A Kúria Kfv.35263/2021/7. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 50. § (1) bek.] Bírók: Darák Péter, Demjén Péter, Drávecz Margit Gyöngyvér, Márton Gizella, Stefancsik Márta

A határozat elvi tartalma:

A Kúria álláspontja szerint az alperes és az elsőfokú bíróság a törvényi fogalmakat helytállóan értelmezte, a tényállási elemeket helyesen értékelte, nem lépte át a jogértelmezés alkotmányos határait (Kfv.I.35.198/2015/4.), mert a jogalkotói cél a jogszabályi indokolás alapján a kifejtett rendszertani értelmezéssel egyértelműen megállapítható. Az elsőfokú bíróság hivatkozása helyes atekintetben is, hogy - szemben a hivatkozott kúriai döntéssel - jelen ügyben nem merült fel taxációval körülhatárolt definíció, tehát a bírói jogértelmezést nem zárta ki az az elv, hogy "amennyiben a jogszabály egy definíciót egyértelműen taxációban ad meg, a jogértelmezés körében további elemekkel az nem bővíthető".

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.V.35.263/2021/7.

A tanács tagjai: Dr. Darák Péter tanácselnök

Dr. Demjén Péter előadó bíró

Dr. Márton Gizella bíró

Dr. Stefancsik Márta bíró

Dr. Drávecz Margit bíró

A felperes: felperes

(cím1)

A felperes képviselője: KPMG Legal Tóásó Ügyvédi Iroda (cím2 eljáró ügyvéd: dr. Németh András)

Az alperes: NAV Fellebbviteli Igazgatósága

(cím3.)

Az alperes képviselője: dr. Kocsis Bernadett kamarai jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat elleni közigazgatási per

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Törvényszék 2021. március 05. napján kelt 107.K.706.233/2020/9. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Törvényszék 107.K.706.233/2020/9. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2.456.000 (azaz ezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 3.500.000 (azaz ezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2013. év január hónapra az általános 10%-os (vagyon- és balesetbiztosítás), illetve 15%-os (casco) adómértékkel 469.484.000 Ft biztosítási adó kötelezettséget vallott. 2016. február 29-én állásfoglalást kért az adóhatóságtól a biztosítási adóról szóló 2012. évi CII. törvény (a továbbiakban: Batv.) 2013. január 1-31 között hatályos 5. § (2) bekezdése szerinti biztosítási adó sávosan csökkentett adómértékének alkalmazhatósága tárgyában. Az alperesi szerv központi irányításának 2016. március 24-ei állásfoglalása szerint az adózónak a várható éves kumulált és nem pedig a 2013. január havi adóalapja összegét kell irányadónak tekinteni. Az állásfoglalást követően a felperes 2013. január hónapra 2018. decemberében, majd 2019. februárjában önellenőrzéseket nyújtott be, amelyekkel módosította az adóalapot, a Casco biztosítási szolgáltatások adómértékét az általános 15%-ról a kedvezményes 3,75%-ra változtatta meg, a vagyon- és balesetbiztosítási szolgáltatások után fizetendő adó mértékét pedig lecsökkentette az általános 10%-ról a kedvezményes 2,5%-ra, illetve 5%-ra.

[2] Az elsőfokú adóhatóság 2013. január 1. - 2013. január 31. közötti időszakra a felperesnél biztosítási adó adónemben ellenőrzést folytatott le, amelynek eredményeként határozatával a felperes terhére 271.195.000 Ft adóhiánynak nem minősülő adókülönbözetet állapított meg. Indokolása szerint a felperes a 2013. január hónapra vallott biztosítási adó kötelezettségét helyes adóalappal számolva, de az önellenőrzései eredményeképp hibás adómértékkel állapította meg. Ennek oka, hogy a kedvezményes adómérték alkalmazási feltételéül szabott adóalapkorlátokat a felperesi adózó tévesen nem az éves szintű adóalapjára, hanem a 2013. január havi adóalapjára vonatkoztatta, így a Casco biztosítási szolgáltatásai után 15% helyett - helytelenül - 3,75% adómértékkel, a vagyon- és balesetbiztosítási szolgáltatásai esetében 10% helyett 2,5%, illetve 5% adómértékkel számolt. Az adóhatóság megállapítása szerint, ha a 2013. évi adóalap meghaladta a 8 milliárd Ft-ot, akkor a biztosító nem alkalmazhatott alacsonyabb kedvezményes adómértéket. Nem feleltethető meg a jogalkotó szándékának és nem is életszerű az, hogy az adózók minden hónapban az adott hónap, mint bevallási időszak - vagy netán kizárólag a január, mint bármely okból kiemelt időszak - tényadatai alapján vehessenek igénybe kedvezményt, de a felperesi jogértelmezés adószakmai "logikája" is ellentmondásos, mert azt feltételezi, hogy a jogalkotó 2013. január hónapra eleve eltérő kedvezményrendszert szándékozott alkalmazni.

[3] Az adóhatóság indokolásában a Batv. 2013. január 1.- január 31. között hatályos 1. §, 4. §, 5. § (1)-(2) bekezdés, 6. §; az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: régi Art.) 164. § (1)-(2) bekezdés, az adózás rendjéről szóló 2017. évi CL. törvény (a továbbiakban: új Art.) 202. § (1) bekezdés, 203. § (2) bekezdés; az egyes adótörvények és azzal összefüggő egyes törvények módosításáról szóló 2012. évi CLXXVIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.) 226. §; az egyes törvényeknek a központi költségvetésről szóló törvény megalapozásával összefüggő, valamint egyéb célú módosításáról szóló 2012. évi CCVIII. törvény (a továbbiakban: Módtv.2.) 52. §; a Magyarország gazdasági stabilitásáról szóló 2011. évi CXCIV. törvény (a továbbiakban: Gst.) 29. § (1) bekezdés, 32. §; a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII.14.) IRM rendelet (a továbbiakban: IRM rendelet) 3. § (1) bekezdés rendelkezéseire hivatkozott.