BH 1999.4.175 I. A pénzintézeteknél az ún. "nagy hitel" nyújtásának engedélyezési feltételei [1991. évi LXIX. tv. (Pit.)* 3. § (3) bek., 18. § (1) bek., 38. § (1) bek. a) pont, 40. § (2)-(3) bek., 41. § (1) bek.].

II. A tartozásátvállalás érvénytelensége, ha az adós helyébe lépő átvállalónál a "nagy hitel" nyújtására vonatkozó jogszabályi tilalom már fennáll, illetőleg ha a képviseletre vonatkozó jogszabályi rendelkezések megsértése - a tartozásátvállalási szerződéssel kapcsolatban - megállapítható [Ptk. 221. § (1) és (3) bek., 332. § (1)-(2) bek., Pit.* 38. § (1) bek. a) pont, 40. § (1)-(3) bek., 41. § (1)-(2) bek.].

Az elsőfokú bíróság közbenső és részítéletében megállapította, hogy az I. r. és a II. r. alperes, valamint az I. r. és a III. r. alperes között 1992. április 28-án kötött tartozásátvállalási megállapodások és az ezekhez adott felperesi hozzájárulás, továbbá az 1992. június 3-án kötött keretbiztosítéki jelzálogszerződés felbontására vonatkozó - 1992. június 15-én a felperes és a IV. r. alperes között létrejött - megállapodás semmis. Ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy az I. r. és az V-X. r. alperesekkel 1992. április 4-e és május 11-e között kötött nyolc kölcsönszerződés alapján a felperes összesen 1.618.750.000,-Ft összegű kölcsönt folyósított az alpereseknek, illetve a szerződésben megjelölt kedvezményezettnek. Az 1992. április 28-án kelt tartozásátvállalási szerződésekben a fenti kölcsönből a II. r. alperes az érdekeltségi körébe tartozó adósok tartozását - 924.854.117,-Ft-ot -, a III. r. alperes pedig 900.000.000,-Ft-ot és annak kamatait átvállalta. A tartozások átvállalásához a felperes képviseletében eljáró Ó N. I. az 1992. június 15-én tett írásbeli nyilatkozattal hozzájárult.

A IV. r. alperes és a felperes között 1992. június 3-án létrejött keretbiztosítéki jelzálogszerződés szerint a IV. r. alperes a perbeli kölcsönszerződések biztosítására jelzálogjogot engedélyezett a tulajdonában álló, a B.-n, S. B. utcai 26/1. hrsz. alatt felvett ingatlanára a felperes javára 800.000.000,-Ft összeghatárig. A felperes és a IV. r. alperes a fenti keretbiztosítéki jelzálogszerződést 1992. június 3-án felbontották, az ingatlan-nyilvántartásba ezért a jelzálogjog bejegyzésére nem került sor.

A felperes a keresetében annak a megállapítását kérte, hogy az I. r. és a II. r. alperes, illetőleg az I. r. és a III. r. alperesek között létrejött tartozásátvállalási szerződések, a felperesnek a fenti szerződésekhez való hozzájáruló nyilatkozata, továbbá a jelzálogjogi szerződés felbontására vonatkozó - a felperes és a IV. r. alperes között kötött - megállapodás semmis, mert a tartozásátvállaláshoz szükséges jóváhagyó nyilatkozatot a felperes részéről ugyanaz a személy tette meg, aki a tartozást átvállaló II. r. és a III. r. alperesek képviseletében is eljárt. Semmis továbbá azért is, mert az a pénzintézeti törvény különböző rendelkezéseibe ütközik, ugyanúgy, ahogy jogszabályba ütköznek maguk a tartozást átvállaló nyilatkozatok is. A fenti szerződések és hozzájáruló nyilatkozat semmissége okán az eredeti adósokat az I. r. és az V-X. r. alpereseket - nevezetesen az I. r. alperest 383.291.667,-Ft, az V. r. alperest 277.620.889,-Ft, a VI. és VII. r. alpereseket egyenként 195.000.000,-Ft, a VIII. r. alperest 252.725.000,-Ft, a IX. r. alperest 327.100.000,-Ft, a X. r. alperest pedig 50.000.000,-Ft és kamatai - megfizetésére kérte kötelezni.

