A Szegedi Ítélőtábla Pf.20096/2017/4. számú határozata személyiségvédelmi igény tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 82. §, 2003. évi LXXX. törvény (Jstv.) 62. §] Bírók: Lengyel Nóra, Szeghő Katalin, Tóth Gabriella

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.096/2017/4. szám

A Szegedi Ítélőtábla a személyesen eljárt felperesnek - a (pártfogó ügyvéd neve) pártfogó ügyvéd által képviselt alperes ellen személyiségvédelmi igény érvényesítése iránt indított perében a Szegedi Törvényszék 1.P.21.074/2015/56. számú, 2016. november 17. napján kelt ítélete ellen az alperes által 58. sorszám alatt benyújtott fellebbezés alapján lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

í t é l e t e t:

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, a megfellebbezett rendelkezését megváltoztatja, a keresetet teljes egészében elutasítja.

A felperes által a Magyar Államnak fizetendő elsőfokú eljárási illeték összegét 75 600 (hetvenötezer-hatszáz) Ft-ra felemeli, és mellőzi az alperes elsőfokú eljárási illeték fizetésére kötelezését.

Az alperes részleges pervesztességét megállapító rendelkezést mellőzi, és megállapítja, hogy az alperest az elsőfokú eljárásban képviselő pártfogó ügyvéd díját 100 %-ban a felperes köteles viselni.

Kötelezi a felperest, hogy az állami adóhatóság felhívására fizessen meg a Magyar Államnak 48 000 Ft (negyvennyolcezer) Ft fellebbezési eljárási illetéket.

Megállapítja, hogy az alperes jogosult visszaigényelni az állami adóhatóságtól 25 200 (huszonötezer-kettőszáz) Ft lerótt fellebbezési eljárási illetéket.

Megállapítja, hogy az alperest a másodfokú eljárásban képviselő (pártfogó ügyvéd neve) pártfogó ügyvéd másodfokú eljárás során felmerülő díját teljes egészében a felperes köteles viselni.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A peres felek és perben nem álló személyek közös tulajdonát képezte a (település neve) belterület (ingatlan hrsz.-a) hrsz-ú, a természetben (település neve), (ingatlan címe) szám alatti ingatlan, melyből 5/12 tulajdoni hányad a felperes tulajdonában állt 2008. február 8. napja óta, azt csereszerződéssel szerezte meg a perben nem álló (személy 1. neve)-től. Az ingatlanhányad 1/12 részét a perben nem álló (személy 2. neve) holtig tartó haszonélvezeti joga terhelte. Az alperes (személy 2. neve)-től megvásárolta az ingatlan további 1/12 tulajdoni hányadát az eladó holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten. A csereszerződésben a felek rendezték a közös tulajdonú ingatlan használatát, a padlásfeljáróról azonban nem rendelkeztek. Az alperes (személy 2. neve)-val közösen 2008 novemberében az ingatlan udvari részén egy körülbelül 2 és fél méter magas kerítést épített, amelynek kapuját lakattal lezárták, a felperesnek ekkor a kapuhoz kulcsot nem biztosítottak. A közös tulajdonú felülépítmény padlásfeljárójához a lakattal lezárt kapun át lehetett eljutni. Utóbb - a felperes által birtokháborítás megszüntetése iránt folyamatban volt és jogerősen befejeződött külön per eredményeként, az ehhez kapcsolódó végrehajtási eljárás során - a per tárgyát képező kapuhoz a felperes kulcsot kapott 2016. január 18. napján.

A Bajai Járásbíróság a 15.P.20.656/2011/148. számú - a Gyulai Törvényszék 9.Pf.25.391/2014/60. számú határozatával 2015. május 11. napján jogerőre emelkedett - ítéletével részben megszüntette az ingatlan közös tulajdonát akként, hogy a felperes tulajdonába adta az alperes tulajdoni hányadát megváltási ár ellenében, és erről, valamint a felperes tulajdonában álló ingatlanhányad haszonélvezettel terhelt részéről törölni rendelte (személy 2. neve) haszonélvezeti jogát, megváltási ár fejében.

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes azzal, hogy az ingatlan udvarára kerítést épített, annak kapuját lezárta, ahhoz kulcsot nem adott a részére, és ezáltal elzárta a padlásfeljáró, valamint a padlás használatától, megsértette a magánlakáshoz fűződő személyiségi jogát. Kérte az alperes további jogsértéstől történő eltiltását, valamint 1 260 000 Ft kártérítés és ennek 2011. június 1. napjától járó törvényes késedelmi kamatai megfizetésére kötelezését. Kártérítési igénye jogalapjaként arra hivatkozott, hogy az alperes jogellenes magatartása miatt nem tudta használni a padlást, ott nem tudta az ingóságait tárolni, azokat így kénytelen volt a kizárólagos használatában lévő ingatlanrészben elhelyezni - elfoglalva ezzel egy szobát -, ezért azt nem adhatta bérbe, amiből adódóan 2008. november 1-jétől - havi 15 000 Ft bérleti díj figyelembevételével - 2015 októberéig a kereseti kérelem szerinti összegű bérleti díjtól esett el.

Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, azt mind a jogalap, mind az összegszerűség tekintetében vitatta. Védekezése szerint ha a felperes kérte volna, a padlásra való feljutást biztosította volna a számára. Egyebekben hangsúlyozta, a felperes magatartása miatt került sor a kerítés felhúzására, emellett okafogyottá is vált a kereset, mert a közös tulajdon megszüntetésre került, és a felperes a kerítéshez kulcsot kapott. Vitatta, hogy a felperes bérletként kívánta hasznosítani az ingatlana egy részét.