BH+ 2009.1.11 I. Nem emberölés bűntettének kísérletét, hanem előkészületét valósítja meg a terhelt, ha a sértett megölése céljából a csőre töltött és kibiztosított fegyvert ráfogja a sértettre [Btk. 16. §, 18. § (1) bek., 166. § (1) és (3) bek.].

Az elsőfokú bíróság a 2005. szeptember 27. napján kihirdetett ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki előre kitervelten, aljas indokból, több emberen elkövetett emberölés bűntettének kísérletében. Ezért őt 19 (tizenkilenc) év fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül 10 (tíz) év közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő:

A terhelt korábban két alkalommal volt büntetve. A bíróság 2002-ben hivatalos személy elleni erőszak bűntette és könnyű testi sértés vétsége miatt halmazati büntetésül végrehajtásában 1 év próbaidőre felfüggesztett 6 hónap börtönbüntetésre és 30 000 forint pénzmellékbüntetésre, majd 2003-ban csalás bűntettének kísérlete és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége miatt halmazati büntetésül 50 000 forint pénzbüntetésre ítélte.

A terhelt magas termetű és erőteljes testalkatú személy 2002-től vadászigazolvánnyal és fegyvertartási engedéllyel rendelkező sportvadász. Diszharmonikus személyiség-szerkezetű, laza szabályozó rendszerű nonkonform személyiség, antiszociális személyiségfejlődéssel. Személyiségzavara kompenzált, meg sem közelíti a kóros elmeállapotot. Képes cselekménye következményeinek a felismerésére, e felismerésnek megfelelő magatartásra, és nem volt abban korlátozva a bűncselekmények elkövetésének időpontjában sem.

A terhelt 1995-ben kötött házasságot, a felesége ekkor felvette a férje családnevét, amely így változott. 1997-ben fiúgyermekük született, de a házasság megromlott. A terhelt a közös lakásból elköltözött, majd 1998 decemberében el is váltak. D. K. a közös kiskorú gyermekükkel a házasság felbontása után is a volt közös lakásban maradt.

A válást követően mind a terheltnek, mind volt feleségének voltak rövidebb-hosszabb ideig tartó párkapcsolatai, miközben egymástól sem tudtak érzelmileg végleg elszakadni. Meg-megújuló szerelmi kapcsolatuk során közös gyermeküket együtt nevelték.

D. K. 2002-ben ismerkedett meg B. N. sértettel. Közöttük szerelmi kapcsolat alakult ki, amely 2003 februárjában megszakadt. A terhelt akkor tudott erről a kapcsolatról.

2004 nyarán a terhelt és felesége a gyermekükkel együtt nyaralt külföldön és a Balatonnál is, ám D. K. számára ez a megújult kapcsolat nem volt megfelelő, ezért augusztus végén közölte a terhelttel, hogy nem kíván vele élni. A terhelttel való szexuális kapcsolattól elzárkózott, ami a terheltben haragot váltott ki. A terhelt 2004. szeptember közepén volt feleségével sms-en azt közölte: "ahogy múlnak a napok, úgy gyűlik a haragom irántad". Ebben az időben több fenyegető tartalmú sms üzenetet is küldött feleségének.

2004. szeptember 21-én a terhelt kérésére együtt ebédeltek. A terhelt ekkor a beszélgetésük során azt közölte feleségével, hogy nem akar a fiukkal találkozni, mert őt is úgy gyűlöli, mint volt feleségét. Azt is mondta: azért nem vitte el hétvégén a gyermeket, mert úgy érezte, mindkettőjüket meg tudná ölni. Aznap estére azonban a terhelt már megnyugodott, bocsánatot kért volt feleségétől és a gyermek ott maradhatott nála játszani.

2004. szeptember 25-én kora hajnalban a terhelt Sz. A. társaságában a gépkocsiján vadászni indult. Vaddisznót szeretett volna lőni, ezért az engedéllyel tartott fegyverei közül az ismétlő golyós vadászpuskáját vitte magával az ehhez rendszeresített, nagyvad elejtésére alkalmas lőszerekkel. Útközben elhaladt D. K. sértett lakása előtt, és látta, hogy volt felesége gépkocsija nincs a ház előtt. Ebből tudta, hogy volt felesége nincs otthon.

