A Győri Ítélőtábla Bf.95/2010/24. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette (JELENTŐS mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 42. §, 99. §, 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 206. §, 258. §, 281. §, 348. §, 351. §, 371. §, 372. §, 373. §] Bírók: Csák Csilla, Nagy Zoltán, Takácsné dr. Helyes Klára

Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság

Bf.95/2010/24. szám

A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött, 2012. március 6. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

A jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság 2009. december 3. napján kihirdetett B.13/2009/54. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

A I.r. vádlott terhére rótt bűncselekményeket társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének (Btk. 282/A.§ (1) bekezdés III. fordulat, (3) bekezdés),

a II.r. vádlott terhére rótt kábítószerrel visszaélés miatti bűncselekményeket társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntettének (Btk. 282/C.§ (2) bekezdés III. fordulat, (4) bekezdés II. tétel) minősíti.

A III.r. vádlott terhére rótt társtettesként elkövetett jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntetteként értékelt bűncselekményt, mely részben kísérlet, kábítószerrel visszaélés bűntettének (Btk. 282/A.§ (1) bekezdés III. fordulat, (3) bekezdés) minősíti.

E bűncselekmények és az elsőfokú bíróság által a vádlottak terhére megállapított további bűncselekmények miatt I.r., II.r. és III.r. vádlottakkal szemben - I.r. vádlott esetében a halmazatra utalás mellőzésével - az elsőfokú bíróság által alkalmazott fő- és mellékbüntetéseket tekinti kiszabottnak azzal, hogy II.r. és III.r. vádlottak szabadságvesztés-büntetését fegyházban kell végrehajtani.

III.r. vádlott szabadságvesztés-büntetésébe beszámítja a vádlott által 2010. június 4. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r., II.r. és III.r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja.

I n d o k o l á s :

A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a B.13/2009/54. szám alatti ítéletében 4 vádlott büntetőjogi felelősségéről határozott. Az ítélet IV.r. vádlott vonatkozásában első fokon jogerőre emelkedett, így e vonatkozásban nem képezte felülbírálat tárgyát. A megyei bíróság I.r. vádlottat bűnösnek mondta ki a Btk. 282/A.§ (1) bekezdés III. fordulat és (3) bekezdése szerint minősülő társtettesként elkövetett jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettében, mely részben kísérlet és a Btk. 282.§ (1) bekezdés IV. tétele szerint minősülő kábítószerrel visszaélés bűntettében, mint társtettest. Ezért - halmazati büntetésül - 5 év börtönre, 5 év közügyektől eltiltásra és 2.000.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte.

II.r. vádlott bűnösségét társtettesként, kábítószerfüggő személy által elkövetett jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettében állapította meg, mely részben kísérlet, a Btk. 282/C.§ (2) bekezdés III. fordulat és (4) bekezdés II. tétele szerint minősülően, továbbá kábítószerfüggő személy által elkövetett jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettében, a Btk. 282/C.§ (1) bekezdés IV. tétel és (4) bekezdés I. tétel szerint minősülően, illetőleg 1 rb tartásra vonatkozó engedély kereteit túllépve elkövetett lőfegyverrel, lőszerrel visszaélés bűntettében, a Btk. 263/A.§ (1) bekezdés b/ pontja szerint minősülően. Ezért - halmazati büntetésül - 4 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra, továbbá 2.000.000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte.

III.r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett jelentős mennyiségű kábítószerrel visszaélés bűntettében, mely részben kísérlet és a Btk. 282/A.§ (1) bekezdés III. fordulat és (3) bekezdése szerint minősül, továbbá kábítószerrel visszaélés vétségében, a Btk. 282.§ (1) bekezdés és (5) bekezdés a/ pontja szerint minősülően. Ezért - halmazati büntetésül - 4 év börtönre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. I.r. és II.r. vádlottak vonatkozásában a pénzmellékbüntetést 10.000 Ft-onként rendelte egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni meg nem fizetése esetére. III.r. vádlottal szemben 2.000.000 Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el. A szabadságvesztésbe I.r., II.r. és III.r. vádlottak vonatkozásában beszámította az általuk előzetes fogvatartásban töltött időt. Számos bűnjelről rendelkezett és kötelezte a vádlottakat egyetemlegesen, illetőleg külön-külön a vonatkozásukban felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az ítélet ellen az ügyész I.r.,II.r. és III.r. vádlottak terhére súlyosítás végett, míg I.r. vádlott és védője eltérő minősítés és enyhítés, II.r. vádlott és védője enyhítés, III.r. vádlott és védője eltérő minősítés és enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A Győri Fellebbviteli Főügyészség az ügyész általi fellebbezést fenntartotta, egyben indítványozta a terjesztői típusú cselekmények minősítéséből a részben kísérletre utalás mellőzését is. E körben utalt arra, hogy a megalapozott tényállásból megállapítható, hogy a II.r. vádlottól Gy-ben, a B. felüljárón lefoglalt kábítószeren túl III.r. vádlott I.r. és II.r. vádlottak közreműködésével már korábban igen jelentős értékű kábítószerhez jutott hozzá, amelynek pontos mennyisége ugyan nem állapítható meg, de a lefoglalt kábítószer mennyiségéből és a vételárából alaposan lehet következtetni arra, hogy a III.r. vádlott által korábban ténylegesen megszerzett kábítószer mennyisége is meghaladta a jelentős mennyiség alsó határát. Ezért mindhárom vádlott esetében befejezett bűncselekményről van szó. A minősítés ennyiben történő változásának eredményeként a fellebbviteli főügyészség képviselője az enyhítő körülmények köréből a kísérletre történő utalás mellőzését is kérte. Álláspontja szerint a megyei bíróság által megállapított joghátrány valamennyi vádlott esetében eltúlzottan enyhe, mindemellett I.r. és III.r. vádlottak pszichés megbetegedése sem indokolta a törvényben előírtnál enyhébb börtön végrehajtási fokozat megállapítását. Mindezek alapján összességében indítványozta az előzőekben írtak szerint a minősítés korrekcióját mindhárom vádlott vonatkozásában, a kiszabott szabadságvesztés-büntetés tartamának felemelését és I.r. és III.r. vádlottak vonatkozásában a büntetés végrehajtási fokozatának fegyházban történő meghatározását. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban foglaltakat fenntartotta.

