A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20164/2018/3. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:51. §, 2:52. §] Bírók: Fintha-Nagy Péter László, Hercsik Zita, Kovács Éva

Fővárosi Ítélőtábla

2.Pf.20.164/2018/3/II.

A Fővárosi Ítélőtábla a Bass és Tasnádi Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. Bass László ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a Balsai Ügyvédi Iroda (címe; ügyintéző: dr. ifj. Balsai István ügyvéd) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jogsértés miatt indult perében a Fővárosi Törvényszék 2017. december 19. napján kelt 22.P.22.426/2017/6. számú ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja és a felperes javára fizetendő sérelemdíj összegét 450.000 (Négyszázötvenezer) forintra és késedelmi kamataira felemeli.

Az eltiltásra vonatkozó rendelkezést annyiban pontosítja, hogy az alperest a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.297/2017/4/II. számú részítéletében megállapított jogsértés miatt tiltja el a további jogsértéstől.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 195.000 (Százkilencvenötezer) forint + áfa együttes első- és másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy 15.200 (Tizenötezer-kettőszáz) forint, az alperest, hogy 60.800 (Hatvanezer-nyolcszáz) forint együttes kereseti és fellebbezési illetéket fizessenek meg a Magyar Államnak külön felhívásra.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság a hatályon kívül helyezés folytán részben megismételt eljárásban hozott ítéletében az alperest a további jogsértéstől eltiltotta. Kötelezte a felperest (helyesen alperest), hogy 15 napon belül a jogsértés tényének elismerése mellett a felpereshez írt magánlevélben fejezze ki sajnálkozását a jogsértés miatt. Kötelezte továbbá az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 100.000 forintot, valamint ennek 2015. október 14. napjától a kifizetés napjáig járó, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatát. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek maguk viselik a saját költségeiket. Kötelezte a felperest és az alperest, hogy fizessenek meg az állam javára külön felhívásra fejenként 42.000 forint kereseti és fellebbezési illetéket.

Ítéletének indokolásában utalt a Ptk. 2:51. § (1) b) és c), a) pontjaira, idézte a Ptk 2:52. §-át.

Tekintettel arra, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a 2.Pf.20.297/2017/4/II. számú részítélettel megállapította, hogy az alperes azzal, hogy a ...-án megküldött e-mailben felperes neve felperest az apjához, ... hasonlítva ... nevezte, megsértette a felperes becsületét, az alperest a további jogsértéstől eltiltotta és indokoltnak találta az alperes elégtétel adására való kötelezését is.

Figyelemmel arra, hogy a perben feltárt adatokból megállapíthatóan a sérelmezett e-mailről csupán a felperes, a perben ismertté nem vált, "..." utónevű címzett és a felperes meg nem nevezett ügyfele szerzett tudomást, az alperest - a felperes keresetétől eltérően - arra kötelezte, hogy magánlevélben kérjen bocsánatot a jogsértés miatt. Hangsúlyozta, hogy az elégtételadásnak, mint a személyiségi jogsértés egyik objektív jogkövetkezményének a célja az, hogy olyan körben küszöbölje ki, vagy enyhítse a jogsértést, amilyen körben az ismertté vált. Amennyiben feljogosítaná a felperest az elégtételt tartalmazó levél nyilvánosságra hozatalára, a felperes maga teremtene olyan helyzetet, melyre sérelmei körében hivatkozik.

A sérelemdíj iránti igény vonatkozásában arra mutatott rá, hogy az alperes a jogsértést egy ... dolgozó személy részére írt e-mailben valósította meg, vagyis a magánvéleményét nem a nyilvánosságnak szánta. A jogsértés súlya, illetve a jogsértésnek a felperes környezetére gyakorolt hatása körében azt találta bizonyítottnak, hogy a levélről a felperesen kívül a címzett és a felperes ügyfele szerzett tudomást, akiket a felperes a perben nem kívánt megnevezni. Ezenkívül a levélről tudomással bírt (tanú1) tanú, aki értesüléseit a felperestől szerezte. A jogsértő levél tehát csak nagyon szűk körben válhatott ismertté, az alperes szándéka sem irányult arra, hogy az e-mail nyilvánosságot kapjon. A levél tartalma, illetve a címzettek száma alapján az alperes elsődleges célja nem a felperes széles körben történő lejáratása, hanem annak közlése volt, hogy a felperes látja el a ... ..., ... a képviseletét a ... átvett cikk miatt indult perben. Figyelembe vette azt is, hogy a levél címzettje egy ... dolgozó személy, és a felperes számára - ügyvédi hivatására tekintettel - nem közömbös, hogy az alperes a sértő véleményét egy teljesen kívülálló, vagy egy szakmabeli személlyel osztja meg, különös tekintettel arra, hogy a levelet a ... címezte. Nem volt figyelmen kívül hagyható az sem, hogy a sértés a felperes "... életmódjára" vonatkozott, mely vélemény hátterében a felperes ellen korábban folyt büntetőeljárások álltak, melyekről az ...nek - az e-mailtől függetlenül is - nyilvánvalóan hivatalos tudomása lehet.

tanú1 tanúvallomása azt támasztotta alá, hogy a felperes a levél miatt kb. fél évig álmatlanságban szenvedett, lefogyott, zaklatott volt, tartott attól, hogy szakmai életére nézve a levélnek következményei lesznek. A felperest az ügyfele számon kérte, ami kellemetlen volt számára.

Azt, hogy a felperes tartott és tart attól, hogy a levél miatt a jövőben hátrányok érik, figyelembe venni nem tudta, tekintettel arra, hogy a jövőben esetlegesen bekövetkező sérelmek nem adnak alapot sérelemdíjra. Megállapítható csupán az volt, hogy a felperes ügyfelének bizalma megingott, kérdőre vonta a felperest, azonban a megbízást nem vonta meg. A felperes maga sem állította, hogy szakmai életében bármilyen egyéb hátrány érte volna, illetve hogy a levél más ügyfeleivel való kapcsolatára is kihatott volna.

Mindezek alapján úgy ítélte meg, hogy az igényelt sérelemdíj összege nem áll arányban a jogsértés súlyával, ezért azt alacsonyabb összegben, 100.000 forintban állapította meg.

A Pp. 81. § (1) bekezdése alapján akként rendelkezett, hogy mindkét fél viseli saját költségét.

Az ítélettel szemben a felperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását és az alperes 600.000 forint sérelemdíj, annak kamatai, valamint perköltség megfizetésére való kötelezését kérte. Az elsőfokú ítéletnek a főkövetelés tekintetében való helybenhagyása esetére azt indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a Pp. 81. § (2) bekezdése alapján az alperest kötelezze a teljes perköltség viselésére.

Utalt arra, hogy peres eljárás folyamán a sérelmezett levél célja, az annak tartalmát megismerő személyek köre, az őt ért sérelem, a jogsértést követő alperesi magatartás és a perköltség megállapítása vonatkozásában többször és részletesen nyilatkozott.