A Székesfehérvári Törvényszék Bf.120/2021/10. számú határozata közúti veszélyeztetés bűntette tárgyában. [2012. évi C. törvény (Btk.) 22. § (1) bek., 34. §, 37. § (2) bek., 38. § (2) bek., 79. §, 81. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., 82. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., 85. § (1) bek., (2) bek., 234. § (1) bek., 310. § (1) bek., 311. §, 339. § (1) bek., 459. § (1) bek., 2017. évi XC. törvény (Be.) 7. § (4) bek., 561. § (3) bek., 583. § (3) bek., 590. § (1) bek., (2) bek., 592. § (2) bek., 593. § (1) bek., (3) bek., 599. § (1) bek., 605. § (1) bek., 606. § (1) bek., 615. § (1) bek., (2) bek., (3) bek., Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXVIII. cikk (1) bek.] Bírók: Czikajló Ádám, Tőke Zoltán, Veszeli Éva

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Járásbíróság B.266/2020/32., *Székesfehérvári Törvényszék Bf.120/2021/10.*, Győri Ítélőtábla Bhar.24/2022/15.

***********

A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a Székesfehérváron a 2022. évi január hó 11. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és 2022. évi január hó 20. napján kihirdette a 2.Bf.120/2021/10. számú

í t é l e t e t :

A közúti veszélyeztetés bűntette és további bűncselekmény miatt Terhelt1 ellen indított büntetőügyben a Székesfehérvári Járásbíróság 2021. évi június hó 8. napján kihirdetett 2.B.266/2020/32. számú ítéletét megváltoztatja.

Terhelt1 vádlott közlekedési bűncselekményként értékelt cselekményét 1 rb. közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének (Btk. 310.§ (1) bekezdés a, pont I. fordulat, Btk. 311.§) is minősíti.

A vádlott bűnös további 1 rb. garázdaság vétségében (Btk. 339.§ (1) bekezdés).

Büntetését halmazati büntetésként tekinti kiszabottnak és azt 1 (egy) év szabadságvesztés büntetésre súlyosítja.

A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg.

A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 2 (kettő) évi próbaidőre felfüggeszti.

A vádlott szabadságvesztés büntetésből annak végrehajtása esetén legkorábban a 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabását mellőzi.

Egyebekben helybenhagyja az elsőfokú ítéletet.

A fenti ítélettel szemben a vádlott és védője a kihirdetéskor vagy a kihirdetést követő három munkanapon belül, az ügyész pedig a kézbesítéstől számított nyolc napon belül élhet fellebbezéssel.

A fellebbezés sérelmezheti a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróságéval ellentétes döntését, illetve kizárólag az ellentétes döntéssel összefüggő felülbírálatból eredő, a Be. 583.§ (3) bekezdésében meghatározott rendelkezést vagy indokolást.

I n d o k o l á s :

[1] A járásbíróság Terhelt1 vádlott bűnösségét közúti veszélyeztetés bűntettében (Btk.234.§ (1) bekezdés) állapította meg. Ezért őt 150 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. Egy napi tétel összegét 1.500 Ft-ban határozta meg. Az így kiszabott, összesen 225.000,-Ft pénzbüntetés megfizetésére 10 hónapi részletfizetést engedélyezett, s rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Terhelt1 vádlottat az ellene emelt, közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettének (Btk. 310.§ (1) bekezdés c, pont, 311.§) vádja alól felmentette. Kötelezte a vádlottat 71.386,-Ft bűnügyi költség megfizetésére is.

[2] Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette miatti részfelmentést támadó, a teljes körű bűnösség megállapítását célzó, s ehhez képest a joghátrány súlyosítását igénylő, míg a vádlott és védője Terhelt1 felmentése végett jelentettek be fellebbezést.

[3] Az ügyész perorvoslata írásos indokolásában arra hivatkozott, hogy a járásbíróság tévedett felmentő rendelkezésének meghozatala során. Az a tény ugyanis, hogy a sértett ment oda a vádlotthoz és vonta őt felelősségre az általa szándékosan előidézett közlekedési szituáció miatt, mellyel nemcsak az ő, hanem az általa szállított utasok testi épségét is veszélyeztette, nem jelenti azt, hogy ezáltal megszűnt közfeladatot ellátó személyi minősége. A két eseménysor szorosan összefügg egymással, közöttük rövid idő telt el, a sértett, amint alkalma nyílt rá, ment oda a vádlotthoz.