I.r. vádlott védője a másodfokú nyilvános ülésen és ezt megelőzően már írásban bizonyítási indítványt terjesztett elő I.r. vádlott elmeállapotának orvos szakértői vizsgálatára. Mindezt azzal indokolta, hogy az elsőfokú eljárást követően védence elmeállapotában olyan komoly változás következett be, amely gondnokság alá helyezését is indokolttá tette. A bizonyítási indítványhoz a vádlott kezelését igazoló ambuláns lapokat is csatolt. Az igazságügyi orvos szakértői vélemény elkészítésével kapcsolatosan javasolta, hogy a védelem által a gondnokság alá helyezés kapcsán felkért szakértő1 és a vádlott kezelésében, illetve vizsgálatában részt vevő szakértő2 szakértőket rendelje ki a bíróság. A bizonyítási indítvány elutasítását követően I.r. vádlott védője érdemi indítványában a megyei bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését kérte, elsősorban a Be. 373.§ II. fordulat d/ pontjában írt okból, arra hivatkozással, hogy a tárgyalás egy részét az elsőfokú bíróság I.r. vádlott távollétében folytatta le, az itt felvett bizonyítás részét képezte a lehallgatási hanganyag ismertetése is, aminek az újra ismertetésére a következő tárgyaláson nem került sor. Ennek megismerését az elsőfokú bíróság I.r. vádlott részére nem tette lehetővé. Mindez olyan abszolút eljárási szabálysértés a védő álláspontja szerint, amely a másodfokú eljárásban nem küszöbölhető ki. Hivatkozott a védő a titkos adatszerzés jogszerűségére is. Ezzel kapcsolatosan kifogásolta, hogy az iratok közt nem található a Be. 206.§-ában előírt, a titkos adatszerzés eredményének felhasználhatóságát lehetővé tevő, végrehajtásról készített ügyészi jelentés. Ennek hiányában pedig álláspontja szerint a titkos adatszerzés felhasználására a Be. szabályaival ellentétben került sor, így azt a bizonyítékok köréből ki kell rekeszteni. Sérelmezte a védő azt is, hogy a vádlott házastársa, mint tanú mentességi jogára tekintettel nem tett tanúvallomást. A házkutatás során tett nyilatkozatai megtétele előtt a nyomozó hatóság nem figyelmeztette a mentességi jogára, így az ott beszerzett adatok sem vehetők figyelembe bizonyítékként. Következő kifogása az volt, hogy az eljárás során elmaradt I.r. és III.r. vádlottak szembesítése. Ezek voltak azok az okok, amelyek miatt a védő úgy látta, hogy úgy eljárási törvénysértés, mint a részben ebből adódó megalapozatlanság miatt az elsőfokú bíróság ítélete érdemi felülbírálatra alkalmatlan. A védő másodlagos kérelme az enyhébb minősítésre és a büntetés enyhítésére irányult. Ezzel kapcsolatosan kifejtette, hogy a bíróság az adott tényekből további tényekre helytelen következtetést vont, téves az a megállapítása, hogy I.r. vádlott a kábítószert forgalomba hozta. Terhére csak a tőle lefoglalt köztes mennyiségű kábítószer tartása állapítható meg. Az enyhébb minősítés miatt a büntetés enyhítése ez okból is indokolt. Harmadlagos kérelme szerint az adott minősítés mellett is súlyos az első fokon kiszabott büntetés, a vádlott kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik, büntetlen előéletű, a jelentős mennyiségen belül a terhére rótt kábítószer nem olyan mértékű, amely az adott büntetést indokolná és pszichés megbetegedése is amellett szól, hogy végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása helyett rövidebb tartamú végrehajtásában felfüggeszett börtönre ítélje a bíróság.