BH 1998.1.12 A kárpótlás iránt folyamatban levő ügyben a magyar hatóság szándékos közreműködése megállapítható, ha az elhunyt az ellene folyó büntetőeljárás során a rendőrségi fogdában nem természetes halállal halt meg, és nem önkezével vetett véget az életének [Be. 274. § (1) bek., 356. § (1) bek., 1992. évi XXXII. törvény 2. § (1) bek. b) pont, 14. § c) pont].

A kérelmező 1992. május 31-én kárpótlás iránti kérelmet terjesztett elő az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatalhoz arra alapítottan, hogy a férje az ellene folyó büntetőeljárás során vesztette életét. A Kárpótlási Hivatal 1994. február 25-én kelt határozatával a kérelmet elutasította. A kérelmező a határozattal szemben közigazgatási bírósághoz keresettel élt. A bíróság az 1992. évi XXXII. törvény 14. §-ának c) pontjára hivatkozással az iratokat a bíróság katonai tanácsához küldte meg.

A bíróság katonai tanácsa bizonyítási eljárás lefolytatása után végzésével a kérelem ügyében elutasító döntést hozott, mivel a bizonyítékok értékelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a nevezett halála bekövetkezésével kapcsolatban nem volt megállapítható a magyar hatóság szándékos közreműködése.

A kérelmező jogi képviselője útján fellebbezést jelentett be, a végzés megváltoztatása végett.

A katonai főügyész a fellebbezést alaposnak találva, indítványozta az iratok tartalma alapján a tényállás kiegészítését és annak megállapítását, hogy a kérelmező férjének a halálát kétséget kizáróan a magyar hatóság szándékos közreműködése eredményezte.

A fellebbezést és az ügyészi indítványt a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta.

A rendelkezésre álló iratokból kitűnően az első fokon eljárt katonai tanács részletes bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek eredményeként valamennyi, az ügy érdemi eldöntése alapjául szolgáló bizonyítékot beszerezte. Részletes tényállást rögzített, amelyben megalapozottan állapította meg, hogy 1954. nyár végén a határőrség egyik alakulatánál az őszi szemlére készülve észlelték, hogy az alakulat gépkocsiparkja rossz állapotban van. Elhatározták, hogy a gépkocsiparkot a kérelmező férjével és annak ismerősével átfényeztetik; ez utóbbi vállalati dolgozó volt és nem önálló kisiparos. A hadtápparancsnok engedélyezte a gépkocsik fényezését, és ezért 23 681 forint pénzfelvételt utalványozott. Mivel az alakulat a festékanyagot is rendelkezésre bocsátotta, így 9454 forint számlázott festék-anyag ellenértéke nem volt jogos. A kérelmező férjét ekkor őrizetbe vették, és ellene büntetőeljárás indult. Azt is tényként rögzítette, hogy az eljárás tartama alatt a rendőrség fogdájában felakasztotta magát, és meghalt.

Az iratok tartalma alapján a Legfelsőbb Bíróság a Be. 356. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel a Be. 274. §-ának (1) bekezdése alapján a tényállásból mellőzte annak a rögzítését, hogy a kérelmező férje a fogdában felakasztotta magát.