Az alperesek magukkal szemben valamennyien a kereset elutasítását kérték. Az I. r., az V. r., a VI. r., a VII. r., a VIII. r., a IX. r. és X. r. alperesek azzal védekeztek, hogy a II. r. és a III. r. alperesek a tartozást átvállalták, ahhoz a felperes képviselője hozzájárult, ezért a kölcsönszerződésekben történt alanyváltozás következtében tőlük azok teljesítése nem követelhető.

A II. r. alperes a keresettel szemben nem védekezett, a III. r. alperes pedig bejelentette, hogy fizetésképtelen, 1994. szeptember 15-e óta ellene felszámolási eljárás van folyamatban.

A IV. r. alperes magával szemben ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a kölcsönszerződésben a tartozásátvállalás folytán alanyváltozás következett be, az új adósokért helytállást nem vállalt, ezért a tartozás átvállalásával és a felperesnek ahhoz való hozzájárulásával a zálogkötelezettsége megszűnt.

Az elsőfokú bíróság az I-IV. r. alperesekkel szembeni kereset tárgyában a jogalap kérdésében szükségesnek találta az elkülönített döntést, ezért a Pp. 213. §-ának (3) bekezdése szerint a velük támasztott követelés tárgyában a jogalap tekintetében közbenső ítéletet hozott. Az V-X. r. alperesekkel szemben támasztott kereseti követelés tárgyában további bizonyítás lefolytatását tartotta szükségesnek, velük szemben a kereset tekintetében döntést nem hozott, ezért az V-X. r. alperesekkel szembeni kereset tárgyában a jogalap kérdésében közbenső és részítélettel döntött. A keresetet az elsőfokú bíróság az I-IV. r. alperesekkel szemben a jogalap tekintetében megalapozottnak találta.

Vizsgálta az elsőfokú bíróság, hogy volt-e jogi lehetőségük a II. r. és a III. r. alpereseknek a perbeli szerződésekben írt tartozások átvállalására. Ebben a körben megállapította, hogy az Y. Bank Rt.-ben a II. r. alperesnek 196 db, a III. r. alperesnek pedig 110 db részvénye volt, a II. r. és a III. r. alperesek tehát összesen 306 db, egyenként 1.000.000,-Ft névértékű részvénnyel rendelkeztek. A II. r. és a III. r. alperesek tulajdonosi köre megegyezik, az együttes tulajdonuk pedig meghaladja a bank 1.160.000.000,-Ft összegű jegyzett tőkéjének a 25%-át. A II. r. és a III. r. alperesek ehhez képest már eddig is az 1991. évi LXIX. törvény 18. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon voltak tulajdonosai a felperesi banknak. A II. r. és a III. r. alperesek egyébként sem vállalhatták át jogszerűen az I. r. és az V-X. r. alperesek tartozásait, mert ezzel a pénzintézeti törvény 38. §-a (1) bekezdésének, valamint a (3) bekezdésének megsértésével ún. "belső nagy hitelt" lepleztek volna. A tartozás átvállalásával egyébként megsértették a pénzintézeti törvény 40. §-ának (2) és (3) bekezdésébe, valamint a 41. §-ának (2) bekezdésébe foglalt - a belső hitelezés mechanizmusára vonatkozó - rendelkezéseket is.

A pénzintézeti törvény 40. §-ának (2) bekezdésébe ütközött a felperes elnökének, Ó N. I.-nek a tartozás átvállalásához szükséges hozzájárulása is. A tartozásátvállalás időszakában Ó N. I. egyidejűleg a II. r. alperes ügyvezetője és a III. r. alperesnek a tulajdonosa és ügyvezetője is volt. A jogszabályba ütköző megállapodások, illetőleg az ahhoz adott hozzájáruló nyilatkozat a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis.

A felperes és a IV. r. alperes között kötött jelzálogszerződés felbontására irányuló megállapodásról az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy ez színlelt ügylet volt, kizárólag azt célozta, hogy a IV. r. alperes elvonja a fedezetet a korábban megkötött kölcsönszerződések mögül. A jelzálogszerződést felbontó megállapodás azon alapult, hogy a II. r. és a III. r. alperesek átvállalták a további alperesek tartozásait, ezért a IV. r. alperes jelzálogkötelezettsége megszűnt. A tartozásátvállaló nyilatkozatok azonban semmisek, ezért semmis az arra alapított - a jelzálogszerződés megszüntetését célzó - nyilatkozat is.