A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20412/2018/10. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:42. §, (1) bek., (2) bek., 2:52. §, (1) bek., (2) bek., (3) bek., 149/1997. (IX. 10.) Korm. rendelet (Gyer.) 29. §, 29/A. §, (1) bek., (1) bek., (5) bek., (5) bek.] Bírók: Istenes Attila, Kisbán Tamás, Kovaliczky Ágota

Fővárosi Ítélőtábla

32.Pf.20.412/2018/10-II.

A Fővárosi Ítélőtábla az Apák az Igazságért Egyesület (címe., ügyintéző: ... ) által képviselt felperes neve (felperes címe.) felperesnek - a dr. Neparáczki Nándor József jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a Budapest Környéki Törvényszék 2018. február 27. napján kelt 21.P.20.049/2017/13. számú ítélete ellen az alperes részéről 14. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit azzal a pontosítással hagyja helyben, hogy azt állapítja meg, miszerint az alperes azzal, hogy a felperes 2014. április 18. napján kelt nagyszülői kapcsolattartás rendezése iránti kérelme kapcsán a fellebbezési eljárást ésszerű időn belül nem fejezte be, megsértette a felperes családi és magánélethez való jogát.

A le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket a Magyar Állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes, mint nagyszülő ... nevű unokájával annak születése óta szoros kapcsolatot ápolt. A gyermek szülei élettársi kapcsolatban éltek, kapcsolatuk megromlásának eredményeként a gyermek édesanyja 2014. év elején szüleihez, ...ra költözött, a gyermeket magával vitte. Az anya lakóhelyén a felperes többször megkísérelte a nagyszülői kapcsolattartást, azonban az többnyire nem vezetett eredményre, két alkalommal jutott be a lakásba, ekkor sem voltak azonban a körülmények alkalmasak a zavartalan kapcsolattartásra. A felperes fia és annak volt élettársa között gyermekelhelyezés iránti per indult 2014-ben. A felperes 2014. április 18-án jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatával kérelmet terjesztett elő unokájával történő kapcsolattartásának rendezése érdekében a ... Gyámhivatala előtt.

A felperes havi egy alkalommal szombat reggel 9 órától vasárnap délután 16 óráig szerette volna a gyermeket nagyszülői kapcsolattartásra elvinni. Az anya a felügyelt kapcsolattartás lehetőségét fogadta volna el, azonban a nagyszülő az így biztosított időtartamot kevesellte. Nem tudtak a felek megállapodni a felügyelt kapcsolattartás esetén, annak helyét illetően sem.

Az eljárásra 2014. augusztus 14-én a ... Gyámhivatalát jelölték ki. Az elsőfokú hatóság 2014. november 12-én kelt határozatával szabályozta a nagyszülő és az unoka közötti kapcsolattartást, amelyet az anya jogi képviselője útján megfellebbezett. Az alperes, mint másodfokú hatóság 2015. február 13-án meghozott határozatával megsemmisítette és új eljárásra kötelezte az elsőfokú hatóságot arra tekintettel, hogy tisztázni szükséges, miszerint az apai nagyszülő milyen körülmények között él, személyében és életkörülményeiben alkalmas-e a gyermek fogadására, tisztázni szükséges a nagyszülő és gyermek közötti érzelmi kapcsolat mélységét, valamint a Budapesten élő apai nagyszülő milyen módon kívánja a gyermeket a kapcsolattartás helyszínéről elvinni és oda visszavinni, az ezzel felmerülő költségeket vállalja-e.

Az elsőfokú gyámhatóság a megismételt eljárásban 2015. március 25-én meghallgatást tartott. A felperes annyival egészítette ki a nyilatkozatát, hogy elfogadhatónak tartja, ha az apai kapcsolattartási hétvégén, péntek délutántól szombat reggel 9 óráig nála van a gyermek. Az édesapa 2015. április 8-án előadta, hogy nem tudja elfogadni, miszerint az ő kapcsolattartása előtti pénteken délutántól szombat reggelig legyen a nagyszülői kapcsolattartás, mert az időközben megszületett bírósági ideiglenes intézkedés az írja elő, hogy a gyermeket az anya lakóhelyén kell átvennie. Az anya 2015. június 15-én az elsőfokú gyámhatóság előtt megjelent és bejelentette, hogy a másodfokú határozat óta az apa a gyermeket rendszeresen elviszi kapcsolattartásra.

