A felek a hitelszerződés biztosítékaként zálogjogot alapítottak a felperes tulajdonában álló ingatlanra.

A hitelszerződés VI/19. pontja szerint a kölcsönszerződésre "alapvetően" a külföldi jogot kell alkalmazni, amennyiben a dolog természetéből kifolyólag ez nem lehetséges, akkor "a magyar jog a szubszidiárius".

A szerződéskötés időpontjában az alperes a magyar ügyfelek hitelkérelmeit a hitelintézet külföldi székhelyén bírálta el, külföldön készült el az alperes német nyelvű szerződési ajánlata, a szerződést és a jelzálogjogot alapító okiratot a hitelintézet magyarországi képviseletét ellátó ügyvéd Magyarországon fordíttatta magyar nyelvre, ezt követően magyar közjegyző előtt Magyarországon foglalták közokiratba a szerződést.

Az alperes a szerződésszerű törlesztés elmaradása miatt közjegyzői okiratba foglaltan felmondta a hitelszerződést, 2013. június 24. napján pedig a közjegyzői okirat záradékolásával végrehajtási eljárást kezdeményezett a felperessel szemben.

A felperes módosított keresetében a Pp.369.§ a) pontja alapján a végrehajtás megszüntetését kérte, mert álláspontja szerint a hitelszerződés érvényesen nem jött létre. Keresetének jogalapjaként a szerződéskötés idején hatályban volt a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) 213.§ (1) bekezdés a), b) és d) pontjait jelölte meg. Azzal érvelt, hogy a külföldi jog szerződésben történt kikötése a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. (a továbbiakban: Nmjtvr.) 8.§ (1) bekezdésében említett csalárd kapcsolásnak minősül, mert a kötelemben a hitelező bankon kívül nincsen "külföldi elem", a szerződéskötés helye, a hitelfelvevő, a zálogtárgy és a hitel célja egyaránt Magyarországon van. A jogügyletre a magyar anyagi jogot kell alkalmazni, a külföldi jog kikötésének az volt a célja, hogy a felperes fogyasztóként ne tudja jogát a magyar bíróság előtt érvényesíteni. Arra is hivatkozott, hogy az alperes a régi Hpt. szerint csak akkor végezhette volna Magyarországon a tevékenységét, ha arra engedéllyel rendelkezett volna, illetve a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. tv. (a továbbiakban: Fkt.) 2.§ a) pontja szerint fióktelep formájában, vagy határon átnyúló szolgáltatásként, eseti jelleggel. Ezek hiányában nem volt jogosult a hitelszerződés megkötésére, a régi Hpt. 3/A.§ (1) bekezdése szerint jogosulatlan pénzintézeti tevékenységet folytatott, így a szerződés érvényesen nem jött létre. A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló 2009. évi LXXVI. tv. fogalommeghatározására és a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK Irányelvre hivatkozással állította, hogy az alperes tevékenysége nem vonható a határon átnyúló tevékenység fogalma alá. Az Európa Parlament és a Tanács 593/2008/EK számú, a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma I.) rendelete 3. cikkének (3) bekezdése a Nmjtvr. 28.§-ával egyezően arról rendelkezik: amennyiben a jogválasztás időpontjában valamennyi egyéb tényállási elem kizárólag egy adott országhoz kapcsolódik, úgy a külföldi jog felek által történő választása nem sértheti a másik állam azon jogszabályainak alkalmazását, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Megítélése szerint a felperes tévesen hivatkozott az Nmjtvr. 28.§-ára. Az előbbiekben említett Rendelet 3. cikkének (1) bekezdése szerint a szerződésre a felek által választott jog az irányadó, s mivel az adott esetben a felek a jogválasztás szabadságával élve az osztrák jogot kötötték ki, a felperes nem hivatkozhat a régi Hpt. rendelkezéseinek a megsértésére. Hangsúlyozta: a szerződéskötés időpontjában és azóta is jogosult határon átnyúló tevékenység folytatására, így alaptalan az a felperesi álláspont, hogy emiatt nem köthetett kölcsönszerződést, nem tehetett érvényes szerződési nyilatkozatot. Utalt a régi Hpt. 3/A.§ (4) bekezdésére, amely kimondja, hogy az Európai Unió másik tagállamában székhellyel rendelkező hitelintézet, illetve a 15.§ (4) bekezdésében meghatározott feltételeknek megfelelő pénzügyi vállalkozás határon átnyúló szolgáltatást is végezhet, és e körben hivatkozott a BDT. 2007.1643. számon közzétett eseti döntésre is. Álláspontja szerint a külföldi jog alkalmazását azon kívül, hogy az alperes külföldi pénzintézet, a szerződés létrejöttének, a szolgáltatás nyújtásának és a pénztartozás teljesítésének a helye indokolta.