A vadászat nem volt eredményes, ezért a terhelt és barátja a vadászterületről 07 óra körül hazaindult. Elindulás előtt a fegyverbe töltött 3 db lőszert ürítette. A lőszereket a gépkocsijának két első ülése közötti tároló rekeszbe tette, a fegyvert pedig a gépkocsi csomagtartójában helyezte el.

Miután visszatért a lakására, néhány perc elteltével a terhelt ismét gépkocsiba ült és egyedül D. K. lakására indult. A közelben leparkolt, majd kaputelefonon jelzett volt feleségének. D. K. nem nyitotta ki a lakóépület utcai bejárati ajtaját, ettől a terhelt indulatos lett, a kaput befeszítette és volt felesége lakásának ajtaján dörömbölt. D. K. erre kinyitotta lakásának bejárati ajtaját. A terhelt oda bement, majd volt feleségét többször arcon ütötte és megrúgta. Közben egy idegen férfi ruháját pillantotta meg a nappaliban. Belerúgott a hálószoba üvegezett ajtajába, amitől az üveg betört. Ekkor meglátta, hogy az ágyban B. N. fekszik, aki a zajra felébredt.

A terhelt azt közölte volt feleségével, hogy el akarja venni tőle közös gyermeküket, ezért délutánra csomagolja össze a gyermek holmiját. Közben azzal fenyegetőzött, hogy mindkettőjüket (volt feleségét és B. N.-et) megöli, majd magával is végez. Ezek után kiment a lakásból. A lakás bejárati ajtaját becsapta és bele is rúgott az ajtóba.

Terhelt beült gépkocsijába és ott aránylag hosszabb ideig, legalább tíz percig várakozott. Ez alatt indulata tovább fokozódott és elhatározta; visszamegy D. K. lakásába, lelövi volt feleségét és B. N-et. Magához vette a vadászpuskáját, betöltött három lőszert, a puskát csőre töltötte, kibiztosítva visszatette a fegyvertokba és azzal ismét volt felesége lakásába indult.

A lakás ajtaját nem tudta kinyitni. Megint dörömbölt az ajtón, de azt D. K. sem tudta belülről kinyitni, mivel az ajtó zárja a terhelt megelőző erőszakos cselekményei következtében deformálódott. A terhelt a lépcsőházban letette a puskát és kiment a ház elé, D. K. pedig a bejárati ajtóhoz közeli erkélyre ment és tájékoztatta a terheltet, hogy az ajtó zárja elromlott, azért nem tudja kinyitni. A terhelt közölte, majd ő segít. Visszament a lépcsőházba, berúgta a lakás ajtaját, kivette tokjából a betöltött, kibiztosított fegyvert, azt csövével előretartva belépett a lakás előszobájába és célba vette a vele szemben álló D. K.-át azzal a szándékkal, hogy lelövi.

B. N. ekkor a bejárati ajtó mellett közvetlenül jobbra lévő, nyitott (ajtó nélküli) konyhában tartózkodott az ajtónyílás közelében úgy, hogy őt a terhelt nem észlelhette. Látta, hogy a terhelt a fegyverrel volt feleségét célba veszi, ezért, hogy megakadályozza D. K. lelövését, a konyhából kilépett, megmarkolta a fegyver csövét és azt a magasba lökte. A fegyver csöve ettől megsértette a bejárati ajtó feletti részen a fal festését. B. N. a fegyver csövét, a terhelt pedig a tusát és a markolatát fogta úgy, hogy keze az elsütő billentyű közelében, hatókörében volt. Mindketten két kézzel fogták a fegyvert és igyekeztek azt megtartani, illetve elvenni, így közöttük dulakodás alakult ki.

Dulakodás közben a lakásból a lépcsőházba jutottak, ahol B. N. a padlóra került. Az erőfölényben lévő terhelt a fegyver csövét a fekvő sértett feje, teste irányába igyekezett tartani azért, hogy lelőhesse, B. N.-et pedig igyekezett a fegyver csövét magától elfordítani, miközben bal kezét a cső torkolatán tartotta. A dulakodás során a terhelt a sértett fölé tudott állni úgy, hogy közben annak lábai felől helyezkedett el. A fegyvert B. N. sértett mellkasára irányította, miközben kijelentette: "megdöglesz" és "többet ezt nem teszed velem".