A Pécsi Ítélőtábla Pf.20081/2009/3. számú határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 2. §, 4. §, 5. §, 75. §, 80. §] Bírók: Hrubi Adrienn, Lábady Tamás, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Pécsi Ítélőtábla

Pf.I.20.081/2009/3. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Horváth István ügyvéd (8900 Zalaegerszeg, Erdész utca 72.) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek - a dr. Bali-Papp Rita ügyvéd (8640 Fonyód, Szent I. utca 14.) által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen személyhez fűződő jog megsértése miatt indított perében a Somogy Megyei Bíróság 2009. február 6. napján kelt 21.P.21.633/2008/6. számú ítélete ellen a felperes által 7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 46.000 (negyvenhatezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az állami adóhatóság felhívására - 24.000 (huszonnégyezer) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes 2000. május 26. napján 1.200.000 forint, 2000. június 2. napján további 900.000 forint kölcsönt adott az akkor vele jó ismerősi viszonyban álló felperesnek. A kölcsönt 30 napra nyújtotta, 25, illetőleg 35 %-os kamat megfizetése mellett. Ezekből az összegekből a felperes 2002. október 3-án 996.000 forintot fizetett vissza az alperesnek. A kapcsolat időközben megromlott közöttük, a felperes bár ígérte, de további összegeket nem teljesített. Az alperes 2003. február 21. és 2004. május 19. napja között, pontosan meg nem határozható időpontokban, magnófelvétellel rögzítette a közötte és a felperes között lezajlott személyes megbeszélést, illetőleg öt telefonbeszélgetést.

Az alperes a Zalaegerszegi Városi Bíróság előtt pert indított a felperessel szemben az 1.200.000 forint, illetőleg a 900.000 forint kölcsön visszafizetése iránt, amelybe a jelen per felperese által időközben kifizetett 996.000 forintot elszámolta. A perben a jelen per felperese a kereset elutasítását kérte. Elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a követelés elévült, másodlagosan azt állította, hogy a kölcsöntartozását visszafizette. Beszámítási kifogást is előterjesztett a felperessel szemben.

Az alperes a Zalaegerszegi Városi Bíróság előtt folyamatban lévő perben a beszélgetéseikről készített hangfelvételeket bizonyítékként bemutatta, amelyek a bíróság megállapította, hogy a követelése nem évült el és azt is megállapította, hogy a jelen per felperese a tartozását elismerte, ezért - a beszámítási kifogás figyelembevételével - marasztalta. A másodfokon eljárt Zala Megyei Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és a jelen per felperesét lényegében a keresetnek megfelelően marasztalta, megállapítva, hogy a beszámítási kifogás alaptalan volt.

Ezt követően nyújtotta be a felperes a jelen pert megindító keresetlevelét, amelyben azt állította, hogy az alperes a titokban készített hangfelvétellel a Ptk.80.§-ának (1) bekezdésében szabályozott személyhez fűződő jogát megsértette. Kérte, hogy a bíróság a jogsértés tényét állapítsa meg és tiltsa el az alperest a további jogsértéstől. A sérelmes helyzet megszűntetését akként kérte, hogy a bíróság rendelje el a titokban készített hangfelvétel és az arról készült szöveges leírások - beleértve a korábban folyamatban volt perben szereplő iratok - megsemmisítését is.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Nem vitatta, hogy az utolsó felvétel kivételével a felperes nem tudott a beszélgetések rögzítéséről. Hivatkozott azonban arra, hogy ez volt az egyetlen lehetősége arra, hogy a felperessel szemben fennálló jogos igényét érvényesítse.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a hangfelvételek a felperes hozzájárulása nélkül készültek, azonban a Ptk.80.§-ának (2) és (3) bekezdései alapján az alperes méltányolható magánérdeke jogszerűvé tette az eljárást. A polgári perben eljáró bíróságok megállapították, hogy az alperes sem tanúkkal, sem egyéb módon nem tudta bizonyítani az elévülés megszakadását, kizárólag az általa készített hangfelvétel volt annak egyedüli bizonyítéka. Erre tekintettel arra a következtetésre jutott, hogy az alperesnek méltányolható magánérdeke fűződött a hangfelvétel készítéséhez és annak nyilvánosságra hozatalához, ezért egyik cselekmény sem minősül visszaélésszerűnek.

Az ítélet ellen, annak megváltoztatása és keresetének teljesítése érdekében a felperes fellebbezett.