A Legfelsőbb Bíróság Kfv.35291/2008/6. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (IPARŰZÉSI adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi C. törvény (Htv.) 52. §] Bírók: Danziger Éva, Kárpáti Magdolna, Lomnici Zoltán

Kfv.I.35.291/2008/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Sándor Éva ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Anga László tanácsos által képviselt Közép-Magyarországi Regionális Közigazgatási Hivatal alperes ellen iparűzési adó ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 4.K.31.718/2007. számon indított és ugyanezen bíróság 2008. február 29-én kelt 4.K.31.718/2007/10. számú jogerős ítéletével befejezett perében a felperes részéről 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 4.K.31.718/2007/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 160.300 (százhatvenezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A helyi adóhatóság a felperesnél 1998-2003. év vonatkozásában iparűzési adónemben ellenőrzést tartott.

A kétszer megismételt adóigazgatási eljárást követőn megállapításra került, hogy az 1998-2000. évekre vonatkozó fizetési kötelezettségek elévültek. Így a megismételt eljárás eredményeként meghozott 2006. április 13-án kelt elsőfokú határozat a felperes terhére 2001. évre vonatkozóan 1.534.800 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 2003. évre 2.056.600 Ft adókülönbözetet állapított meg, mely utóbbiból 1.136.400 Ft minősült adóhiánynak. A megállapított adókülönbözetek után 2001. évre 383.700 Ft adóbírságot, 1.027.938 Ft késedelmi pótlékot, 2003. évre 284.100 Ft adóbírságot, 327.600 Ft késedelmi pótlék fizetési kötelezettséget állapított meg, egyúttal a határozat a változás-bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt 200.000 Ft mulasztási bírságot szabott ki, és a felperest túlfizetés visszafizetésére vonatkozó kérelmét elutasította.

A határozat indokolása szerint a felperesnél kimutatott adókülönbözet, illetőleg adóhiány oka az volt, hogy a felperes, mint könyvkiadó a 2001. évi könyveiben a felmerülő nyomdaköltséget az anyagköltségek között számolta el és szerepeltette, 2003 évben pedig az eladott áruk beszerzési értékeként számolta el. Ennek megfelelően a nyomda által kiszámlázott összegeket a felperes iparűzési adóbevallásaiban adóalap csökkentő tételként vette figyelembe. Az adóhatóság a felperes ezen elszámolását jogszabályellenesnek minősítette. Hivatkozott az egyes években hatályos helyi adóról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 39. § /1/ bekezdésére, 52. § 36) és 37) pontjára, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvényre (a továbbiakban: Sztv.) 3.§ /7/ bekezdés 1) pontjára, 78.§ /2/ és /5/ bekezdésére, melyek szerint a felperesi könyvkiadó tevékenységéhez igénybe vett nyomdai szolgáltatások az úgynevezett "igénybe vett szolgáltatásnak" minősülnek. A nyomdai tevékenység eredménye anyagköltségnek, és eladott áruk beszerzési értékének (ELÁBÉ) nem tekinthetők, így azok iparűzési adóalap csökkentő tételként nem voltak elfogadhatók.

A fellebbezés folytán eljáró alperes, mint másodfokú hatóság, 2006. december 14-én kelt határozatával az elsőfokú határozat iparűzési adó hiányt megállapító részében helybenhagyta, a visszafizetés iránti kérelem vonatkozásában új eljárást rendelt el.

A felperes módosított kereseti kérelmében a 2001. és 2003. évekre megállapított iparűzési adókülönbözet hatályon kívül helyezését kérte.

A felperes fenntartotta azt az álláspontját, miszerint mivel a kinyomtatott könyveket nyomdatermékként számlázták le, a nyomda tehát termékértékesítést végez, amelyet a felperesi társaság ekként szerez be, ezért a nyomdaköltséget, mint anyagköltséget elszámolhatja. A nyomda és a kiadók között létrejött gazdasági esemény nyomdai termék eladása, birtokba vehető dolog átadása.

A felperes nem vitatta, hogy a 2003. évi adóbevallásában már az ELÁBÉ-ként számolta el a nyomdai költségeket, ez azonban nem befolyásolta a minősítést.

A felperes további álláspontja az volt, hogy az általános forgalmi adó szempontjából is ez a gazdasági esemény termékértékesítésnek minősült, ezért sérelmes lenne, hogy a könyveiben adónemenként eltérő módon tartsa nyilván az így felmerült költségeit, erre vonatkozóan a felperes PM állásfoglalásra is hivatkozott.

Az alperes kérte a kereset elutasítását és fenntartotta a határozatában foglaltakat.

A Fővárosi Bíróság 4.K.31.718/2007/10. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította.

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a felülvizsgált határozat a Htv. és az Sztv. előírásain alapult, nincs jelentősége ezért az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezéseinek. A Htv. 52.§ 37) pontjára figyelemmel az ügyletet az Sztv. alapján kellett minősíteni. Az Sztv. 3.§ /7/ bekezdés 1) pontja szerint viszont a felperesnél a nyomdai költségek úgynevezett igénybe vett szolgáltatásnak minősülnek, ezért az iparűzési adó alapját ezzel csökkenteni nem lehetett.