A Fővárosi Ítélőtábla Bf.150/2013/10. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 42. §, 99. §, 282. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 157. §, 348. §, 352. §, 372. §, 386. §] Bírók: Mató Ágnes, Rédei Géza, Vincze Piroska

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

1.Bf.150/2013/10.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, 2014. év szeptember hó 2. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t:

A kábítószerrel visszaélés bűntette miatt az I. r. vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 8.B.1662/2010/28. számú ítéletét az I. r. és a II. r. vádlottakkal szemben megváltoztatja.

Az I. r. és a II. r. vádlott terhére rótt bűncselekményt társtettesként elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette kísérleteként (Btk. 282/A. § (1) és (3) bekezdés);

Az I. r. vádlott cselekményét további kábítószerrel visszaélés vétségének (Btk. 282. § (1) és (5) bekezdés a/ pont) is minősíti, vele szemben a büntetést halmazati büntetésnek tekinti.

A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát az I. r. és a II. r. vádlott esetében fegyházban állapítja meg.

A házi őrizet beszámítására vonatkozó rendelkezést mindkét vádlott tekintetében akként pontosítja, hogy 5 (öt) napi házi őrizet felel meg egy nap szabadságvesztésnek.

A nyomozás során lefoglalt és helyesen a Fővárosi Bíróság Gazdasági Hivatalánál Bl.72/2011/1. szám alatt bevételezett belföldi fizetőeszköz, valamint a lefoglalt külföldi fizetőeszköz kiadását a bűnügyi költség biztosítására visszatartja.

Az I. r. vádlott lakóhelye: -, a II. r. vádlott édesanyja neve helyesen -

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. és a II. r. vádlottal szemben helybenhagyja.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék 8.B.1662/2010/28. számú, 2013. január 15. napján kihirdetett ítéletével az I. rendű és a II. rendű vádlottat az 1978. évi IV. törvény 282. § (1), (2) bekezdés b./ pontja szerinti kábítószerrel visszaélés bűntette miatt egyaránt 2 év 2 hónap börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban eltöltött idő beszámításáról a kiszabott büntetésbe, és megállapította, hogy a vádlottak a büntetés fele részének kitöltése után feltételes szabadságra bocsáthatóak. Az elsőfokú bíróság a lefoglalt bűnjelekről is döntött és külön kötelezte a vádlottakat a bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet kihirdetését követően az ügyész három nap gondolkodási időt tartott fenn a jognyilatkozat megtételére, majd a törvényes határidőn belül joghatályos fellebbezést jelentett be mindkét vádlott terhére részben eltérő jogi minősítés, részben a kiszabott büntetés súlyosítása végett.

Az I. rendű vádlott és védője is három napi gondolkodási időt vett igénybe, majd a védő joghatályos fellebbezést jelentett be a védence felmentése, másodlagosan a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

A II. rendű vádlott és védője a kihirdetett ítéletet tudomásul vette.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.119/2011/3. számú átiratában - és képviselője a Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén is - az ügyészi fellebbezést szűkített körben, kizárólag a büntetések súlyosítása végett tartotta fenn. Az ügy felülbírálásában a 2012. évi C. törvény alkalmazását indítványozta a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezés miatt. A büntetés kiszabása körében kifogásolta az enyhítő szakasz és a feltételes szabadság fele részére vonatkozó kedvezmény alkalmazását. Összességében azt indítványozta az ítélőtáblának, hogy az elsőfokú ítélet megváltoztatásával súlyosabb mértékű fegyházban végrehajtandó szabadságvesztést szabjon ki, állapítsa meg a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának a büntetés 2/3-ad részének letöltését követő napon való esedékességét, a házi őrizet beszámítását pedig öt napra korrigálja. Egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén az I. rendű vádlott védője fellebbezését módosított tartalommal, kizárólag a kiszabott büntetés enyhítése végett tartotta fenn. Ennek indokát a vádlott büntetlen előéletében, a jelentős időmúlásban és a kábítószer mennyiségének a jelentős mennyiség alsó határához történő közelítésében jelölte meg. Hivatkozott még védence rendezett családi körülményeire, édesapja betegségére. Az enyhített büntetés végrehajtásának felfüggesztésére is indítványt tett.

A II. rendű vádlott védője azt emelte ki, hogy védencének büntetése nem eltúlzottan enyhe, jelentős az időmúlás és további egy - összesen három - kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Hangsúlyozta, hogy a kábítószerek közül a marihuana kisebb kockázatot jelent az egészségre, amelyet álláspontja szerint a büntetés kiszabása során irányadó enyhítő tényezők között értékelni kell és kifejtette azt is, hogy védence tekintetében alkalmi elkövetésről van szó. Álláspontja szerint az elkövetés idején hatályos anyagi jogi szabályokat kell alkalmazni az ügy felülbírálatakor, mivel az un. régi Btk-ban még nem kapott helyt a büntetéskiszabás középmértéket irányadónak tekintő elve. Mindezekre figyelemmel az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

A fellebbezések részben - de eltérő tartalommal - voltak alaposak.

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást a Be. 348. § (1) bekezdés alapján teljes körben felülbírálta.

Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást. Az ügy ténybeli és jogi elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte, az ítéletben felsorolta és azokat kellően megvizsgálta, értékelte és mérlegelte. Az ügyfelderítési kötelezettségét teljesítette, a bizonyítékokat felsorolta és értékelésüket elvégezte. Részletesen és alaposan megindokolta, hogy a vádlottak nyomozati tagadó vallomásával (a bíróság előtt éltek a hallgatás jogával) szemben milyen bizonyítékokra alapítva és milyen ésszerű érvek és logikai következtetések mentén állapította meg a tényállást. A bizonyítékokat, és a mérlegelés gondolati folyamatát kellően rögzítette, a ténybeli megállapításai iratszerűek és pontosan felsoroltak.

A fentiek szerint megállapított és a másodfokú eljárásban is irányadó történeti tényállást csak kisebb körben a Be. 352. § (2) bekezdése alapján az alábbiak szerint kellett kiegészíteni.

- Az elsőfokú ítélet 4. oldalának 2. bekezdésében leírási hiba miatt elmaradt a házkutatással érintett lakás utcájának meghatározása. A cím helyesen: -