A Fővárosi Törvényszék K.33870/2008/13. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata tárgyában. [1998. évi LXXXIV. törvény (Cst.) 21. §] Bírók: Bogdányné dr. Magyar Erzsébet, Fábián Judit, Miskolczy Ambrusné

Fővárosi Bíróság

8.K. 33.870/2008/13.

a magyar köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Dr. Balogh Ákos ügyvéd (Balogh és Medveczky Ügyvédi Iroda cím.) által képviselt felperes (cím.) , Dr. Gregor Katalinjogtanácsos által képviselt Egyenlő Bánásmód Hatóság (cím hivatkozási szám: EBH/1026/2008) alperes ellen, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében, - mely perbe az alperes pernyertessége a Dr. Stefáni Károly ügyvéd (cím.) által képviselt alperesi beavatkozó (cím.) beavatkozott - meghozta a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a tárgyi illeték-feljegyzési jog folytán le nem rótt 16.500,- (Tizenhatezer-ötszáz) Ft kereseti illetéket az APEH Közép-Magyarországi Regionális Igazgatósága külön felhívására az államnak fizessen meg.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek és alperesi beavatkozónak 30.000-30.000,- (Harmincezer-harmincezer) Ft perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

indokolás:

Az alperesi beavatkozó 2008. április 28-án kérelemmel fordult az alperesi hatósághoz, melyben előadta, hogy 1994. július 18. óta áll munkaviszonyban a felperes jogelődjével gazdasági igazgató munkakörben. Két gyermekének megszületését követően jelezte munkáltatójának, hogy ismét munkába kíván állni 2007. március 26. napjával. Ezt követően több személyes egyeztetés és levélváltás történt a felperes és a beavatkozó között, míg végül 2007. július 20-án arról tájékoztatta a felperes a beavatkozót, hogy az általa korábban betöltött gazdasági igazgatói munkakör megszűnt, ezért belső ellenőri munkát ajánlott fel számára, melyet a beavatkozó nem fogadott el. A beavatkozó sérelmezte a hatóságnak írt beadványában, hogy a felperes valószínűleg két kisgyermeke miatt nem kívánta alkalmazni korábbi munkakörében, és a helyettesítésére kinevezett személy2 helyett határozatlan időre személy1 nevezte ki a gazdasági igazgatóság élére. Előadta továbbá, hogy a felperes 2008. január 1-jével Zrt-vé alakult át, az átalakult szervezetben is létezik az a munkakör, melyet korábban betöltött. Tájékoztatta a hatóságot arról is, hogy az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség Közép-Magyarországi Munkaügyi Felügyelőségénél is panaszt tett a munkáltatója törvénysértő magatartása miatt, a felügyelőség a panaszát megalapozottnak találta, és kötelezte a felperest, hogy fizesse ki a beavatkozó részére a Munka Törvénykönyvének 151.§-a szerinti állásidőre járó munkabért.

A fenti tényállás miatt az alperesi hatóság eljárást indított a felperessel szemben, majd a lefolytatott bizonyítási eljárás során a 2008. augusztus 7. napján kelt EBH/1026/2008/11. számú határozatában megállapította, hogy a felperes az alperesi beavatkozóval szemben anyasága, valamint egyéb helyzete miatt megsértette az egyenlő bánásmód követelményét, és 1.500.000,-Ft bírság megfizetésére kötelezte, és megtiltotta a jogsértő magatartás jövőbeni tanúsítását. A határozat indokolása szerint a lefolytatott bizonyítási eljárás, személy1 tanúvallomása, a becsatolt iratok alátámasztották az alperesi beavatkozó kérelmét. Az OMMF másodfokú jogerős határozatából megállapítható volt, hogy a felperes 2007 szeptemberétől a beavatkozó részére nem fizetett munkabért, illetve állásidőre járó bért, és megsértette a szabadság kiadására vonatkozó szabályokat is. A felügyelőség határozatából az is kiderült, hogy eljárása során az egyenlő bánásmód követelményét nem vizsgálta, így a beavatkozó alappal fordult az alperesi hatósághoz. A felperes által becsatolt kimutatásból egyértelműen megállapítható volt, hogy a beavatkozóval összehasonlítható helyzetben lévő, tehát szülési szabadságon, GYES-en tartózkodó munkatársak az ismételt munkába állásukat követően kivétel nélkül magasabb személyi alapbérrel kerültek foglalkoztatásra, és túlnyomó többségük - 12 főből 9 fő - a korábbival azonos munkakörében. A beavatkozó által vitatott 2007-2008. időszak adataiból az is megállapítható, hogy valamennyi visszatérő dolgozó a beavatkozóénál alacsonyabb munkakörben volt foglalkoztatva, tehát a beavatkozót nemcsak anyasága miatt, hanem egyéb helyzete, tulajdonsága, azaz vezetői munkakörének lényegét tekintve is hátrányos megkülönböztetés érte. Az, hogy a felperes ez utóbbi miatt is diszkriminálta a beavatkozót kétséget kizáró módon megállapítható volt a felperes által a beavatkozóhoz 2007. augusztus 22-én írt levél tartalmából, melyben a felperesi gazdálkodó vezérigazgatója megjegyezte, hogy "munkabére esetében a Mt. vonatkozó rendelkezéseit vettem alapul a jelenlegi munkaszerződésben szereplő munkakör megváltoztatása ellenére, ami a társaságunknál bérfeszültséget eredményezne".