Az elsőfokú gyámhatóság a felperes kérelmére 2015. szeptember 29-én hozott határozatot, amellyel a nagyszülői kapcsolattartás szabályozására vonatkozó kérelmet elutasította. Döntésének indokolása szerint az apai kapcsolattartáson kívüli két hétvége az édesanyát illeti meg. A határozat ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő. Az iratok a másodfokú hatósághoz 2015. december 15-én érkeztek meg.

A felperes 2016. november 8-án keresetet nyújtott be az alperessel szemben, személyiségi jogsértés jogkövetkezményeinek megállapítása iránt, mivel azzal, hogy nem gondoskodott a nagyszülői kapcsolattartás rendezéséről, az alperes a tisztességes eljáráshoz való joga sérelmén keresztül megsértette a család és magánélet tiszteletben tartásához való jogát.

Az alperes, mint másodfokú hatóság a megismételt eljárásban határozatát 2017. január 3-án hozta meg. Döntésével az elsőfokú hatóság határozatát helybenhagyta, kifejtve, hogy bár a gyermekkel való kapcsolattartásra mind a szülő, mind pedig a nagyszülő jogosult, azonban a kapcsolattartás célja, hogy a gyermek a családi kapcsolatot fenntartsa az erre jogosult személyekkel. A családi kapcsolat fenntartásába nem tartozik bele a folyamatos figyelemmel kísérés, annak lényege az, hogy a gyermek iránt érzett kötődése fennmaradjon. Ezt a célt pedig a már szabályozott apai kapcsolattartás folyamatos és időszakos ideje alatt is gyakorolni tudja a nagyszülő. Az alperes másodfokú határozatával szemben a felperes bírósági felülvizsgálatot nem kezdeményezett.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint 2015. április 8. és 2015. szeptember 29-ig, illetve 2015. december 15-től 2017. január 3-ig a közigazgatási eljárásban inaktív idők álltak fenn.

A felperes végleges keresetében (5. sorszámú jegyzőkönyv) annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a családi és magánélethez való jogát, a kapcsolattartás jogát, a tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint a jogorvoslathoz való jogát azzal, hogy az alperes 2014. augusztus 14-től nem gondoskodott a kiskorú unokájával a kapcsolattartásának rendezéséről, túllépte az eljárási határidőket. Az eljárás elhúzódott, intézkedései elégtelenek voltak, mivel nem tudta az unokájával a zavartalan kapcsolattartáshoz fűződő jogát gyakorolni. Kérte az alperes méltányos elégtételadásra, valamint 600.000 forint sérelemdíj és annak 2014. augusztus 14. napjától számított késedelmi kamatai megfizetésére kötelezését.

Előadta, hogy az alperes ... Járási Gyámhivatala 2014. november 12-én szabályozta a nagyszülői kapcsolattartást, majd 2014. december 3-án arról értesítette, hogy az anya fellebbezéssel élt és a másodfokú hivatalhoz az iratokat felterjesztette, azonban a másodfokú hivatal a kereset benyújtásának napjáig érdemben a fellebbezést nem bírálta és ennek következtében az unokájával nem tud kapcsolatot tartani. Hivatkozott ara is, hogy a másodfokú hivatal az eljárás meghosszabbításáról tájékoztatást nem küldött, a 21 napos ügyintézési határidő pedig többszörösen lejárt. Az elhúzódás elleni jogorvoslati lehetőséget kimerítette azzal, hogy az Emberi Erőforrás Minisztériumához, mint felügyeleti szervhez panaszt terjesztett elő 2016. szeptember 7-én. Hivatkozott arra, hogy újabb kérelmet terjesztett elő, amelyet az elsőfokú gyámhivatal 2015. szeptember 29-én kelt határozatával elutasított. Ezt a döntést megfellebbezte, azonban a másodfokú hatóság érdemi döntést az ügyben a keresetindításig nem hozott, az újabb eljárásban egy évet meghaladó késedelem áll fenn. Előadta, hogy a gyámhivatal megállapítása szerint nem áll fenn semmiféle nagyszülőnek felróható veszélyeztető körülmény, mégis megfosztotta őt a nagyszülői kapcsolattartáshoz fűződő jogtól. Hivatkozott arra, hogy 2016-ban a másodfokú ügyintézővel is beszélt, próbálta elérni a mielőbbi határozathozatalt.