A Fővárosi Törvényszék K.31718/2007/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IPARŰZÉSI adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 52. §, 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa tv.) 6. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 3. §, 78. §] Bíró: Albert Zoltán

Fővárosi Bíróság

4.K.31.718/2007/10.

A Magyar Köztársaság Nevében!

A Fővárosi Bíróság a dr. Sándor Éva ügyvéd (cím.) által képviselt felperes (cím.) a dr. Anga László tanácsos által képviselt Közép-magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal (cím) alperes ellen iparűzési adó ügyben hozott 05-885/1/2006. számú közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, nyilvánosan megtartott tárgyaláson meghozta és kihirdette a következő

ítéletet:

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

A bíróság kötelezi a felperest, hogy az állami adóhatóság külön felhívására - az abban megjelölt módon és időben - fizessen meg 160.300 (százhatvanezer-háromszáz) forint feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás:

A bíróság az ügyben a közigazgatási és peres iratok alapján a következőket állapította meg.

A könyvkiadás tevékenységet folytató felperesi társaság 2001. évig könyveiben a nyomdaköltséget az anyagköltségek között számolta el és szerepeltette, a 2003. évben pedig e költségek eladott áruk beszerzési értékeként kerültek elszámolásra. Ennek megfelelően a nyomda által kiszámlázott összegeket iparűzési adó bevallásaiban adóalap csökkentő tételként vette figyelembe.

Az első fokú adóhatóság megismételt eljárásban a felperesnél iparűzési adó ellenőrzést folytatott le az 1998-2003 évek vonatkozásában, amelynek eredményeként 2006. április 13. napján kelt 01-1064/4/2006. számú határozatával a 2000. év vonatkozásában 1.717.200 forint (teljes egészében adóhiánynak minősülő), a 2001. év vonatkozásában 1.534.800 forint (teljes egészében adóhiánynak minősülő) és a 2003. év vonatkozásában 2.056.600 forint (ebből 1.136.400 forint adóhiánynak minősülő) iparűzési adó különbözetet állapított meg a felperes terhére. A 2000. évi megállapítás jogkövetkezményeként 997.905 forint késedelmi pótlékot és 429.300 forint adóbírságot, a 2001. évi megállapítás jogkövetkezményeként 1.027.938 forint késedelmi pótlékot és 383.700 forint adóbírságot, a 2003. évre vonatkozó adómegállapítás jogkövetkezményeként pedig 327.607 forint késedelmi pótlékot és 284.100 forint adóbírságot állapított meg az adóhatóság. A határozatban egyidejűleg változásbejelentési kötelezettség elmulasztása miatt 200.000 forint mulasztási bírságot szabott ki afelperes terhére és a felperes 2004. július 21.-én kelt túlfizetés visszautalása iránti kérelmét elutasította. Határozatában a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) az egyes vizsgált években hatályos 39.§ (1) bekezdését, 52.§ 36. és 37. pontjait, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.) 3.§ (7) bekezdésének 1. pontját, 78.§ (2) és (5) bekezdéseit idézve megállapította, a felperesi könyvkiadó tevékenységhez igénybe vett nyomdai szolgáltatások igénybe vett szolgáltatásnak minősülnek, a nyomdai tevékenység eredménye anyagköltségnek és eladott áruk beszerzési értékének sem tekinthető, ezért azokat iparűzési adóalap csökkentő tételként elfogadni nem lehet.

A felperes az első fokú határozattal szemben fellebbezést terjesztett elő, fellebbezésében a határozat hatályon kívül helyezését kérte. Fellebbezésében előadta, az ellenőrzési jegyzőkönyvbe szereplő megállapítások ellen előterjesztett észrevételében foglaltakat fenntartja. Fellebbezéséhez csatolta észrevételét és a Pénzügyminisztérium 2004. június 21. napján kelt nyomdai tevékenység áfamegítélése tárgyban kiadott állásfoglalást, amelyekre fellebbezését alapozta. Az észrevétel szerint a magyar könyvszakmában működő valamennyi cég gyakorlatával egyezően a könyvek nyomdai előállítási költségeit anyagköltségként számolja el, a nyomdával minden olyan esetben, amikor az anyagot a nyomda szerzi be termék-előállításra szóló szerződést köt, az ennek megfelelő valamennyi jogi feltétel együttes fennállása mellett. Álláspontja szerint az Sztv. gyakorlatát megerősíti, mivel a könyvkiadási tevékenység három eleme: a könyvelőállítás, a raktározás és a könyvkereskedés, saját számviteli szabályzata a szakmai sajátosságok alapján ennek megfelelően rendezi az elszámolás teljes mechanizmusát. Az alkalmazott számlázási-, adózási gyakorlatot az állami adóhatóság többször ellenőrizte, nem kifogásolta, a termék-előállításra tekintettel a termék áfakulcsa és nem nyomdai szolgáltatás áfamértéke szerint adózik és számol el. Álláspontja szerint a csatolt PM állásfoglalás is e gyakorlatot elfogadja, megerősíti.

