A Debreceni Ítélőtábla Bf.349/2007/4. számú határozata befolyással üzérkedés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 256. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 85. §, 117. §, 348. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 381. §] Bírók: Gömöri Olivér, Háger Tamás, Kardos Sándor
DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA
Bf.II.349/2007/4.sz.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a 2007. szeptember 12. napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta és kihirdette az alábbi
ítéletet:
A befolyással üzérkedés bűntette miatt vádlott ellen indított büntetőügyben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2007. április 26-án kihirdetett 17.B.185/2006/8. számú ítéletét megváltoztatja.
A vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek számát 500-ra (ötszázra) emeli. A 60.000 (hatvanezer) Ft végösszegű pénzbüntetést meg nem fizetése esetén fogházban végrehajtandó szabadságvesztésre kell átváltoztatni azzal, hogy egynapi tétel összegének (120 Ft - egyszázhúsz) a helyébe egy napi szabadságvesztés lép.
A vagyonelkobzás intézkedés tekintetében az ítélésre utalást mellőzi.
Egyebekben az első fokú ítéletet helybenhagyja.
A másodfokú eljárásban 3.000 (háromezer) Ft - a vádlottat terhelő - bűnügyi költség merült fel.
Indokolás:
A megyei bíróság a rendelkező részben írt határozatával vádlottat befolyással üzérkedés bűntette miatt 300 napi tétel pénzbüntetésre és 10.000 Ft vagyonelkobzásra ítélte. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 120 Ft-ban állapította meg. Rendelkezett a 36.000 Ft végösszegű pénzbüntetés átváltoztatási feltételeiről és kötelezte a vádlottat 15.294 Ft bűnügyi költség viselésére.
Az ítélet ellen egyrészt az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, a büntetés súlyosítása, próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása érdekében. Másfelől a vádlott és a védő éltek jogorvoslattal a bűnösség megállapítása miatt, felmentés céljából.
A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség a Bf.235/2007/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartva a büntetés súlyosítását, a vádlottal szemben próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés alkalmazását indítványozta. Észrevételében kifejtette, hogy sértett hitelével kapcsolatos eseményeket szükségtelenül tartalmazza a tényállás, mivel azok olyan történeti előzmények, melyeket az ügyész nem kívánt vád tárgyává tenni. A tényállást és a minősítést egyébként helyesnek tartotta. A büntetéskiszabás kapcsán utalt rá, hogy a vagyonelkobzás intézkedés, azért az arra történő ítélés első fokú megfogalmazása nem helytálló.
A fellebbezési tárgyaláson az ügyész a vádhatósági fellebbezést és a fellebbviteli főügyészi átiratban foglaltakat fenntartotta.
A vádlott és a védő is fenntartották a felmentésre irányuló fellebbezést, a védő másodlagosan a büntetés enyhítését is kérte.
A súlyosítást célzó ügyészi fellebbezés részben alapos, a védelmi jogorvoslatok azonban nem megalapozottak.
A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be.348.§ (1) bekezdése alapján teljes terjedelemben felülbírálta.
A felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság a bizonyítási eljárást az alapvető perrendi szabályok megtartásával folytatta le.
Amint arra a fellebbviteli főügyészség helytállóan utalt, szükségtelenül figyelmeztette azonban a tanúkat a hamis vád törvényi következményeire. A tanút a Be.85.§ (3) bekezdése értelmében a legjobb tudomás és lelkiismeret szerinti vallomástételi kötelezettségre, valamint a hamis tanúzás és a mentő körülmény elhallgatásának törvényi következményeire kell figyelmeztetni. A hamis vád következményeire a Be.117.§ (4) bekezdés értelmében a vádlottnál áll fenn kioktatási kötelem.
Mindez viszont a bizonyítékok értékelhetőségét nem érinti, a helyes és egységes gyakorlat biztosítása érdekében kiemelése viszont szükséges volt.
A tartalom megtekintéséhez jogosultság szükséges. Kérem, lépjen be a belépőkódjaival vagy a telepített Jogkódexből!
Ha személyes segítségre van szüksége, írjon nekünk!