A Legfelsőbb Bíróság Bfv.307/2011/11. számú határozata bujtogatás vétsége (FOLYTATÓLAGOSAN elkövetett bujtogatás vétsége) tárgyában. Bírók: Horváth Ibolya, Mészár Róza, Szabó Péter

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.I.307/2011/11.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Budapesten, 2011. év szeptember hó 6. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta az alábbi

v é g z é s t:

A folytatólagosan elkövetett bujtogatás vétsége és más bűncselekmény miatt volt rendőr-alezredes terhelt ellen folyamatban volt büntető ügyben a terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsának Kb.IV.109/2009/37. számú és a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsának 6.Kbf.67/2010/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítványozók, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthatnak be.

I n d o k o l á s:

A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa a 2010. április 29. napján kihirdetett Kb.IV.109/2009/37. számú ítéletével a rendőr-alezredes terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 357. § (1) bekezdése szerinti, folytatólagosan elkövetett bujtogatás vétségében, és ezért 400 napi tétel pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte azzal, hogy egy napi tétel összege 400 Ft. Rendelkezett a pénzbüntetés átváltoztatásáról annak meg nem fizetése esetén, valamint a bűnügyi költségről.

Az első fokú bíróság a személyi adatok kapcsán rögzítette, hogy a terhelt 1993. óta volt hivatásos rendőr, és alezredesként mint a M. R. Szakszervezet főtitkára 2005. október 7. napjától rendelkezési állományban volt.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a terheltnek, mint a szakszervezet főtitkárának rendelkezésére a szakszervezet internetes honlapjára 2007. május 23. napján, 2007. május 20. napján, 2007. szeptember 17. napján, 2009. március 16. napján, valamint egy, a nyilvánosság számára elérhető egyéb weboldalra 2009. július 7. napján olyan - az ítéletben pontosan részletezett tartalmú - dokumentumok kerültek fel, amelyek rendőri vezetők visszaéléseire, jogsértéseire, szakmai alkalmatlanságára utaltak, és amelyeket több, a rendőrség hivatalos állományába tartozó személy olvasott. Emellett fennállt annak a reális lehetősége is, hogy számos további rendőr elolvassa. A dokumentumok tartalma alkalmas volt az elöljárók, a szolgálati rend, a fegyelem iránti engedetlenség szítására.

A bejelentett fellebbezésekre tekintettel a határozatot a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa a 2010. december 8. napján kelt 6.Kbf.67/2010/8. számú ítéletével felülvizsgálta, és azt megváltoztatva a terhelt terhére megállapított cselekményeket 2 rendbeli, folytatólagosan elkövetett bujtogatás vétségének minősítette; egyebekben az ítéletet helybenhagyta.

Annak tényállását megalapozottnak találta, és a terhelt személyi körülményeiben bekövetkezett változásra tekintettel csupán annyiban egészítette ki, hogy a terheltet 2010. augusztus 31-i hatállyal nyugállományba helyezték.

A terhelt és védője a jogerős másodfokú határozat ellen felülvizsgálati indítványt nyújtott be a Be. 416. § (1) bekezdés a) és b) pontjára alapozva. Az indítvány tartama szerint azonban nem csupán a másodfokú, hanem az első fokú bíróság ítélete ellen is irányult.

Az indítványozók szerint az ítéleti tényállás ellentmondásos, emellett a terhelt terhére rótt cselekmények nem bűncselekmények, és az sincs bizonyítva, hogy azokat a terhelt követte el. Álláspontjuk szerint a terhelt - miután szakszervezeti tisztségére tekintettel rendelkezési állományba helyezték - nem minősült katonának, szolgálati beosztása, feladata nem volt, így katonai bűncselekményt nem követhetett el. Emellett mint szakszervezeti tisztségviselőt az érdek-képviseleti tevékenysége során a véleménynyilvánítás szabadsága, mint alkotmányos alapjog korlátozás nélkül megillette. Ebben a az 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) sem korlátozta, sőt, ez alapján a szolgálati rendet és fegyelmet sértő nyilatkozatot is tehetett; amennyiben elfogadható lenne, hogy a szakszervezeti vezető nem bírálhatja a rendőri vezetést, akkor szakszervezeti léte, funkciója kiüresedne. Emellett a kérdéses cikkek célja nem engedetlenség szítása volt, hanem jobbító szándék által vezérelve a figyelem felhívása a visszásságokra.

Az indítványozók szerint a bizonyítékok nem voltak elégségesek annak kétséget kizáró módon történő bizonyítására, hogy a kérdéses dokumentumokat a terhelt tudtával tette fel valaki a honlapra, ráadásul akkor, ha az utóbbi személy nem minősült katonának, a bujtogatás bűncselekményének nem lehetett a tettese; továbbá az sem bizonyított, hogy a terheltnek egyáltalán szándékában állt a kérdéses - és nem kizárólag a terhelt, hanem a szakszervezet vezetősége által meghatározott tartalmú - dokumentumok közzététele. Hiányolták azt is, hogy az eljárt bíróságok nem rendeltek el valóságbizonyítást a vád tárgyává tett dokumentumokban állítottak kapcsán.

Emellett eljárási hibákra is utaltak. Így sérelmezték, hogy a másodfokon eljárt bíróság annak ellenére tartotta meg nyilvános ülését, hogy a terhelt bejelentette: egészségi problémái miatt azon nem tud jelen lenni, továbbá a vádirat kézbesítése kapcsán a nyomozó hatóság felhívta a terhelt állomány-illetékes parancsnokát annak ismertetésére. Az indítványozók szerint emellett nem volt illetékessége az ügyre az abban eljárt ügyészségnek és bíróságnak, és a nyomozás, illetve az első fokú eljárás nem volt pártatlan, így elfogultsági indítványuk elutasítása nem volt törvényes. Ezen túl törvénysértőnek ítélték meg az egyik tanú rendbírsággal sújtását is.

Ezért arra tettek indítványt, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat változtassa meg és a terheltet az ellene emelt vád alól elsősorban bűncselekmény, másodsorban bizonyítottság hiányában mentse fel, illetve akkor, ha erre nem lát alapot, helyezze hatályon kívül a megtámadott határozatokat és utasítsa új eljárásra az első fokon eljárt bíróságot. Emellett utaltak arra, hogy fenntartják az Európai Bíróság, illetve az Alkotmánybíróság megkeresésére tett korábbi indítványukat.

A Katonai Főügyészség a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találva a megtámadott határozatok hatályban tartására tett indítványt (Bf.VII.164/2011.).

A nyilvános ülésen a terhelt és védője a felülvizsgálati indítványt fenntartotta. Emellett arra tekintettel, hogy a terheltet több mint egy éve nyugállományba helyezték, a Btk. 124. §-a alapján a támadott határozatok hatályon kívül helyezését és a büntetőeljárás megszüntetését is kérték, mivel álláspontjuk szerint ez a büntethetőséget megszüntető ok akkor is alkalmazandó, ha az abban írt egy év a felülvizsgálati határozat meghozataláig telik el.

A katonai főügyész képviselője átiratukkal egyezően a megtámadott határozatok hatályban tartását indítványozta.

A Be. 423. § (4) bekezdésére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatokat a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott részében és az indítványban megjelölt okok alapján, valamint a 416. § (1) bekezdés c) pontjában felsorolt - feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező - esetleges eljárási szabálysértésekre figyelemmel felülvizsgálta.