BH 1975.1.9 Magánokirathamisítással elkövetett csalás bűntette megállapításánál közömbös, hogy a magánokirathamisítás a csalásnak eszközcselekménye-e [Btk. 293., 296. §].

Az első fokon eljárt bíróság a vádlottakat csalás bűntettének kísérlete miatt ítélte el.

Ez ellen az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádtól eltérő minősítés miatt.

Az első fokú bíróság azért nem minősítette a vádlottak csalási cselekményét magánokirathamisítással elkövetettnek, mert a vádlottak nem azért készítettek hamis magánokiratot, hogy a cselekményüket megkönnyítsék vagy leplezzék, hanem azért, mivel a cselekményüket más módon nem is lehetett volna elkövetni. A Btk. 296. §-a (2) bekezdése g) pontjának szövege szerint pedig a csalás e minősített esete akkor áll fenn, ha az elkövetés megkönnyítése vagy leplezése végett közokirat-, illetve magánokirathamisítást is elkövetnek.

A vádlottak a jelen ügyben elbírált cselekményükkel a magánokirathamisítás vétségének törvényi tényállását is megvalósították, éspedig éppen a végrehajtani szándékozott csalás bűntettének eszközcselekményeként. A jelen esetben kétségtelen, hogy az okirathamisítás nélkül a vádlottak biztosítási csalási cselekménye a kísérleti szakig sem juthatott volna el.

Az ítélkezési tapasztalatok szerint a gyakori előfordulás alapján az okirathamisítás a sikkasztási és hűtlen kezelési cselekményeknél rendszerint leplező cselekményként, míg a csalásnál mint eszközcselekmény jelentkezik.