BH 1985.3.88 I. Az emberölés aljas indokból elkövetettként minősül, ha a gyermek megölését az élettárssal szembeni bosszúállás motiválta [Btk. 166. § (2) bek. c) pont, 15. sz. Irányelv].

II. Pszichopátiás személyiség-szerkezetű elkövetővel szemben a halálbüntetés kiszabásának szempontjai [Btk. 84. §].

A megyei bíróság a vádlottat aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében mondotta ki bűnösnek, és ezért - mint visszaesőt - halálra ítélte,

A megállapított tényállás lényege, a következő.

A vádlottat a bíróság 1960. évben házastársa, sérelmére elkövetett emberölés büntette miatt életfogytig tartó szabadásvesztésre ítélte. E büntetéséből - 15 év kitöltése után - 1974 decemberében szabadult. 1982. évben garázdaság vétsége miatt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték.

A vádlott 1975. évtől élettársi kapcsolatban élt B. E-vel, e kapcsolatból 1978. évben Erzsébet utónevű leánygyermek született, aki az ügy sértettje. B. E. és a vádlott egy faházban laktak, s mindketten kifogásolható - italozó - életmódot folytattak., Egyébként sem harmonikus kapcsolatuk az utóbbi időben különösen megromlott, gyakorivá váltak közöttük a veszekedések.

A vádlottnak szeptember 28. napján kellett jelentkeznie az előbbiekben említett 6 hónapi szabadságvesztés-büntetés letöltésére, úgy döntött azonban, hogy a felhívásnak nem tesz eleget. Szeptember 30. napján reggel a vádlott az élettársával keletkezett szóváltás során B. E-t bántalmazta, fojtogatta, és megismételte azt a már korábban is hangoztatott kijelentését, hogy mindhármójukkal végez.

A bántalmazás folytán az arcán és a nyakán 8 napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett B. E. ezután a lakásból eltávozott, és távbeszélőn történt érdeklődésére megtudta, hogy a vádlott aznap nem vitte el a leánygyermeket az óvodába. Ezért este 8 óra tájban egy - szolgálatban nem levő - rendőrrel jelent meg a lakásuknál, hogy a kislányt magával vigye. A gyermekkel a házba bezárkózott vádlott mind ekkor, mind pedig később, 23 óra tájban az ugyancsak B. E. felkérésére - a helyszínre jövő két fiatalember jelenlétében megtagadta a kislány kiadására irányuló kérést.

Október 1-én hajnal 4-5 óra között a vádlott elhatározta, hogy a szobában alvó gyermekét megöli. Tervét az élettársa elleni bosszúvágy motiválta, mert az őt esetenként elhagyta, másokkal kötött ismeretséget, és mivel B. E-t okolta kapcsolatuk megromlásáért, nem akarta, hogy a gyermek nála maradjon.

A vádlott a konyhában használt 11 kg-os gázpalackot berakta a szobába, ahol egy 2 kg-os gázpalack is volt. Ezután egy 10 literes vödörbe benzint és petróleumot öntött, a vödröt a 11 kg-os gázpalack közelébe helyezte el, és a benne levő tűzveszélyes folyadékot meggyújtotta. A gyúlékony anyagból készült ház rövidesen égni kezdett, a gázpalackok a tűz folytán kb. 20 perc elteltével felmelegedve, felrobbantak. A hirtelen felszabaduló gáz nyomása következtében az épület teljesen romba dőlt, és a benzintűz nyomán leégett.

A házban alvó kiskorú sértett elégett, halálát a majdnem egész testfelszínre kiterjedő égési sérülések folytán keletkezett, ún. égési schock okozta.

A vádlott a tűz keletkezésekor elhagyta a házat. A benzin meggyújtásakor rövid lánghatás érte, amelytől a haja, szempillája felszínesen megpörkölődött.

I. Az első fokú bíróság a tényállást megalapozottan állapította meg.

Nem tévedett akkor sem, amikor a vádlott cselekményét - a különös kegyetlenséggel elkövetettségen túlmenően - aljas indokból elkövetettként is minősítette.

Az első fokú bíróság helyes ténybeli következtetéssel jutott arra az álláspontra, hogy a vádlott a családi életükben kialakult konfliktus folytán a közös kiskorú gyermek életét azért oltotta ki, hogy ezáltal bosszút álljon élettársán, akire a magatartása miatt haragudott.