Hivatkozott az alperes a határozata indokolásában az Európai Parlament és a Tanács 2002/73/EK irányelvére, valamint a 76/2007/EGK tanácsi irányelvre, mely szerint az Európai Unió Bírósága elismerte a nők azon jogát, hogy ugyanabba, vagy olyan hasonló munkakörbe térjenek vissza, ahol a munkafeltételek nem kevésbé kedvezőek, valamint azt, hogy a munkafeltételekben bekövetkezett minden olyan javulásban, amelyre távollétük alatt jogosultak lettek volna, nekik is részük legyen. A 92/85/EGK irányelv értelmében pedig, ha egy nőt terhességgel vagy szülési szabadsággal kapcsolatban kevésbé kedvező bánásmódban részesítenek, az hátrányos megkülönböztetésnek minősül. A hatóság álláspontja szerint a felperes magatartásával megsértette a beavatkozóval szemben anyasága és egyéb helyzete miatt az egyenlő bánásmód követelményét, ezért került sor a felperessel szembeni szankció alkalmazására, melynek során a hatóságnak a célja az volt, hogy alkalmas legyen megfelelő elégtétel nyújtására, illetve a felperes jövőbeni magatartására is kihatással legyen.

A felperes keresetet terjesztett elő az alperesi határozattal szemben, melyben a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes a tényállást nem tárta fel kellő mértékben, mellőzte a felperesi vezérigazgató tanúkénti meghallgatását. A felperes számos alkalommal találkozott a beavatkozóval, mely tárgyalásokon a felperest a vezérigazgató, vagy annak megbízottja képviselte, és mely megbeszéléseken az anyaságra, illetve azzal összefüggő körülményekre semmilyen hivatkozás nem történt, ezáltal a felperes nem sértette meg az egyenlő bánásmód követelményeit. Az anyai hivatásukat teljesítő munkavállalókkal kapcsolatos munkáltatói gyakorlat kifejezetten jóhiszemű és a jogszabályoknak megfelelő, melyet az általa becsatolt kimutatás is igazol. Kiemelt vezetői pozíciót ajánlott fel a beavatkozónak a felperes, melyet a beavatkozó nem fogadott el, és írásbeli kérései ellenére sem nyilatkozott a munkába állásával kapcsolatban.

Álláspontja szerint kifejezetten rosszhiszemű beavatkozói magatartásnak kell tekinteni azt, hogyha a munkavállaló beavatkozó szándékosan megakadályozza a munkaszerződéstől eltérő átmeneti foglalkoztatását. A felperes több alkalommal kérte, és a megadott időpontban várta is a beavatkozót, hogy a felajánlott munkakör betöltése céljából a munkahelyén jelenjen meg, mely kérésnek sem tett eleget, és távollétére sem adott magyarázatot. 2007. szeptember 12-től 44 munkanapra új munkakörbe irányította a beavatkozót azzal, hogy jövedelmének megállapítására az Mt. kötelező rendelkezései alapján került sor, tehát kereste a megoldást, azonban álláspontja szerint a beavatkozónak valójában nem is volt szándékában munkába állni, és ennek megfelelő magatartást tanúsított, és olyan eljárásokat indított a felperessel szemben, illetve olyan levelezéseket folytatott, amelyek nem a munkába állással függnek össze, hanem céljuk a felperesi munkáltató presszió alá helyezése, illetve az volt, hogy a munkáltatót hátrányos jogkövetkezmények érjék.