[4] Ami pedig az elsőfokú bíróság jogos védelmi helyzetre történő hivatkozását illeti, az ügyész rámutatott arra, hogy semmilyen adat nem támasztja alá azt, hogy tanú1 támadólag lépett volna fel a vádlottal szemben, erre abból, hogy a tanú a bírósági tárgyaláson indulatosan viselkedett, nem lehet alappal következtetni.

[5] Minderre figyelemmel - abban az esetben, ha a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntette a törvényszék álláspontja szerint sem állapítható meg - a Btk. 339. § (1) bekezdésébe ütköző garázdaság vétsége róható a vádlott terhére.

[6] A fentiek alapján az ügyész indítványozta, hogy a másodfokú bíróság a járásbíróság ítéletét változtassa meg akként, hogy Terhelt1 vádlott büntetőjogi felelősségét állapítsa meg a Btk. 310.§ (1) bekezdés c) pontjába ütköző és a 311.§-a szerint minősülő közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettében is, és vele szemben halmazati büntetésül végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett, börtön fokozatban meghatározott szabadságvesztést és közúti járművezetéstől eltiltást szabjon ki.

[7] A vádlott védője fellebbezését indokolva azon aggályát hangoztatta, hogy a járásbíróság ítéletében rögzített tényállás - mely szerint Terhelt1 gépkocsijával a busz előtt indokolatlanul vészfékezett, s ezzel megszegte a KRESZ 27.§ (3) bekezdését és a buszon utazó utasok testi épségét is veszélyeztette - iratellenes, mivel a tanúk elmondása szerint erős fékezés csak a második fékezés volt, ahol egy gyalogátkelő található. tanú1, aki saját elmondása szerint azzal volt elfoglalva, hogy az utasokat kérdezgesse, nem figyelte az esti forgalmat, már csak a gyalogátkelőhely előtt álló, lassan haladó autót vette észre, s arra majdnem ráfutva, már csak az utolsó pillanatban fékezett. A védő kiemelte, hogy az ítéletben rögzített hosszas terhelti fékezés azt igazolja, hogy nem hirtelen fékezésről, vészfékezésről volt szó, akkor ugyanis az utasok nem láthattak volna hosszasan világító féklámpát. Mindebből következően a szabályosan közlekedő Terhelt1ral szemben éppen tanú1 volt az, aki szabálytalanul, agresszívan közlekedett.

[8] Mindezek alapján a védő eltérő tényállás megállapítása mellett a vádlott felmentésére tett indítványt.

[9] A Fejér Megyei Főügyészség az ügyészi fellebbezést indokainál fogva fenntartotta, míg a védelmi perorvoslatokat alaptalannak találta. Átiratában ugyanakkor rámutatott arra, hogy a terhelt, aki a menetrend szerinti autóbusz mellett annak autóbuszöbölből való kihaladása során haladt el, legalább eshetőlegesen tisztában volt azzal, hogy az autóbusz közösségi közlekedési eszköz és aktuálisan e tevékenységet végzi annak vezetője. Mindezek alapján a vádlott már a büntetőfékezéssel megvalósította a szándékos közlekedési bűncselekménnyel alaki bűnhalmazatban a közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettét (Btk. 310.§ (1) bekezdés a, pont, 311.§).

[10] Az ezt követő történések kapcsán a főügyészség kiemelte, hogy a vasútállomáson történtek időben és térben ugyan elkülönültek a közlekedési bűncselekmény megvalósításának idejétől és helyétől, s a terhelt erőszakos reakciójakor a buszvezető már nem látott el közfeladatot, azonban a közfeladatot ellátó személy eljárása miatti bántalmazás (szemben az eljárás alatti bántalmazással) elkövethető a közfeladat ellátásának befejezése után is. A terhelt és a passzív alany között más okra visszavezethető konfliktusra adat nem merült fel, ekként a szóváltást követő meglökése a közfeladatot ellátó személynek kimeríti a Btk. 311.§-ára figyelemmel a Btk. 310.§ (1) bekezdés c, pont II. fordulatába ütköző közfeladatot ellátó személy elleni erőszak bűntettét akkor is, ha a buszvezető volt az, aki számonkérte a terheltet. Jogos védelmi helyzet pedig a 4/2013.büntető jogegységi határozatban a Btk. 22.§ (1) bekezdése szerinti jogos védelem korlátaira figyelemmel fel sem merülhet, hiszen az a verbális cselekménnyel szemben nem vehető igénybe.