A fellebbezés folytán eljárt Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala 2006. december 14. napján kelt 05-885/1/2006. számú határozatával az első fokú határozat ellenőrzést realizáló részét helyben hagyta. A Htv. és az Sztv. vonatkozó rendelkezéseinek részletes ismertetése mellett megállapította, a nyomda által nyújtott szolgáltatásról kiállított számlában szereplő anyagfelhasználást nem lehet eladni és nem lehet beszerezni, az a nyomda által nyújtott szolgáltatás egyik eleme, ezért anyagköltségként sem számolható el, a nyomtatás díjával együtt igénybe vett szolgáltatások költségei között kell könyvelni. Rögzítette, az általános forgalmi adó szempontjából a komplex nyomdai tevékenység valóban termékértékesítésnek minősül, azonban e tevékenység Áfatv. szempontjából termékértékesítésnek történő kezelése az ügylet Sztv. szerinti megítélését nem érinti, a komplex nyomdai tevékenységet számviteli szempontból, mint igénybe vett szolgáltatást kell elszámolni. Tekintettel arra, hogy a nyomdai tevékenység igénybe vett szolgáltatás, azt figyelembe venni adóalap csökkentő tételként nem lehet. Kifejtette továbbá, az Áfa rendelkezések a felperes adóügyében nem relevánsak.

A felperes az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt keresetet terjesztett elő, módosított kereseti kérelme a 2001. és 2003. évekre megállapított iparűzési adókülönbözet megváltoztatására irányult. A felperes kereseti kérelmét arra alapította, hogy álláspontja szerint tévesen állapította meg az adóhatóság, hogy a nyomdai számlákban feltüntetett összeget a Htv. 39.§ (1) bekezdése alapján -figyelemmel a Htv. 52.§ 37. pontjára - anyagköltségnek nem lehet tekinteni és így azzal nem lehet az iparűzési adó alapját csökkenteni. Kifejtette, a nyomda termékként számlázza le a kinyomtatott könyveket, a nyomda termékértékesítést végez, ebből következően a felperesi társaság terméket szerez be, így a nyomdaköltséget, mint anyagköltséget elszámolhatja. Anyagköltségként a vásárolt anyagok bekerülési értékét kell kimutatni, a nyomda terméke és a kiadó készterméke fizikailag azonos. Kifejtette, az Sztv. nem definiálja általában azt, hogy mi a termék és mi a szolgáltatás, és nincs olyan konkrét előírás az Sztv.-ben, ami alapján a nyomda által termékként számlázott könyveket kötelezően szolgáltatásként kellene elszámolni. A nyomda és a kiadó között létrejött gazdasági esemény nyomdai termék eladása, birtokba vehető dolog átadása, így annak átvétele a nyomdától vásárolt eszköz, vásárolt készlet. A tartalmi hitelességet, a bizonylati elvet sérti a nyomda által termékként leszámlázott termékértékesítés szolgáltatásként történő minősítése a kiadónál. A nyomda és a kiadó közti ügylet tartalma nyomdai termék átadása, ennek a speciális termék-előállítási folyamatban hagyományos, a könyvszakmai cégek gyakorlatának megfelelő megoldása az, hogy a nyomda számlája a kiadó termékének bekerülési értékében vásárolt anyagkészlet felhasználásaként, azaz anyagköltségként jelenik meg. Kifejtette, az Áfatv. a nyomda és a kiadók közötti termékátadás-átvételt, a gazdasági eseményt termékértékesítésnek tekinti.